Budapest, 1981. (19. évfolyam)

1. szám január - Császár Nagy László: Papa kerestetik

rekek érdekeit tekinti elsődlegesnek. Legalábbis papíron. Mert aligha vélekedik így az a 19 éves anya, aki az 1700 forintos fizetéséből (és az édesanyja 2300 forint jövedelméből) neveli a két és fél éves gyerekét. A gyerek külső jelek alapján is nagyon hasonlít a vérszerinti apára, a lány munkáltatatójának főmérnökére. Idáig mégis hozzávetőlegesen húsz-egynéhány ezer (kölcsön kért) forintjukba került a pereskedés. Pedig a jogszabályok szoros értelmezése szerint a történet másik szereplője már alighanem bűncselekményre is vetemedett. A kezdet szokványos. A főmérnök szerelemre lobbant az akkor még fiatalkorú beosztottja iránt, a gyerek születése után pedig (talán a pozícióját féltve?) rábírta a közös gyerek anyját, hogy egy külföldi állampolgárt nevezzen meg apának, ő viszont majd eleget tesz a tartási kötelezettségének. így is volt ez fél esztendeig, mígnem a gáláns főmérnök meggondolta magát. A per immár két éve tart, de a megoldásnak még csak a látszata sem dereng, mert a főmérnök hihetetlen biztonsággal közlekedik a jogszabályok útvesztői között. Jelenleg éppen huzamosabb ideig tartó külföldi kiküldetéssel halogatja a tényállás tisztázását. Időt és talán pert nyer. Mert a gyerek családi jogállását hároméves koráig tisztázni kell. A gyerek érdekeit legalább tucatnyi jogszabály védi. Ezt már Szotyori Judit gyámügyi előadótól tudom, aki azt is elmondja, hogy a sok jogszabály között többen nem csupán ügyes ügyvédek segítségével találnak kiskaput. A törvényesség megtartása ugyanis a kötelességüket elmulasztóknak nyújt haladékot. Bonyolítja a helyzetet a nehézkes adminisztráció is, hiszen minden rendezetlen jogállású gyerekről számos kartont vezetnek, holott az előadói ív tartalmazza minden apa nélkül anyakönyvezett gyerek fontos adatait, a megtett és várható intézkedéseket. A sok karton ellenére is megesik, hogy egy-egy születési értesítés csak néhány hónapos késéssel érkezik meg a tanácshoz. A gyámügyi előadó úgy beszél ennek a munkának a nehézségeiről, hogy szinte észrevétlenül pontos kórképet rajzol a rendezetlen családi jogállás okairól: — Számos magyarázata lehet annak, miért nem derül fény az apa kilétére. Megesik, hogy az anya azért nem hajlandó megnevezni a vér szerinti apát, mert vagy a munkahelyi felettese, vagy esetleg a család valamelyik tagja a gyerekének az apja. Egyre több azoknak az értelmiségi nőknek a száma, akik azért hallgatnak, mert nem akarják, hogy a vér szerinti apának bármiféle köze legyen a gyerekhez. Vagy azért, mert csalódtak benne, vagy pedig azért, mert züllött élete, netán egyéb ok miatt szégyellik. Ezekben az esetekben nehezen tudunk előrelépni. Az örökbeadáshoz ugyanis az apa hozzájárulására is szükség van. Számos esetben még a teljes hatályú apai elismerés is hiányzik. Csakúgy, mint az az apa, akiről gyakran csak annyit tudunk, hogy barna volt a haja, vagy hogy a többiek hogyan becézték. Akkor sem sokkal könnyebb a helyzetünk, ha az apának a nevét, a munkahelyét vagy a lakcímét is sikerül megtudni. — Az igazi gondok akkor kezdődnek. amikor a megnevezett személy nem jelenik meg az idézésre. A rendőrségi elővezetés eszközével nem szoktunk élni, mert ahhoz ügyészi engedély szükséges. A társadalom lumpen rétegéhez tartozó embereket pedig nem tudjuk bírsággal rászorítani a megjelenésre, hiszen sokuknak nincs munkahelye, sőt, a lakásukban szinte lehetetlen bármit is lefoglalni. Ilyenkor még az állami gondozás díját is nehéz behajtani. Ha a vér szerinti apát megtaláljuk az adatok alapján, sokan még akkor is kibúvót keresnek'. A pert megindítjuk, de ha az apa időközben máshová költözik, új eseti gondnokot kell kirendelni, és kezdődik minden elölről. Néha több dossziényi levél és irat érkezik az apasági per kezdetéig, és addig bizony elmúlik egy-másfél év is. Ha megvan is az apa, halogatja az érdemi tárgyalást. Elég egy tanú, aki igazolja, hogy a férfi a fogamzás ideje alatt mással élt élettársi viszonyban. És ilyen tanú mindig akad. Ekkor következik az orvosszakértő kirendelése. A vizsgálat díját az alperesnek kell letétbe helyezni, és az alkalmi munkából élőktől gyakran szinte lehetetlen levonni a 4800—6000 forint közötti öszszeget. De rendes munkaviszony esetén is, letiltással nehezen gyűlik össze a pénz. Paradox helyzet: a gyerek szempontjából szerencsésebb, ha a megnevezett apára a büntetés-végrehajtási intézetben találunk rá. Ebben az esetben ugyanis, ha nincs egyéb tartozása, könnyebb letiltani a vizsgálati díjat. Ha a szükséges pénz a három éven belül letétbe kerül, kezdődhet a per. Kovács Anna mérnöknő a per időszakában tart. Kislányával két hónapig vette igénybe a gyes által nyújtott kedvezményeket, jövedelme meghaladja az ötezer forintot. A szüleinél laknak, s mint mondja, nem reménykedik abban, hogy öt-tíz éven belül önálló lakáshoz jut. Munkatársaitól szinte minden elképzelhető segítséget megkap, és nem anyagiak késztetik pereskedésre. Miközben az ízlésesen berendezett lakótelepi lakásban meséli, hogy kapcsolatukat külföldi egyetemen töltött évek fűzték szorosra, könnyekkel küszködik. Szerelmük a hazatérés után fokozatosan egyhangú együttlétté fakult. A kislány már egy kihűlt szerelem gyümölcse. — Társaságban találkoztunk — suhannak át arcán az emlékek —, ahol minden együtt volt a jó hangulathoz. Csak a szerelem hiányzott. Talán az együtt töltött szép évekre akartunk emlékezni? Nem tudom. A kapcsolatunk akkor szakadt meg végleg, amikor bevallottam, hogy terhes vagyok. Előbb megdöbbent, aztán vádaskodott. Pedig apaként más szóba sem jöhetett. Sem a kórházba, sem pedig az anyakönyvi hivatalba „nem ért rá" eljönni. Pereskedünk. Nem magam, hanem a gyerek miatt. Ha a kislányomnak úgyis szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy apa nélkül nevelkedik, legalább a nevét viselhesse. Nem bánnám, ha rendszeresen látogatná a gyereket, de erre nem sok remény van. Eddig még nem volt rá kíváncsi. A családban nem vetették a szememre, hogy nem szaladtam orvoshoz. Szeretik a gyereket. Abban reménykedem hogy az apám és a rokonság férfi 9