Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Balassi Bálint hajniki kalandjai

A hajniki evangélikus templom és harangláb Vöröss Emőke reprodukciói ZOLNAY LÁSZLÓ Balassi Bálint hajniki kalandjai A hajniki Bezegh-kastély 1570-es és 1580-as években cifra és kis híján véres villongások dúltak Zólyom szülötte, báró Balassi Bálint1 és a város magisztrátusa között2. A fő- * rangú költőnek — a hajdani zólyomi várkapitány és főispán, Balassi János fiának, akinek őseit a XIII. század óta ezer szál fűzte Zólyomnak minden kövéhez3 — nemesi háza állt Zólyom szabad királyi városában. Balassi Bálintnak s „vitézlegényeinek" szabados cselekedetei egyre inkább kiváltották a zólyomi polgárok haragját, jogos tiltakozását. A Selmecbányái szép Sommerné polgárasszonyon — a hajniki réteken — elkövetett violenciáját 1583 kora őszén újabbal tetézte a költő. Ezúttal ugyanott — Hajnikon — hasonló merényletet követett el a Zólyom városával szomszédos Hajnik evangélikus papjának leánya ellen. S még Balassinak állt feljebb! 1583 szeptemberének első napjaiban üzent nemes Glosius Boldizsárnak — aki ekkoriban Zólyom város bírája volt —, s számon kérte: igaz-e, hogy Zólyom városa már a császár-királyt is értesítette arról, hogy „a hajniki papnak leányát, akivel a mezőn találkozott, megbecstelenitette" A megszeppent városbíró — akinek testi épségét Balassi és legényei már éppúgy fenyegették, mint zólyomi szenátortársaiét — igyekezett menteni magát. Ám ugyanakkor atyjához, Glosius Kristófhoz, Selmecbánya jegyző- > jéhez küldött levelében vüágosan megírta: hallotta, hogy Balassi „a hajnikai papnak a leányán, akivel a mezőn találkozott, erőszakot akart elkövetni" Majd hozzáteszi: „én megtudakoltam, hogy ez így történt-e, de csak három napja kaptam György plébános úrtól („György plébános: a hajniki evangélikus pap) a hírt: a dolog úgy történt, de ezt senkinek sem mondták el.. ."5 Az eset mind Zólyom városában, mind Zólyom megyében, mind pedig a — Balassira amúgy is acsarkodó — bányavárosokban nagy port vert fel. (Súlyosbította az ügyet — s ezt majd utóbb látjuk — az is, hogy nem csupán „nemesnek tekintendő" egyházi személy gyermekéről, hanem származására nézve is nemes nőről volt szó.) A dolgot azonban elhomályosították a költő más — hogy szépen mondjam — csínytevései. Hajniki asszonyokra-lá-