Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Zolnay László: Balassi Bálint hajniki kalandjai

nyokra rendezett hajtóvadászatainak, Glosius zólyomi bíró-ellen indított bosszúhadjáratainak híre bizony éppen úgy eljutott a királyi-császári trónhoz, mint házasságkötésének története, sárospataki bevonulása, majd Patakról történt kiebrudalásának históriája. A bányavárosok és Zólyom polgárai, még Balassinak Sárospatak várából való kiakolbólítása előtt, világgá kürtölik rossz hírét; nyíltan vádolják szibaritizmusával, részegeskedésével, aszszonyaikon és leányaikon elkövetett violenciáival.6 Az 1580-as évek végére betelt a pohár: Balassi a jogos panaszoknak és vádaknak olyan áradatával találta magát szembe, hogy 1589-ben jobbnak látta, ha lova fejét Lengyelország felé fordítja.7 Magamat, aki a Felvidék e táján, múltját kutatva sűrűn, jártam, ezúttal a költő sodró erejű életének csak egyetlen — kegyetlen — epizódja érdekelt. A hajniki paplány esete. Ki volt ez a „György plébános", a leányán megesett gyalázat néma — s női becsületről lévén szó, érthetően elnémult — tanúja? A színhely ma: a fürdőiről híres Szliáccsal azonos Hajnik; XV. századi magyar nevén Ardó.s Zólyom városának északi szomszédja a Garam jobb partján. A település három műemlékéről nevezetes. A falu XIII. században épült Szent Miklós-temploma az egyik.9 A másik: ennek — a később az evangélikus egyház tulajdonába került — templomnak 1513-ban öntött harangja.10 A harmadik: a Caraffa által Eperjesen 1687-ben kivégeztetett Hajniki Bezegh György zólyomi alispánnak, majd a Szandai Sréter családnak — 1670-ben emelt kétemeletes reneszánsz stílusú kastélya.11 A hajniki gótikus templom meg a tőle délre álló régi paplak volt a paplány apjának, az említett György plébánosnak lelkészi hivatala és otthona.12 A Garam parti rétek pedig — a mai Hajnik faiu és Szliács dombja között — Balassi útszéli leshelye, violenciáinak tetthelye. A régi zólyomi evangélikus esperesség írott emlékeiből — Balassa Géza pozsonyi professzor segítségével — megfelelhetünk arra az előbb felvetett kérdésre: ki volt ez a György plébános ? S a felelet elgondolkoztató. Neki, a papnak és családjának ugyanis jóval több köze volt a költőhöz, mint ez a szerencsétlen erkölcsbotrány. Az 1583-as évben Lovcsányi György — Georgius Lovcsani, vagy Lovcánsky — volt Hajnik evangélikus papja. Lovcsányi 1505-ben született Zólyomban. Nemesember volt. Pályája kezdetén Zólyom mellett Hajnikon tanítóskodott. Korán lutheranizált, majd elvégezte a wittenbergi egyetemet. 1561-től 1578-ig Zólyom városának evangélikus lelkésze. Egyben 1561-től — Bornemisza Péternek, Balassi Bálint nevelőjének13 örökén — Balassi János zólyomi várkapitány-főispánnak zólyomvári udvari papja. Zólyomból 1578/79-ben Zsolnára ^hívják lelkésznek, majd mivel a sztrecsnói várurak, a katolikus Dersfyek elűzik, 1580. március 17-vel a Zólyom megyei Hajnik evangélikus gyülekezetének papjává lesz. Lovcsányi György mint lelkészesperes 1580-tól 1588 júniusáig működik Hajnikon.14 Tehát az inkriminált 1583-as esztendőben Lovcsányi György volt ama bizonyos „György plébános"! A bennünket már kevésbé érdeklő időszakban az idős Lovcsányi 1588-tól a Selmecbányái evangélikusok prédikátora, majd 1595-től (immár kilencvenesztendős fejjel) — mivel a Dersfyek közben lutheranizálnak — 1600-ig zsolnai esperes-lelkész. 1600-ban egyik fiával, az ugyancsak Wittenbergben végzett Timóteussal együtt a sziléziai Teschenbe költözik. Itt fejezi be hosszú életét 1600-ban.15 Iovcsányi György életrajzának néhány adata megrajzolja a keserves hajniki história hátterét. Az egyik momentum: Lovcsányinak s családjának származására nézve is nemes volta. Mivel ez Balassi violenciájának jogi mérlegelését felettébb súlyosbította, nyilvánvaló, hogy mind a Balassi, mind a Lovcsányi család tagjai — György, az atya s lelkész fiai: Timóteus és Sámuel — más-más okból ugyan, de mindent elkövetnek az ügy eltusolására. Lovcsányi György lelkész — nyilvánvalóan szerencsétlenül járt leánya elveszített jó hírének megóvása okán — nem élt retorziókkal. Hiszen már a merénylet elkövetése utáni napokban megmondta Glosiusnak, a zólyomi bírónak: „a dolog úgy történt, de ezt senkinek nem mondták el..." Valóban, a néhány 1583. évi levélen kívül nincs is több nyoma a dolognak. Lovcsányi biográfiájának néhány adata — így zólyomvári udvari papsága a költő atyjánál — erkölcsileg Balassi Bálint cselekedetét súlyosbítja, ő ugyanis tette elkövetésekor nagyon jól tudta: kicsoda a „hajniki rétek" kiszemelt áldozata. Az a tény, hogy Lovcsányi György 1561-től 1579-ig Zólyom városi lelkésze, 1561-től pedig csakúgy, mint Bornemisza Péter, aköltő nevelője, Balassi Jánosnak zólyomvári udvari prédikátora volt, arra mutat: Lovcsányinak mint wittenbergi egyetemet végzett művelt papnak 1561-től személyes kapcsolata is volt az udvari prédikátorsága kezdetén (1561) még csak hétesztendős költővel. Mivel Lovcsányi — úgy látszik — idős korában nősült (felesége az ismeretlen vezetéknevű Anna asszony volt), fiai s — anonim — leánya körülbelül egykorúak voltak Balassi Bálinttal vagy pár évvel fiatalabbak a költőnél. (Lovcsányi gyermekei az 1560—70-es években születtek. Sámuel nevű lelkész fia, aki szintén Zólyomban született — 1588-ban végzett a wittenbergi egyetemen. Másik fia, Timóteus, 1593-ban mint a Selmecbányái evangélikus németek kisegítő papja kezdte meg egyházi pályáját. Mind ők, mind pedig 1583-ban említett leánytestvérük 1583-ban életüknek harmadik évtizedében lehettek. Balassi ugyanakkor 29 éves. — Szabatosabban: Lovcsányi Sámuel becsülhető születési éve: 1560, Timóteusé: 1565, a leányé 1566—67 körül. Balassi születési éve: 1554.) A költő huszonöt éves volt, amikor Lovcsányi zólyomi papsága véget ért. Motiválta-e Balassi Bálint 1583. évi tettét valamilyen nyílt animozitás apjának udvari papja iránt ? Befolyásolta-e valamely rejtett vonzalom az egykori udvari pap leánya iránt ? — Erre adatok híján — már csak a szépíró válaszolhat, a művelődés történetének búvára aligha. Mindenesetre a bosszúvágy tartósan, elevenen élt a költőben. 1577. április elsején nemes Szkárossy Györgyöt, a kamenyici tiszttartót azért fogta el Pozsonyban, s verte véresre, mert „beste lélek kurafi! te éretted -vert volt atyám Divényben..." Vagyis: Balassi — aki káromkodni éppen olyan ékesen tudott, mint verselni — ezúttal (is) egy kisgyermekkori sérelmét torolta meg a szerencsétlen Szkárossyn. Sezzel véget is ér a krónika. A későbbiekben már csak Lovcsányi György pap fiairól hallunk.17 Leányáról — ama szerencsétlen hajniki paplányról — nem esik többé szó. Keresztnevét sem ismerjük. Csak keresztjét. JEGYZETEK : 1. Zákonyi M.: Balassa Bálint születési éve. Esztergom évlapjai. Esztergom, 1934. 14—17. — Zolnay L.: Balassi Bálint családi emlékei Esztergomban. Művészettörténeti Értesítő, 1964. 164. 2. 1577. nov. 10. Rudolf császár védi meg Zólyom városát Balassi Bálint hatalmaskodásaival szemben. Stoll B.—Eckhardt S.: Balassi Bálint összes versei, Szép Magyar Comoediája és levelezése. 1974. 268.—1578: egy fiirdőslegénv megverése a Selmecbányái, Rubigallus-féle nyilávános fürdőben és a Selmecbányái tanács megsértése Balassi által. Ugyanitt: 273. — Rudolf császár újabb intelme Balassi Bálinthoz a zólyomiak ellen elkövetett cselekedetei miatt. Ugyanitt: 277. — Rudolf császár Barbarith György selmeci főkapitányhoz Balassi Bálint garázdálkodásairól. Ugyanitt: 278. 3. Zolnay I .: Donch mester és a Balassák ősei. Turul. 1936. 19—29. 4. StoU-Eckhardt id. m. 317. 5. Stoll-Eckhardt id. m. 320. 6. Stoll-Eckhardt 324—336. — A panaszok ellenében vajmi gyenge védelem Balassi Bálint barátjának, Poltári Soós Jáncs zólyomi alispánnak „szerencsenymcsdatása" a selmeci Sommerné dolgában: Stoll-F.ckhardt id. m. 302—305. 7. Stoll-Eckhardt id. ni. 333, 340—352. 404. 8. Hajnikot 1422-ben, mint a zólyomi váruradalom tartozékát Ardó (Erdö-óvó) néven említik: Magyar Történelmi Tár, IX. 54, XII. 277. — Karácsonyi János: Mit jelent e helynév „Ardó"? Ethnographia, 190;. 347—350. 0. A hajniki — ardai — Szent Miklóstemplomot 1263-ban említik először. Fejér Codex diplomaticus IV. 3. 142—143. — IV. 3. 150. — V. 2. 187, 189. — Levéltári Közlemények, 1926- 237. A templom máig áll. 10. Balassa, G. szerk.: Zpravodaj krajského strediska statnej pamjatkovej starostlivost' a ochrany prirody v Banskej Bystrici. 1969. évf. 127. (Balassa Géza évszámhelyesbítése — 1313-tól 1513-ra — a hajniki harangról) 11. Divald K.: A renaissance építészet emlékei Zólyom vármegyében. Művészet, 1911. 29. — Tévesen mondja e kastélyt „Mátyás király hajdani vadászkastélyának" Zólyom megye 1905. évi alispáni jelentése: Gerecze P.—Forster Gy.: Magyarország műemlékei II. 1906. — A Hajniki Bezegh—Sréter relációról: Nagy Iván: Bezegh György és veje. Századok, 1874. 369. 12. Slávik, Ján: Dejiny zvolenského evanjelického a. v. bratstva a senioratu. Banská Stiavnica, 1923. 79. 435. 444- 447- 450. 13. Zolnay L. i. m. Művészettörténeti Értesítő, 1964. 164. 14. Lovcsányi György életrajza: Slávik, J. id. m. 798. Szerinte Lovcsányi már 1556 óta zólyomvárosi ev. lelkész volt. 15. Slávik, J. id. m. 798. 16. A Szkárossy Györgyön elkövetett bossszú: Stoll—Eckhardt id. m. 279—280. 17. Slávik, J. id. m. 798. — A Lovcsányiak népes, jobbára evangélikus lelkészi pályán működő tagjairól 1. Slávik, J. id. művének indexét, műve 864. lapián. 41