Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Szakolczay Lajos: Dr. Szaniszló József: Például a Tatai-medence

VAROSEGYUTTESEK DR. SZANISZLÓ JÓZSEF PÉLDÁUL A TATAI-MEDENCE Oroszlány. Fürst Sándor utca 96 városunk közül 34 az utolsó három évtized alkotása. Egyes térségekben a formálódó városok oly közel vannak egymáshoz, hogy csaknem összeérnek. Az ilyen — az egész tájnak városi jelleget kölcsönző — településalakzatot városegyüttes néven emlegeti az urbanisztika. (A BUDAPEST 1980. 4. számába Kiss István írt erről tanulmányt.) Ezek a spontán módon létrejövő városegyüttesek az urbanizációs folyamat legszembeötlőbb kifejezői, s egyben a változó magyar táj legmarkánsabb jellegzetességei. A Tatai-medence három városa: Oroszlány, Tata, Tatabánya együttese kitűnő példa kialakulásukra és jövőbeni szerepükre. A közelmúltban együttműködési megállapodás született a három város között, amely az első lépés e spontán folyamat tudatos mederbe terelésére. A Tatai-medence múltja A Vértes és a Gerecse hegyvonulatai, valamint a Kis-Alföld közé ékelt Tatai-medence földrajzi értelemben most is ugyanolyan heterogén terület, mint ötven évvel ezelőtt volt. Budapestnél mintegy félszerte nagyobb területén erdőborította hegyvonulatok, eróziómarta hegyoldalak, dombos tájak, völgységek, tavak, silány és jó minőségű talajú termő területek váltakoznak. Régóta ismert a szénvagyona, amelynek kiaknázásával párhuzamosan részben rokon iparágakat telepítettek a térségbe. Régóta vonzó a táj idegenforgalmi szempontból is. Megközelítését könnyűvé tette a medencét átszelő vasútvonal, amely valaha a legkorszerűbbnek számított az országban. Rendelkezésre álltak tehát régebben is a táj természeti adottságai, csupán felhasználásuk nem állt az ott dolgozó emberek szolgálatában. A medence életét a nagybirtok (Esterházy-hitbizomány) és a nagytőke (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) határozta meg, mely a községi képviselőtestületek vagyoni állapotra — virilizmusra — épített összetétele révén nemcsak a gazdasági életben, hanem a közigazgatás irányításában is érvényesíteni tudta önző érdekeit. A mához vezető út A bányászat és a vele kialakult üzemek, majd a mezőgazdaság szocializálása és a tervgazdálkodás fokozatosan megteremtette azokat a feltételeket, amelyek között a medence természeti adottságai teljes egészükben kibontakozhattak. Az első lépést a bányakincs céltudatosabb kiaknázása jelentette. A kitermelés — a századunk első évtizedére eső felfutás után — évente átlagban másfél millió tonna körül mozgott a második világháború befejeztéig. A 70-es évek táján viszont már 3,5 millió tonna volt. Hasonló ütemben fejlődtek korunkban a húszasharmincas években szénbázisra épített ipartelepek (villamos erőmű, brikettgyár, alumíniumkohó stb.) is. A régi üzemek mellé új iparágakat telepítettek (bányagép-, élelmiszer-, textilipar stb.). Ez utóbbiak egyúttal a medence eddig kizárólag a nehézipar irányába mutató fejlődésének ellensúlyozását is szolgálták. A mezőgazdaság nem vetekszik itt az iparral, a Tataimedence elsősorban ipari terület. Új városok keletkezése Nyilvánvaló, hogy a térség gazdasági életében bekövetkezett mélyreható változás mozgatórúgójává lett annak a folyamatnak, amely az aprófalvas medencét végül is összefüggő városi tájjá formálta át. A természeti kincsek jobb kihasználásával, a céltudatos ipartelepítéssel együtt járó jobb, kiegyensúlyozottabb kereseti lehetőségek vonzóereje valóságos népvándorlást váltott ki. A Tatai járás igazgatása alá a harmincas-negyvenes években 26 község tartozott mintegy 75—80 ezer lakossal. Ma ugyanezen a területen a lakosság lélekszáma az újonnan létesült három városban és a maradék 19 községben megközelítően 150 ezer. A térség népsűrűsége négyzetkilométerenként 201 fő, ami majdnem kétszerese az országos átlagnak. Különösen magas a városok népsűrűsége: Oroszlányé 260, Tatáé 332,3, Tatabányáé pedig 780,7 fő. Ez utóbbi olyan kiugró szám, amelyre egész Európában alig van példa. A gazdasági élet súlypontját jelentő három település lélekszáma: Oroszlány. Rákóczi Ferenc út Oroszlány