Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Szakolczay Lajos: Dr. Szaniszló József: Például a Tatai-medence

Tatabánya. Népköztársaság útja Tatabánya 1941 1949 1960 1970 1976 Oroszlány 1 742 3 740 13 085 18 249 19 728 Tata 12 328 13 199 17 508 20 510 22 660 Tatabánya 37 955 40 220 52 079 65 274 71 424 A láthatóan erős népszaporulat kellő indítékul szolgált ahhoz, hogy ezek a községek a magyar településhálózat hierarchiájában is előre lépjenek, városi státuszt kapjanak. A sort Tatabánya nyitotta meg 1947-ben. Ekkor tették meg Komárom megye székhelyévé is. Oroszlány és Tata 1954-ben jutott városi státuszhoz. Meg kell említenünk, hogy a három város népességének erőteljes növekedése nem csökkentette a medence községeinek lakosságszámát. A 19 községben 1941-ben 28 100, ma közel 32 ezer ember él. A Tatai-medencében nincsenek elhaló községek, ami a kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági életnek a jele. Az urbanizálódás V^z a jogi aktus, amellyel egy települést várossá nyilvánítanak, korántsem jelenti még, hogy a szónak valódi értelmében is város született. Ez legfeljebb városodást, azaz a város nevet viselő települések szaporodását segíti elő. A települést külső képe, s az ott élők és megfordulók — helybeliek, környékbeliek, turisták — változatos igényeinek minél magasabb szintű kielégítése teszi valóban várossá. Ez pedig — egyebek mellett — a lakosság lélekszámához igazodó korszerű lakásokat, városias úthálózatot, csatorna-, víz-, gáz- stb. vezetékrendszert, azaz, kommunális beépítettséget, oktatási, művelődési, egészségügyi intézményekkel való ellátottságot, kereskedelmi, vendéglátó- és szolgáltatóipari há-8 lózatot követel, hogy a szükségesek közül is csak a legszükségesebbeket említsük. A térség gazdasági életének újjárendezése során jutott meghatározó szerephez a földrajzi helyzeténél fogva alkalmas három település. Várossá nyilvánításukkal a kormányzat csak az anyagi és jogi feltételeket biztosította sokirányú fejlődésükhöz. A valódi városiasság megteremtése már a helybeliekre, közelebbről az azokat képviselő tanácsokra hárult. A várossá formálódás útján Oroszlány helyzete volt a legkedvezőbb. A kis, vértesaljai falucskában 1941-ben mindössze 353 lakóház volt. Közülük csak kettőben volt vízvezeték és villanyvilágítás. Az új város a régi falu szomszédságában épült. Kialakulásának semmi sem állt útjában, tetszés szerint leheterr formálni. Szabadon szárnyalhatott a városépítők fantáziája a terület kihasználásában, a városi forma megteremtésében. Ebben a városban minden új. Húszezernyi lakosa 6137 lakásban lakik, melyek közül 3844 összkomfortos, 1874 komfortos, 362 félkomfortos, s csupán 57 (falusi) lakás minősül komfortnélkülinek. A városiasság egyik legjellemzőbb fokmérője a kommunális ellátottság magas szintje. Az urbanisztika e fogalomkörében tartja számon az energiarendszert (villany, gáz, távhőszolgáltatás), a helyi közlekedést (utak és járdák minősége, közlekedési eszközök), a közművesítést (vízellátás, csatorna), parkterületeket, játszótereket. Oroszlány büszkén vallhatja magáról, hogy e téren — némely tekintetben Tatát és Tatabányát megelőzve — országosan is a legelőkelőbb helyen áll. Lakásainak 99,8 százaléka villanyvilágítású, 21 százaléka részesül melegvízszolgáltatásban, 39,8 százaléka távfűtésben. Mintegy 40 kilométernyi úthálózatából 89 százalék portalan, járdáinak 70 százaléka burkolt, 21 helyi autóbuszjárata 129 kilométer vonalhosszon közlekedik. Lakásainak 96 százalékában van vízvezeték, népességének közel 90 százaléka csatornázott területen él. De nem lehet különösebb panasz a város közintézményekkel — egészségügyi, oktatási, kulturális, vendéglátói hálózat stb. — való ellátottságára sem. Az éppen 25 éve várossá nyilvánított Oroszlány a „semmiből" lett szocialista várossá. Egész más Tata múltja. Várossá nyilvánítása tulajdonképpen csak a jogi keretet adta a tényleges helyzethez. A település 1954-et megelőzően is városias külsőt mutatott, s mintegy 14 ezres lakosságával megvolt ehhez a szükséges lélekszáma is. Tatát már a XII. században városként: civitas-ként ismerik. A hely vízbősége, szép fekvése, halban-vadban való gazdagsága, országútja vonzotta ide az embereket. Ez a magyarázata korai várossá formálódásának. Az uralkodók is hamar felfedezték a hely szépségét. Zsigmond király fényes udvartartása rövid időre Európa politikai centrumává tette a várost. Kedvelt tartózkodási helye volt Mátyás királynak is. 1510-ben itt ülésezett az országgyűlés. A város régmúltjában az utolsó történelmi mozzanatot a schönbrunni béke jelenti, amelynek okmányait I. Ferenc osztrák császár az Öreg-tó partján épült tatai várban írta alá 1809-ben. Tata arcvonásaira mégsem a történelem, hanem egykori polgárainak alkotó tehetsége nyomta rá a bélyeget. Éppen abban az időben, mikor a város fölött kialudtak a történelmi fények, kézművesek: pallérok, ácsok, ötvösök, kovácsok, szobrászok tűnnek fel az ismeretlenség homályából, s körzővel, kalapácscsal, vésővel formálják a város megkapóan szép arculatát. Közülük is kiemelkedik a kései magyar barokk jeles építésze: Fellner Jakab, akinek alkotásait a városban — és szerte az országban — ma is lépten-nyomon megcsodálhatjuk. Gyönyörű, de urbanisztikai szempontból roppant terhes örökséget kapott Tata. 23 ezer főre emelkedett népességének lakás- és kommunális igényeit a régi értékeinek megőrzésével, annak miliőjében kellett kielégítenie. S a városba látogatók a tanúi, hogy sikerrel tette ezt. Igaz, hogy a kommunális ellátottság egyes ágazataiban (távfűtés, melegvízszolgáltatás, csatornázás stb.) elmarad Oroszlánytól. Nagy területen elszórt lakóházrendszere kellően magyarázza ezt. Közintézményi hálózata viszont gazdagabb, mint Oroszlányé. Urbanisztikai szempontból Tatabányáé a legsúlyosabb örök-Tata, a vizek városa