Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Dr. Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarisszák kolostora

A feltárás során talált újkori tál töredéke Tihanyi Bence felvétele radványokat azonosították a klarissza kolostorral. A 6o-as években a kolos­torhoz tartozó épületnek tekintették a Lajos utca 158-at, középkori rész­letei miatt. Az Óbuda középkori to­pográfiáját okieves adatok alapján feldolgozó történészek közül Fügedi Erik és Kubinyi András a Lajos utca vonalába — a középkori város déli részére — helyezték a kolostort. A számos ellentmondó véleményt egy leletmentés eredménye döntötte meg. 1971-ben a Perc utcában, egy gázcsőárokban középkori falakat és szinteket találtunk, amelyeket az okle­velek adatai alapján a klarissza kolos­tor maradványaival azonosítottunk. Egy földterület eladásakor, 1372-ben kitűnik, hogy a kolostor Óbuda déli részén áll. Egy évvel később egy szántóföld eladásánál szintén határ­pontként szerepel a kolostor. 1373-ban Zalai Tamás és neje eladják 26 ekényi szántóföldjüket a klarissza kolostornak. A szántó meghatáro­zása: a földterület a Kurszán várá­nak nevezett hely, a királynéi kúria, egy nagy út és a klarissza kolostor között terül el. A két vár helye régé­szetileg és történeti adatok alapján meghatározható. Ha a Korvin Ottó utca és Szőlő utca közötti tömbben feltárt észak — déli római utat azono­sítjuk a nagy úttal, akkor attól keletre, a Perc utcai romok területén kell lennie a kolostornak. A kolostor és templom maradvá­nyainak feltárására 1973—74-ben, az óbudai lakótelep Magyar Lajos (Fé­nyes Adolf) utcai és Lajos utcai épüle­teinek közművesítési munkái során, valamint a Mókus utcai iskola építé­sét megelőző terepszintsüllyesztés alkalmával került sor. Az iskolaépí­téssel párhuzamosan, 1975—76-ban végezhettünk feltárásokat a területen. Az ásatásokat 1978—79-ben, a temp­lom és a kolostor műemléki rekonst­rukciós munkái alkalmával folytat­tuk. Teljes feltárásra, sajnos, nem volt lehetőség. A kutatások eredmé­nyeiről 1976-ig bezárólag a „Buda­pest Régiségei" XXIV. kötetében, előzetes ásatási jelentésben számol­tunk be. A feltárt kolostortemplom három­hajós, hossza 64, szélessége 20 méter. A nyolcszög öt oldalával záródó, nyújtott szentélyének szélessége ki­lenc, hossza 18 méter. A szentély utolsó boltszakaszában pillérköteg­alapozások indulnak. A mellékhajók szentélye ugyancsak sokszögzáródá­sú, kápolnaszerüen van kialakítva. A 20X20 méteres hajóban három pár négyzetes alapfalmaradvány, a záró­falaknál szögletes alapozások nyoma. Az apácakarzat területén egy nagy­méretű, négyzetes alapfal, a zárófa­laknál az oszlopok és féloszlopok szögletes alapozásai sorakoznak. A középkori apácakolostorok temp­lomainak a hajója különbözik legin­kább a szerzetesi templomokétól. Míg ugyanis a szerzetesek stallumai a templom szentélyében vagy a hajó­ban helyezkednek el, addig a szer­zetesnök tartózkodási helye, az apáca­kórus, a templom nyugati végében van. A karzatot a hajó egyéb részeitől oly módon választották el, hogy a rend tagjai ne legyenek láthatók a templomból. Az apácakarzatok a templomhajónak gyakran igen jelen­tős részét, néha a kétharmadát is el­foglalják. A női szerzetek templomai­ra éppen az apácakarzatok miatt nem építenek nyugati bejáratot. Ezeket a sajátosságokat mutatja az óbudai templom is. A feltárt részletek mind alapfalak. Két helyen találtunk padlómarad­ványt a templom belsejében: az apá­cakarzat területén. A nyugati zárófal belső oldalán, közvetlenül a XX. századi szint alatt, néhány négyzetes tégla maradt meg eredeti helyén. 12 sírt bontottunk ki a templom feltárt területén és az apácakarzat alatt. Csak két helyen találtunk a boly­gatott sírokban csontokat. Okleveles adataink vannak arról, hogy előkelő világiak is temetkeztek ide. Morcsuk lengyel vitéz, Erzsébet királyné lovászmestere végrendeleti­leg a kolostorra hagyta Pozsony me­gyei jószágait, azzal a kikötéssel, hogy a templomban a Szentháromság tiszteletére oltárt állítsanak, és őt ott temessék el. Magyar Pálné Gelsei Margit szintén adományozott birto­kokat a kolostornak. Adományaiból oltár épült a templomban. Azt kérte az apácáktól, hogy őt és férjét az oltár előtt temessék el. Fiát, Lászlót már korábban itt temették el. Az apácakarzat területén egy XVI. századi átépítés nyomai mutatkoz­nak. Bizonyos, hogy 1526-ban, mi­után a mohácsi csatavesztés hírére az apácák elmenekültek, a templom és a kolostor megsérült. 1528-ban a török felgyújtotta Óbudát. Az oklevelekben említett Krisztus Teste kápolnát a templomtól délre találtuk meg. Egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyében temették el 1380-ban Erzsébet király­nét. A sír elhelyezése végett a szen­télyt megnagyobbították. A kápolna bejárata a déli mellékhajóból nyíl­hatott, szintje azonos lehetett a temploméval. Feltárt részletei ugyan­csak alapfalnak bizonyultak. A ká­polna déli oldalán két támpillért, illet­ve nyugati homlokzatán saroktám­pillért bontottunk ki. Belső osztását a területén épült újkori pince felis­merhetetlenné tette. A kápolnának nyugati bejárata is volt a kerengőfolyosóról. A bővítési munkák során alakíthatták ki az északi és nyugati kerengőfolyosó találkozá­sánál a nagyméretű keresztboltozatos teret, amelynek féloszlopalapozásai később épültek hozzá a kerengő nyugati falához. Két középső oszlo­pának alapozásával átvágták a folyosó sarkát is. A kápolnától délre húzódik a 35 X 34 méter nagyságú belső kolostorud­var, amelyet keletről, délről és nyu­gatról épületszárnyak öveztek. A ke­rengő keleri és nyugati szakasza északi irányban zárt volt, nem kap-f jfMolftfbt«** wuúmxs itTt^M csolódott közvetlenül a kápolna kö­rüli kis udvarhoz. Feltehetően egyet­len ajtón át lehetett a kápolna előtti térbe, illetve kis udvarra bejutni. A kolostorszárny keleti és nyugati traktusát a templommal egy fal kap­csolta össze, amely a külső támpillér­hez csatlakozott, illetve a szentély támpillérei között húzódott. A temp­lom építésekor a kolostor északi ré­szét ideiglenes fallal zárták el, ame­lyet később lebontottak. A feltárt három méter széles kerengőfolyosó­hoz nyolc méter széles kolostor­épületek csatlakoztak. A keleti trak­tusban hat helyiséget tártunk föl, melyek a kolostori rendnek megfele­lően: a sekrestye, a bibliotéka, átjáró, illetve lépcsőház és káptalanterem lehettek. Ezeket a helyiségeket nem tudtuk teljes egészükben kiásni, egy-egy kutatóárok eredményei alap­ján kíséreltük meg a kolostor föld­szintjének rekonstruálását. A kápta­lanterem feltárt részében egy oszlop­alapozást és egy téglából kialakított sír maradványát találtuk. A keleti kolostorszárnynak a temp­lomhoz csatlakozó végében volt a sekrestye, melynek zárófalát nem tudtuk megkeresni. A helyiség padló­ja egy szinten volt a keleti traktus Az óbudai lakosság evakuálása 1595-ben. A metszeten a középkori királynéi város romjai is láthatók. Zimmermann W. P. metszete, 1604. Bach Melitta reprodukciója A kolostor alaprajza. 1. templom, 2. kerengő, 3. sekrestye, 4. folyosó, 5. bib­liotéka, 6. káptalanterem, 7. novíciusok terme, 8. refektórium, 9. konyha, 10—14. laikus nővérek termei, 15. előcsarnok, 16. kápolna, 17. udvar,18. kórház, 19. temető Kuczogi Zsuzsanna rajza 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom