Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Dr. Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarisszák kolostora

A szentély boltozatának záróköve leveles, maszkos díszítéssel 1350 körül Tihanyi Bence felvétele többi helyiségének téglapadlójával. Ennek a szárnynak déli folytatása — mely a noviciusok terméhez tartozhatott — már részben a Perc utca alá esik. Itt a csatornázási árokban csak az épület szintjét, illetve falmaradványát tudtuk meghatározni. A keleti kerengőfolyosóról a tőle keletre eső udvarra, feltehetőleg gazdasági épületekhez lehetett kijutni. Ezen a területen a feltárás során négy középkori épület maradványa került elő; tőlük keletre észak—déli irányú kerítésfal húzódott. A feltárt déli traktusban három helyiséget és két átjárót találtunk, illetve a traktusból egy még délibb épületrészbe lehetett bejutni, melyhez két és fél méter széles lépcső vezetett. A déli szárnyban föltárt 8X25 méteres terem a kolostor refektóriuma lehetett. Déli oldalához egy kisebb tér csatlakozott, ahová lépcső vezetett le a kolostorból. Ezen a környéken több padlótégla-töredék került elő, amelyek méretei különböznek a templom és a kolostor területén talált téglákétól. Az egyik tégla közepén kerek nyílás volt. Elképzelhető, hogy ez a refektórium burkolatához tartozott. A refektórium padlófűtése a délről csatlakozó helyiségből történt, melynek falmaradványait a Perc utcai leletmentés alkalmával tártuk föl. A refektórium fűtési rendszere azonos lehetett a margitszigeti és a várbeli domonkos kolostoréval. A refektóriumtól nyugatra lehetett a kolostor konyhája. Az átjáró után következő helyiségből nyíló, két méternél szélesebb lépcső a laikus nővérek terméhez vezetett. Ugyancsak az ő termeik és a pincék foglalták el a nyugati traktus többi részét. Innen lehetett a nyugati udvarba jutni, amelynek déli végében még egy épületszárnyat találtunk. A margitszigeti domonkos kolostorban hasonlóan helyezkedett el a kórház (infirmaria), mint itt. A feltételezett kórházszárny hozzáépült a kolostort nyugatról lezáró kerítésfalhoz. A ke-Az északi mellékhajóban feltárt sírok egyike Késő római épület falmaradványa az apácakarzat alatt Szemenyi Tivadar felvételei rítés több szakaszát megtaláltuk a mai Magyar Lajos utca területén. A nyugati kolostorkert területén több helyen középkori útburkolat nyomára bukkantunk, melynek legfelső rétege a templom külső szintjéhez tartozhatott. A kolostor kerítését északon is megtaláltuk; a templom ötödik külső támpilléréhez csatlakozott, sarkától egy keskenyebb kerítésfal folytatódott északi irányba. Az északi kolostorkertben sírok sorakoznak. Ezeket ötven, néhol nyolcvan centiméter vastagságú, fehér kőporos kőtörmelék rétegbe ásták bele, mely a templom kőfaragó munkáinak maradványa. Ez a terület azonos lehet azzal a telekrésszel, melyet 1373-ban szereztek meg az apácák Konrád kőfaragó mester özvegyétől és fiától, és amelyen az oklevél szerint még álltak a munkások faszínjei. A kolostor szintje alatt egy XII— XIII. századi település maradványaira bukkantunk, melyet a Kovács utcával (vicus) azonosítottunk. Feltárásakor VII. századi avar emlékek, római kori épület- és útmaradványok is előkerültek. A nagyméretű kolostor a részletformák és az alaprajzi adottságok tanúsága szerint a XIV. század közepén épült. Kisebb átépítések a XIV. század végén, XV. század elején történtek. 1541-ben az apácák elmenekültek. Magukkal vitték a kolostor értékes felszerelését és Erzsébet királyné hamvait. A kolostoron belül több helyen találtunk olyan házmaradványokat, melyek azt igazolják hogy a középkori épület egy részét később is használták. Teljes pusztulása a XVIII. században következett be, amikor lebontották, elhordták romos falait. Ezért nem maradt semmi nyoma a kialakult városrészben, s csak később, az óbudai lakótelep építésekor került napvilágra. A Mókus utcai iskola udvarán helyreállított középkori maradványok felidézik az egykori épület monumentális 12