Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Dr. Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarisszák kolostora

Ajtórészlet a kolostor nyugati szárnyában Szemenyi Tivadar felvétele Erzsébet királyné arcképével díszített oszlopfő a Mátyás-templomból (gipszmásolat) Molnár János felvétele XV. századi belül mázasfazekak a klarissza kolostorból Tihanyi Bence felvétele DR. BERTALAN VILMOSNÉ Az óbudai klarisszák kolostora Budapest egyik középkori város­magja, Óbuda, melyet a XIII. század közepéig, Új-Buda megalapításáig Budának neveztek, a római légiós tábor, Aquincum helyén alakult ki. A honfoglalás idején fejedelmi köz­pont, később a királyi szálláshelyek egyike volt. A XI. század folyamán káptalan épült itt. Egy 1148-ból való oklevél említi először. A káptalan és a királyi szálláshely, illetve vár embe­reinek torzsalkodása miatt 1355-ben megosztják a települést a káptalan és a királyné között. 1541-ben török uralom alá került Óbuda is. A budai pasa birtoka volt. 1659-ben a komá­romi váruradalomhoz tartozó Óbu­dát a Zichy grófok szerezték meg, s a török kiűzése után Pest megyei bir­tokuk központjává tették. 1766-tól Óbuda kincstári kezelésben levő mezőváros, majd 1873-tól Budával és Pesttel egyesítve Budapest III. ke­rülete. Óbuda kétezer éves múltjának emlékei szinte teljesen eltűntek, alig maradt nyomuk a város mai alap­rajzában. így a topográfiai kutatások jelentősége itt még fontosabb, mint egyebütt. Budapest okleveles anya­gának összegyűjtése és kiadása, Bu­dapest történetének feldolgozása és Óbuda műemléki topográfiájának megjelenése segítette a céltudatos ré­gészeti kutatásokat, de egyben fel­hívta a figyelmet a város történeté­nek számos olyan kérdésére, melyre elsősorban a régészet eredményei adhatnak választ. Az óbudai lakótelep építése előtt megindult nagyarányú leletmentések és ásatások a korábban előkerült ré­gészeti objektumoknak és a város tör­ténetének ismeretében folynak, s már eddig is jelentős eredményeket hoz­tak. Tisztázódott a római tábor helye és alaprajza. Kirajzolódtak a középko­ri település körvonalai a tábor és canabae helyén. Meghatároztuk a város több jelentős objektumának helyét. A sűrűn beépített középkori város határa északon a mai Vörös­kereszt utca környéke, nyugaton a Flórián tér—Pacsirta utca—Korvin Ottó utca, délen a Timár és Perc utca, keleten pedig a Duna volt. A várost délről és nyugatról mezők, rétek és szántók vették körül. Ezektől nyugatra, a mai Bécsi út mentén szőlők húzódtak. A káptalan területe, melynek XIV. századi temploma a Fő téren került elő, a római tábor és erőd észak­keleti részében helyezkedett el. Ok­leveles adatok szerint a káptalani vá­ros északnyugati határán állt a fe­rences kolostor, maradványait a Vö­röskereszt utcában feltételezzük. A királynéi város a római tábortól délre, az erőd délkeleti részén terült el. Nyugati határát azok az épületek és útmaradványok jelzik, melyek a Flórián tér—Pacsirta utca— Föld utca vonalában kerültek elő. A város délnyugati szélén, a mai Kál­vin utcában, emelkedett a XIII. századi vár. Régészeti és történeti adatok alapján feltételezzük, hogy a mai plébániatemplom helyén állott a XIV. századi templom. (Templom utca — Óbuda utca). A plébániától és a vártól keletre kőházakkal sűrűn beépített, utakkal tagolt városrész volt, centrumában középkori piac­térrel, melynek egy részét a Lajos ut­ca 158. számú ház körül tártuk fel. A város déli határán állott a XIV. században épült klarissza kolostor. Maradványai a Perc utca környékén kerültek felszínre. * Az óbudai klarissza kolostort szá­mos oklevél említi. A kolostort Lo­kietek Erzsébet, Károly Róbert felesé­ge építtette. 1334-ben járult hozzá az alapításhoz XXII. János pápa. Engedélyezte, hogy Erzsébet a kla­rissza apácák számára templomot, kolostort, temetőt és egyéb épülete­ket emeltessen. A kolostor építése rövidesen megindult. 1346-ban már apácákat küldtek ide más kolostorok­ból, és növendékeket vettek föl. A templomot 1350-ben szentelték föl. Az építkezés azonban nem fejező­dött be ezzel. 1353-ban a királyné újabb nyolc telket vásárolt az apácák számára a már elkészült épületek szomszédságában. A kolostor a főúri leánynevelés központjává lett. 1358-ban Erzsébet királyné maga írja, hogy több mint száz lányt helyezett el itt, részint mint apácát, részint mint növendéket. Itt élt a királyné unokahúga, az opulai herceg leánya, Kunigunda is. Az építkezési munkák zöme 1373-ra fejeződhetett be. Ekkor csatoltak a kolostorhoz egy telekrészt, melyet Konrád mester özvegye és fia enged­tek át az apácáknak. A telek egy ré­szén még álltak az építkezésen dol­gozó kőfaragók műhelyei. Az okle­vélben említett Konrád Theotonicus, a királyné építkezéseinek szervezője, vezetője volt. A német származású mester feltehetőleg 1343 körül tele­pedett le Óbudán. Az oklevelek ada­taiból még egy építkezésre következ­tethetünk. Erzsébet királyné 1380-ban készült végrendeletében a ko­lostorban levő Krisztus Teste kápol­nát jelölte ki temetkezési helyéül. Ismerve Erzsébet nagyarányú építési tevékenységét ez a munka sem korlá­tozódott egyetlen síremlék felállításá­ra. Utolsó írott adatunk a kolostor épületeiről 1712-ből származik. Csáki Franciska apátnő Zichy Péternek írt levelében találunk utalást a kolostor néhány meglevő üszkös falára. A magyarországi apácakolostorok legnagyobbika, az óbudai, amelyet a kortársak annyira csodáltak, telje­sen eltűnt a föld színéről. Egyes ku­tatók a múlt század második felében a Bécsi út 166. szám ülatt vélték megtalálni maradványait, ahol közép­kori kolostorhoz tartozó falak kerül­tek elő. Századunk első éveiben a III. kerület Kálvin utca 4-ben fel­tárt XIII—XIV. századi épületma-10

Next

/
Oldalképek
Tartalom