Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Bajomi Lázár Endre: A francia Budapest

IPPEIi aux Francai». Les citovens franeais résidant á Pesth w ont obtenu deMr.lePrésident du Conseil des >1 inist res Phonneurde former un corps partieulier deVolontaires,qui portéra á la fois les eouleurs francaises et hongroises. Iis seront armes et équipés par le gouvernementliongrois et seront commandés par 31 Lafite, aneien marin, ehez lequel ils sont priés de sHnserirc:Léopoldstadt, rue des trois eouronnes IVo. 139. L'uniforme sera celui de la garde nationale de Paris. Tous les Franeais entendront cet appel que leur adressent des eompatriotes: ils sentiront que le drapeau de la Républiqiie dóit se montrer dans la lutte qui se prepare et que c'est la France qui combat partout ou combat la liberté. P>:»!|i le 1*1 Scpl I'»41 i«,T»V.~ift»*M~*m<*mi laffitte önkénteseket toborzó, 1848-as Pesten , nyomtatott plakátja. Csigó László reprodukciója De Busbecq nevű utazó irta le a török dúlta Budát, a romba dőlt palotákat, ahol a megszállók tanyáznak, s ahol az emeleteken patkányok szaladgálnak. Egy másik francia 1686-ban, közvetlenül a visszafoglalás előtt írja le Budát, s megjegyzi, hogy „majdnem csak szpdhik meg janicsárok lakják". Több mint száz évvel később, 1791-ben járt itt Salaberry gróf, s így vélekedett: „A budai vár elég szép, de a város épp olyan rút, mint amilyen drága'''. Szerinte „Pest több érdekességgel bír, mint Buda". F. S. Beaudant, a kiváló természettudós 1818-ban látogat ide, s beszámol a fellendülő Pestről, „amely Európa nagyvárosaival vetekedik", „mindenütt megkezdett építkezésekkel találkozunk". Látogatónk dicséri a Szépítési Bizottmány városrendezői munkáját, méltatja a budai kilátást, s megvallja, hogy Pest élénksége, sőt az építőkövek minősége a párizsira emlékezteti. Édouard Thouvenel, a későbbi külügyér és 48-as párizsi számkivetettjeink istápolója, a forradalom előtt tíz évvel kereste fel fővárosunkat. Pest fekvését, rakpartjait a bordeaux-iakhoz hasonlítja, megcsodálja a sok szép teret meg a ragyogó üzleteket, pedig csak két hónappal a szörnyű 1838-as árvíz után érkezett. A század végén, a magyar—francia barátság aranykorában, sok francia személyiség fordult meg nálunk. Az újságírók általában nagyon lelkesen számoltak be a látottakról. Könyvekben ennek alig akad nyoma, de leglelkesebb barátunk, Madame Adam, Kossuth csodálója, Irányi és Türr barátja, A magyarok hazája című művében elragadtatással ír 1884-es útjáról, kivált a Lánchídról, amely „merészebb mindennél, amit csak elképzelhetünk". A Margitszigetet — amelynek kapcsán egy Petőfi-strófát idéz — a monacói hercegséghez hasonlítja. Yajon hány francia élt itt ? A virágzó középkori királyi kapcsolatok idején sok főúr és udvarhölgy kísérte el a francia királylányokat, akiket magyar uralkodók vettek feleségül. S mint láttuk, egyszerű kőművesek is jöttek, no meg persze sok-sok szerzetes. Ez utóbbiak főleg vidéken telepedtek le. A fővárosban inkább a nyelvmesterek éltek (róluk még szólok). A múlt század kilencvenes éveinek elején a statisztika 221 franciát tartott számon, de egy évtized múlva már 766-án voltak. 1892-ben 11 386 külföldi járt a fővárosunkban, javarészt németek, balkániak és franciák. Szép számmal érkeztek francia turisták, részükre megjelent egy francia nyelvű képes úti kalauz is, amelynek olyan munkatársai voltak, mint Jókai meg Pulszky. Ebből tudtam meg egyébként, hogy a híres Angol Királynő-21