Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - K. P.: E bura fakó

A sümegi műemlék templom — teljes fénypompában gítást. Az átlagos fényerősség 30—60 lux volt az iskolákban, s csupán néhány helyen mértek optimális 400 lux értéket. Köz­tük egy 1894-ben épült szom­bathelyi iskolában. Pedig két­millió gyerek és felnőtt okosodik rendszeresen az ország körül­belül 40 000 tantermében! Egy középiskolát végzett tanuló át­lag 10—12 ezer órát töltött is­kolában s ennek legalább a ne­gyedét mesterséges világítás mellett. Gyors segítségre volt szükség, hiszen „az alacsony megvilágítá­si szint, vagy a rosszul megvá­lasztott világítási berendezés — lámpatestek, fényforrások — kedvezőtlen hatással vannak a tanulók teljesítményére, hangu­latára, magatartására és befolyá­solják tárgyi kapcsolataikat a környezettel. Mindezek a té­nyezők egyúttal csökkentik a ta­nulmányi munka eredményessé­gét". A Művelődésügyi Közlöny XXIII. évfolyamának 8. száma A mintakórterem — helyi . . . ezzel a megállapítással szentesí­tette a világítástechnikai állo­más tanterem-világítási ajánlá­sát. Mondhatni, ily módon a vi­lágításügy ezen a fronton átütő sikert ért el, különösen ha meg­gondoljuk, hogy a hatvanas évek­ben az iskolákban betiltották a fénycsövek használatát, most meg kimondatott, hogy mégis­csak a fénycső a legalkalmasabb tanterem-világításra, s ráadásul négyszer-ötször kisebb az ener­giaigénye, mint az izzólámpás világításé. Ma ott tartunk, hogy két me­gye kivéteiével valamennyiben van egy-egy úgynevezett világí­tási mintaterem (Budapesten az I. kerületi Lovag utcai általános iskolában). Ezeket az állomás alakította ki, díjtalanul adta a szükséges lámpatesteket, fény­forrásokat. Bárki megcsodálhat­ja, beszélhet a koronatanúkkal, azaz a kiváltságos tantermekben oktató tanító nénikkel. Mégsem lehet azt mondani, hogy gyakran akad látogatójuk. Az igazgatók többsége nagyon meg van elé­gedve az opálburákkal, mond­ván, nekik is nagyon megfelelt annak idején ez a világítás, mikor iskolába jártak. Csak arról fe­ledkeznek meg, hogy ők reggel nyolctól délután egyig jártak is­kolába! Mások a költségeket em­legetik, holott 15—20 ezer fo­rintból megoldható egy terem kifogástalan világítása, s az ese­tek 70 százalékánál a hálózatot sem kellene erősíteni. Hasonló a gond a kórtermek világításánál. Számos beteg pa­naszolja, hogy két hete fekszik már bent, s nem is a betegség a legnagyobb baja, hanem az, hogy nem tud kiolvasni egy újságot tisztességgel, olyan szörnyűek a látási viszonyok. Nem megfele­lő sem az általános, sem a helyi világítás. így a leggyakorlottabb nővérrel, sőt még orvossal is előfordulhat, hogy csak másod­szorra sikerül beadnia egy vé­nás injekciót. Nem szólva arról, hogy az ilyen hátrányos helyzet­ben általában hosszabb a bete­gek ápolási ideje. Kétszázhat­van kórház 90 ezer ágya várja a segítséget. A modell — a min­takórterem — a Károlyi-kór­ház belgyógyászati osztályán az l-es pavilon 23-as szobájában el­készült, megint csak a világítás­technikai állomás jóvoltából, ám a tárca nem foglalkozik a témá­val. Pedig 6—10 ezer forintba kerülne egy hatágyas kórterem korszerű világítása. Debreceni Gábor elmondta, hogy ez év áp­rilis 11-re hirdettek kórházmeg­világítási ankétot. Nyolcvan meghívót küldtek szét, s a meg­jelentek között szép számmal ... és általános megvilágítással voltak olyanok, akik a szemet­lelket nyomorító jó öreg opál­bura mellett kardoskodtak, mondván, hogy „arról lecsorog a piszok". Holott: „a világítás­technikai vizsgálatok egyértel­műen kimutatták, hogy a jó lá­tási teljesítmény eléréséhez a leglényegesebb minőségi ténye­ző a kontrasztviszonyok ked­vező értéken tartása, mert így kisebb megvilágítással, tehát ke­vesebb energia felhasználásával változtathatók meg a jó látási kö­rülmények." Ha másra nem, „a kevesebb energia felhasználásá­val" kitételre az illetékesek kö­zül többen felkaphatnák a fejü­ket. Például azok, akik lakásokat terveznek^ ők ugyancsak figye­lembe vehetnék ezt a szempon­tot is. Mert lakást világítani az­tán egyáltalán nem tudunk. Ezért tervezi a világítástechnikai állo­más, hogy telepenként bevilágí­tanak egy-egy mintalakást, ta­lán éppen Békásmegyeren az elsőt. Oda aztán becsengethet bárki, s még ha mindent felhasz­nál otthon, amit ellesett, akkor sem fogja senki sem vádolni ipa­ri kémkedéssel. Persze a kivi­telezőket sem érné ez a vád, ha a lakással korszerű világítást is adnának a boldog tulajdono­soknak. Ötvenéves Európa első világí­tástechnikai állomása. A szüle­tésnapi jókívánságok mellett azt is megemlíthetjük, hogy az elkövetkező fél évszázadban is bőven lesz tennivalója az intéz­ménynek. Ám hogy ez a külde­tés hatékony legyen, az nem csu­pán az állomás gazdáján, az Egye­sült Izzón múlik. K. P. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom