Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Horváth Árpád:„ . . . a Duna vizét hajózásnak és kereskedésnek kinyitni kell"

Nem csak utat — hidat, teniszpályát, uszodát is épít AZ ÚTÉPÍTŐ TRÖSZT Nem is olyan régen, mondjuk két évtizeddel ezelőtt még lapátot, villát forgató embereket láthattunk az útépítéseken. Az egyetlen gép az azóta már múzeumba vonult tömörítő henger volt. A régi makadám (köves) utak építése igen fárasztó, nehéz fizikai munkának számított. A 60-as évek közepétől az útépítő szakma rohamléptekben fejlődött hazánkban, s napjainkra a világszínvonalat tekintve is fejlett technikai eszközöket mondhat magáénak. Av útépítő iparból szinte teljesen eltűnt a „lapátos ember". Kemény munkáját korszerű gépek, bonyolult technikai eljárások vették át. Az útépítő munkások és műszaki-gazdasági vezetőik áldozatos munkájának köszönhető, hogy a hazai úthálózat megfelel a motorizáció rohamos fejlődés által támasztott követelményeknek. Az Útépítő Tröszt, hazánk legnagyobb, mintegy 15 ezer embert foglalkoztató vállalata. Élen jár a szakma műszaki-technikai fejlesztésében, jelentős szellemi és anyagi eszközöket fordít az alacsony önköltségű, korszerű technológiák kikísérletezésére és importálására. Az új gépek, bonyolult műszerek megjelenésével, az addig segédmunkásnak számító útépítők szakmunkásokká, a régi kézműves ipar pedig egyre inkább jól szervezett nagyiparrá válik. A világméretű energiaválság az útépítő vállalatokat is érzékenyen érinti, hiszen elég jelentős mennyiségben használnak föl folyékony szénhidrogént. A közutak korszerű melegaszfalt burkolatát meglehetősen nagy mennyiségű hő- és elektro-Közúti felüljáró épitése előregyártott elemekből mos energia, valamint olajból származó úti-, illetve hígított bitumenből készítik. Az Útépítő Tröszt szakemberei már az energiaválság kezdetén mindent elkövettek, hogy energiatakarékos technológiákat vezessenek be, honosítsanak meg hazánkban. Ezek közül a legjelentősebb és ma már széles körben alkalmazott módszer a kationaktív bitumenemulzió-gyártás. Előnye a hígított, illetve az útibitument felhasználó technológiákkal szemben, hogy hígítóanyagként nem nehézbenzint és gázolajat használnak, hanem „csapvizet". A bitumenemulzió alkalmazása, több más bedolgozás-technológiai és műszaki előnye mellett, jelenős olaj megtakarítást eredményez. A hazai útépítő és -fenntartó ipar évi szükséglete 100 ezer tonna hígított bitumen, ehhez hígítószerként 17,7 ezer tonna nehézbenzinre és gázolajra van szükség. Az új módszerrel csak 1620 tonna olaj kell azonos mennyiségű bitumenemulzió előállításához és szállításához. Ha majd a hígított bitumen használatát teljes egészében felváltja a bitumenemulziós technológia, akkor az útépítő ipar több mint 16,5 millió liter olajat takarít meg évente. Az Útépítő Tröszt felmérése szerint az országos igény mintegy 120—130 ezer tonna bitumenemulzió lesz. Ezt a menynyiséget kilenc telep biztosítani képes. Zalaegerszegen és Örményesen már működik bitumenemulziót gyártó telep, a következő üzemet a tervek szerint Gyöngyösön létesítik. A számítások szerint a bitumenemulziót gyártó országos hálózat megteremtése mintegy 200 millió forintba kerül. Ez az összeg azonban igen gyorsan megtérül, ezért rendkívül gazdaságos befektetés. Az Útépítő Tröszt a francia SCREG cégtől vásárolta a korszerű gyártástechnológiát és a gépeket; az emulziót előállító üzemeket a KEMIKÁL és az ERDŐKÉMIA vállalattal közösen működteti. Az aszfaltburkolatok gyártásához nagy mennyiségű, különböző szemszerkezetű, zúzott kőanyag és homokos kavics is szükséges, amelyet a hagyományoknak megfelelően szinte mindenütt a világon fedetlen depóniákban tárolnak. Az aszfaltkeverő gépek igen sok energiát fogyasztanak míg a nedves és így gyártásra alkalmatlan kőanyagot megszárítják, felmelegítik. Az Útépítő Tröszt miskolci vállalatának nyékládházi aszfaltkeverő telepén, kísérletképpen, fedett anyagtárolókat építettek. Az eredmény 14—15 százalékos energiamegtakarítás volt. Ezért további négy üzemben — Zalaegerszegen, Kaposfüreden, Székesfehérvárott és Pécsett — építenek fedett depóniákat. Az országos úthálózat fejlesztése állami beruházásból történik, ezért az útépítőknek a jelenlegi elég nehéz gazdasági helyzetben mindent meg kell tenniük azért, hogy csökkentsék a kivitelezési költségeket. Nemcsak az energiával kell ésszerűen gazdálkodniuk, hanem az anyaggal is takarékoskodni kell. Az építőanyagok ára évről évre emelkedik, s mivel az Útépítő Tröszt vállalatai évente több mint 3 millió tonna kő- és kavicsanyagot használnak föl munkájuk során, a megtakarítás milliós nagyságrendű lehet. Az alapanyagárak emelkedésének ellensúlyozására, az építési költségek csökkentésére az olcsóbb hazai anyagok, mint pél-i Útépítés aszfalt panelekből