Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Horváth Árpád:„ . . . a Duna vizét hajózásnak és kereskedésnek kinyitni kell"

• Nagy látványosság lehe­tett, amikor az első me­netrendszerű gőzhajó, a Franz I., magas kéményéből bo­dor füstfelleget eregetve 1830-ban megindult a Dunán. „Áng­lius formájú" „erőmíve" „evező kerekeket" hajtott — ahogy az egykorú lapok írják. Nagy, új technikai korszak nyílt meg az első gőzhajó el­indulásával, amely százötven évig tartott, s ma már letűnő­ben van. Újabb, korszerűbb ví­zi járművek kerülnek a gőzösök helyébe. A gőzhajózás története nagyszerű regény, és ennek egyik fejezete a dunai gőzhajó­zásé. De nem az osztrák csá­szár nevét viselő Franz I. volt — az első dunai gőzhajó. * Hogyan kezdődött? Robert Fultont méltán tartják a gőzhajó feltalálójának és a ha­jógépészet egyik legnagyobb út­törőjének. Nemcsak zseniális technikus, hanem élelmes ameri­kai üzletember is volt. Hajóját számos kormánynak felajánlot­ta — nem olcsón —, kikötve magának a jogot, hogy megha­tározott ideig csak az ő, illetve a neki jutalékot fizető vállalko­zók hajói járhassák a folyamo­kat, amelyekre „privilégiu­mot" kapott. A Dunán is meg akarta indítani gőzöseit, de ké­rését a bécsi kormány elutasí­totta. Ugyanakkor I. Ferenc császár a dunai hajózás érdekében kü­lönféle kedvezményeket helye­zett kilátásba. Egy vállalkozó szellemű mag/ar, Bernhard An­tal komolyan vette a császár ígéreteit, hitelt hajszolt fel, és hajót épített. Bernhard hajóját magyar ácsok készítették el a Dráva menti Sellye község közelében, egy uradalomban; az ugyancsak Bernhard által tervezett gépi berendezés jó részét bécsi mű­helyekben gyártották. A gép kazánja túlméretezett öntött­vas kazán volt. A dugattyús gőz­gép 24 lóerőt teljesített, a lapát­kerék forgását lendítőkerék tet­te egyenletessé, gazdaságos mű­ködését kondenzátor fokozta. Kerekének lapátjai forgás köz­ben függőlegesen merültek a vízbe, ami növelte a vonóképes­séget. Erős sodrású folyam­szakaszokon, hegymenetben — árral szemben — a gőzgép csör­lőt hajtott. A gőzöst lehorgo­nyozták, és a vontatmányt hosz­szú kötélen felcsörlőzték, ez­után vetett horgonyt az uszály, a gőzös előrement és újból csör­„...A DUNA VIZÉT HAJÓZÁSN/ lőzött. A hajó tehát vontatásra készült, de szállítani is tudott. Egyik próbaútján Bécsből Pestre 24 óra alatt hajózott; közben Pozsonyban megállt, ahol bárki megtekinthette. Pest és Ko­márom között több megrakott uszályt vontatva 342 mázsával több árut szállított, mint ameny­nyit a királyi privilégium elnye­réséhez előírtak. Bécsben azonban akadékos­kodtak. Nem kedvelték Bern­hardot, s amikor a megígért császári segítséget kérte, mond­vacsinált ürügyekkel álltak elő, tologatták aktáit, hiába adta a hajónak a császár feleségéről a Carolina nevet. Bernhard hajója 1820 máju­sában a kikötőben elsüllyedt. Szabotázs vagy a személyzet ügyetlensége, vagy ki tudja, mi idézhette elő a hajótörést. Va­lahogyan kiemelték a sérült járművet, és a pesti és budai part közötti átkelőforgalmat bonyolították le vele. Jellemző az akkori állapotokra, hogy a be­szedett díjakból a hajóhidat fenntartó vállalatnak részese­dést kellett fizetni, más szóval az utasnak nemcsak a hajójegyet, hanem a hídvámot is meg kel­lett fizetnie. így azután alig akadt utasa, ha csak kíváncsi­ságból nem váltottak néhányan jegyet. Télire a hajót Eszékre, egy öbölbe vitték, hogy a jégzajlás­tól biztonságba helyezzék. Ek­kor történt, hogy a Dráva-hi­dat a zajló jég elvitte, helyette­sítésére üzembe helyezték a ha­jót, amely három héten át gőz­kompul szolgált. A császári támogatás komoly­talansága, a hatóságok packázá­sa végül is tönkretette Bern­hardot. Hajója kb. 60 ezer arany­forintba — mai pénzben kb. 1 millió forintba — került, és ráment egész vagyona. Hitele­zője, Simon József elárvereztet­te a gőzöst. A kazán réz tűz­csöveinek értékesítése hoz­hatott pár száz forintot. Szo­morú vége lett a vállalkozásnak. A hajótestet utoljára 1824-ben a Dráva egyik szigeténél látták, roncsként hevert, iszap és ho­mok töltötte meg a belsejét. * Ilyen előtörténet után ju­tunk el 1830-ban a menetrend­szerű dunai gőzhajózás megin­dulásához. Széchenyi István — mialatt Desdemona nevű egyszerű fa­hajója lassan csorgott a Dunán lefelé, hogy gazdája a szabályo­zatlan folyamot, az Al-Duna szik­láit megszemlélhesse — a kö­vetkezőket írta: „ . . . tegyetek meg mindent, hogy Buda-Pest megszűnjék egy vak zsák lenni; ennek elérése végett a Duna vizét hajózásnak és kereskedésnek ki­nyitni kell. . ." Amikor azután a Franz I. járni kezdett a Dunán, ugyan­csak szorgosan .jegyezgetett. „ ... 1829—30-ban építtetett az I. Ferencz 60 lóerejű gőz­hajó. Ennek építését... egy an­gol vállalta magára; minekutána e valóban nagy és jeles vállalatra társaságot alkotónak. Én is meg A Vaskapu csörlőhajó a Kazán-szorosban. A szerző felvétele A „Franz I." gőzhajó Csigó László reprodukciói Bernhard Antal gőzhajója a Dunán. Fantáziakép 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom