Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Dr. Vecseklőy József: A Tattersal

A Budapest 1979. évi 3. számában bemutattuk a magyar ügetősport első versenypályáját, a városligeti „Nagykört". A sportág további fejlődéséhez azonban igazi versenypályára volt szükség. Rengeteg nehézség leküzdése után, főleg Esterházy Miklós, Üchtritz Zsigmond és Pulay Kornél fáradhatatlan munkájának eredményeképpen, 150 ezer forint költséggel megépült és 1883. május 17-én megnyílt az első magyar ügető versenypálya — az ún. Tattersall — az akkori lóvásártér területén, a Kerepesi út és a Kerepesi temető között, megközelítőleg a mai pálya helyén, illetve annak egy részén. Kerülete 750 méter, a futópálya szélessége 20 méter volt. A futófelületet mintegy 15 centiméter vastagságú, cementvízzel kevert kőszénpor réteggel borították be, ami azt tömörré és rugalmassá tette. A közönség részére ezer ülőhelyes tribün épült „csinos svájci stílben". A tribünre szóló jegyek ára férfiaknak négy, nőknek két forint volt, a többi helyeké ötven, illetve húsz krajcár. A pálya zsúfolásig megtelt az első versenynapon. A lovak ezúttal már nem „idő ellen", hanem egymás ellen versenyeztek. A bécsiek nagyszerű orosz és amerikai lovakkal jelentek meg; európai színvonalú versenyek folytak. Az első versenyt Esterházy Miklós Elmo nevű lova nyerte. Ezután következett az amerikai Giddings győzelme Gray Salem nevű, nagyszerű amerikai lovával. 1.29.3 másodperces Monarchia rekorddal — ne feled-Hosszútávú — 20, 40, 100 kilométeres — versenyeket, „távhajtásokat" is rendeztek a pályáról kiindulva és oda visszatérve a gödöllői országúton és környékén, a magyar jukker néven ismert nemes kocsiló továbbfejlesztése céljából, kettes és négyes fogatok számára. A második versenynapon különös eset történt. Ismét futott a nagyszerű amerikai Gray Salem, amely, mint a hivatalos eredményben olvashatjuk: ,,az első fordulóban mindjárt gyeplője szakadván, megbokrosodott, és kitört a pályáról" — immár hajtó nélkül — végigvágtatott a temető fala mellett, majd a Keleti pályaudvar előtt — az éppen Pestre érkező vidékiek nagy ámulatára — átvágott a még alig rendezett Baross téren, be a Rottenbiller utcába, onnan ráták, és nagynehezen visszavezették aggódó tréneréhez. A lósport szakirodalom mind a mai napig nem tisztázta, vajon Gray Salem sightseeing (városnéző) körútra indult-e, vagy a pesti polgárok figyelmét kívánta felhívni a szomszédos ügetőversenypályán élvezhető attrakciókra. Az új versenypálya fellendítette az ügetősportot. A versenyek nézőinek száma ugrásszerűen emelkedett. Az ügetőversenyzés Budapest egyik legrégibb idegenforgalmi sportattrakciója, hiszen a lovakkal külföldi trénerek, hajtók, istállótulajdonosok és hozzátartozóik, szakmabeliek tömege érkezett a magyar fővárosba. A siker ellenére az 1885-ben tartott országos lótenyésztési értekezleten nyilvánvalóvá vált, Kettesfogatok startja. A szerző reprodukciói kanyarodott a Damjanich utcára, s azon végig vágtatott, ki a Városligetbe. Ott a legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyva a „gyepre lépni tilos" táblákat — a játszadozó ifjú nemzedék nagy örömére, s a rájuk vigyázó mamák nagy rémületére — vadul száguldozott a fák és bokrok között. Végre két arra cirkáló lovasrendőr felfigyelt a szokatlan közrendháborításra, és üldözőbe vette a rendbontót. Végül is a harc a magyar államhatalom őrei és az amerikai szökevény között — ha nem is könnyen — az előbbiek győzelmével végződött. A holtfáradt, összevissza vert, négy lábából vérző, de még mindig vadul védekező Gray Salemet az Állatkert kapuja előtt elfogamit addig is erősen lehetett érezni, és lehet érezni majd az elkövetkezendő több mint félévszázadon át, hogy a magyar lótenyésztési politika kifejezetten az ügetőló ellen foglalt állást, s a galoppversenyek telivértenyésztését favorizálta. Az értekezlet kimondta, hogy az ügetőlótenyésztés nem vonható be a köztenyésztésbe; mondhatnók törvényen kívül helyezte az ügető fajta tenyésztését. Ennek az egyoldalú, a kor igényeit meg nem értő, nemzetgazdasági szempontból mérhetetlenül káros politikának sikerült az ügetősportot elsorvasztani. 1903-ban — ha nem is hosszú időre — be kellett zárni a budapesti ügetőversenypálya kapuit. jük a lóversenyzés is „közös" ügy volt abban az időben — a magyar tulajdonban levő orosz Benefici ellen. Tájékoztatásul megemlítjük, hogy a közölt idő mindig a teljes versenytáv egy kilométerre átszámított átlagidejét mutatja; ez a jelen esetben körülbelül 40 kilométeres óránkénti sebességnek felel meg. Következett egy orosz Kettesfogat — Vernel—Wolakita — győzelme. A Csikó-díjat ismét Esterházy Miklós nyerte Dilettant nevű lovával, majd ismét egy orosz kettesfogat győzött. A Criteriumot az akkori idők legjobb magyar lova, Gazsi nyerte 1.33.3 másodperces magyar rekorddal. A fiákerverseny győztese Wampetich Ferenc volt. 39