Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Pukánszkyné Kádár Jolán: A budai Népszínház „védasszonya”

Molnár György budai Népszínházának hat viharos esztendeje — 1861—64, 67—70 — a köztudatban ma már csak néhány anekdota révén él. Tudnak a pajkos kánkánról, amelyen Buda és Pest előkelőségei mohón siettek „megbotránkozni". Az ördög pilulái látványosságainak is él az emlékezete, hiszen ez volt az első darab, amely nálunk száznál több előadást ért meg egyhuzamban. Még tudnak a Bem hadjárata előadásairól a krisztinavárosi színkörben, mikor kinyitották a színpad hátsó felét, s a Gellérthegyet is belevonták a harci látványosságba. S minden megemlékezésben, jubiláris előadásban és lexikoncikkben olvashatjuk, hogy mikor a budai Népszínház épületét — amely az Alagút és a Lánchíd közt állott — lebontották, a falak nem engedtek a csákányütéseknek és dinamittal kellett felrobbantani. Ezeknek az immár közhelyekké vált adomáknak forrása Molnár György emlékirata — Világostól Világosig. Arad, 1881. — Ez azonban — bármennyire színes és eleven is stílusa — forrásul csak erős kritikával használható. A budai Népszínház hat esztendejének válto-Csigó László reprodukciói Molnár György PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN A budai Népsz; „védasszonya" zatos története pedig nagyon is megérdemli a közfigyelmet. Olyan szorosan kapcsolódik korának mozgalmas napjaihoz, a magyar színészet történetének olyan fontos állomását jelenti, s maga Molnár György is korának olyan érdekes alakja, hogy mindhárom szempontból érdemes a budai Népszínház történetével foglalkozni. Ha az egykorú napisajtót lapozzuk, folyóiratok hasábjait futjuk át, ez az egy szó ötlik állandóan a szemünkbe: Párizs. Mindent szomjasan szívott magába a közönség, ha rajta volt a párizsi fémjelzés. A Nemzeti Színházban már Prielle Kornélia játszott, aki párizsibb a párizsiaknál. Párizs felé fordult a magyar képzőművészet s a magyar irodalom is, s minden tetszett, ami francia volt. A Nemzeti Színházban 1851-ben Rachel vendégszerepelt, 1856-ban Levassor és Tesseire, 1861-ben Offenbach társulata. Párizsból jött a Dunanan, Offenbach operettje, a budai Népszínház első nagy sikere, és Párizsba ment Molnár is új sikerekért. A párizsi útnak azonban érdekes előzményei vannak: ez csak betetőzése Molnár György és Apraxin Júlia regényének, amely szorosan összeforrott a Népszínház elsőtörténetével. Apraxin Júlia grófnő orosz arisztokrata családból származott, melynek több tagja diplomáciai szolgálatban állott. így került apjával Bécsbe. Anyja második házassága Esterházy József gróffal viszont a magyar arisztokrácia körébe hozta. Közülük került ki férje, Batthyány Artúr gróf is. A fiatal pár 1860-ban költözött Pestre. A szép, szellemes, írói becsvágytól fűtött grófnő szalonja csakhamar a társadalmi élet központja lett, látogatói között ott találjuk a magyar szellemi élet kiválóságait is. ő pedig szorgalmasan tanulta nyelvünket, Toldy Ferenc és Wenczel Gusztáv voltak tanárai, s csakhamar mint magyar író jelentkezett az akkor nagy hirtelenséggel megszaporodott pesti lapok hasábjain. A magyar közvélemény ünnepelte az ifjú arisztokrata hölgyet, aki magyarrá akart lenni, s a pesti sajtó csakhamar „honleánnyá" avatta. Worafka pesti rendőrfőnök ellenben azt jelentette róla a helytartótanács elnökének: Batthyány Júlia grófnő egy excentrikus lénye folytán közismert hölgy, aki ultramagyar törekvéseinél fogva az ügynek, melyet szolgálni akar, inkább árt, mint használ, s erkölcsei sem állnak a legjobb hírben. Batthyány Júlia 1861-ben elvált férjétől. A csábító, aki miatt a válás történt, azonban cserbenhagyta, de akkor már nem volt számára lehetséges a családjához való visszatérés. A főúri szalonnak befellegzett, a grófnő írók és színészek társaságában, ezek között is mindenekelőtt Molnár Györgyben talált vigasztalást. Keresve sem akadhatott volna Molnár jobb társra. Két féktelen temperamentum, fegyelmezetlen lélek, erős feltűnési vágytól fűtve. Mindkettőnek megvolt az a tehetsége, hogy népszerű frázisokkal takargassa magánélete foltjait. Apraxin Júliánál éppúgy, mint Molnárnál, sohasem lehetett tudni, hogy hol végződik az igazság és hol kezdődik a komédia. Apraxin Júlia honleányszerepe csak egy epizód hosszú életében, amelyet Párizsban elhelyezkedve csakhamar levetett, míg Molnár a honi röghöz köt-