Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Vincze Oszkár: Mesterek kerestetnek

munkájukat. Minthogy a freskófestés nem ipari tevékenység, hanem a piktúra kivételesen kényes, nehéz ága, olyan szaktudású és akkora teljesítőképességű gárdát lenne célszerű mozgósítani, amely nem lassítja a munkálatok ütemét. A felsorolt szakmák dolgozói általában nagyon előrehaladott korban vannak, sőt, olyan mesterség is akad, amelynek napjainkra már hírmondója sem maradt. Számba kell venni a még életben levő és a koruknak megfelelő körülmények között még munkaképes idős szakembereket, és ki kell módolni, hogy tudásuk, tapasztalataik miképpen hasznosíthatók a helyreállítás nagy és sajátos munkájában. Mindenesetre a meglevő erőket oly módon kell koncentrálni és mozgósítani, hogy akcióképes szervezetté egyesüljenek. Az előkészítő időszakot úgy is hasznosítani kéne, hogy a rendelkezésre álló kevés szakember megszerezze a képesítést egy-egy rokon szakmában is. Ha ezt elmulasztanánk, néhány speciális munkára külföldről kell majd munkaerőt szerződtetnünk. Tehát importálnunk kell, ahelyett, hogy exportálnánk. Ez a hiányállapot ugyanis az egész civilizált világra jellemző, és egy ilyen különlegesen képzett munkacsapatnak bárhol a világon nagy keletje lenne. Ha már az elmúlt 35 esztendő alatt elfelejtettünk olyan meg-A Parlament bokrétaünnepe. Klósz György felvételei, Csigó László reprodukciói Nem véletlen, hogy utoljára szólok a rekonstrukció halaszthatatlanságának egyik legfontosabb, statikai természetű indokáról. Talán ez az egyik legnehezebb része az építkezésnek. Az óriási építményt Steindl Imre egyetlen hatalmas betontálcára helyezte vízparti fekvése miatt. A megoldás helyességét az elmúlt száz esztendő teljes mértékben igazolta.- A Duna állandó áramlása és a talajmechanikai események ez ideig semmi különösebb kárt nem okoztak az épület állagában. A szakértők csupán az utóbbi néhány esztendő során észleltek olyan változásokat az épület alapozásában, amelyek a műemlék általános karbantartásának kötelezettségétől függetlenül is beavatkozást követelnek. Napirendre került tehát az Országház teljes rekonstrukciója és korszerűsítése, amelynek végrehajtását a kormány és az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium illetékesei mintegy nyolc esztendőre tervezik. E nagy beruházás révén további századokon át megőrizhetjük a pesti Duna-part legszebb épületét népünk és a szépben örömet lelő külföldiek számára. Vincze Oszkár oldásról gondoskodni, amely a ritka szakmák fennmaradását, továbbélését biztosítja, most, a Parlament felújítása alkalom lehetne arra, hogy valamilyen életrevaló szervezeti formát találjunk a probléma megoldására, amellyel az elkövetkező ötvenszáz évben ilyen jellegű gondjainkat megelőzhetnénk. Hiszen mindig akad az országban néhány olyan műemlék, kastély, színház, koncertterem, templom — ha nem is ekkora —, amelynek helyreállításához szükség van speciálisan képzett munkaerőre. Ennek megoldását nemcsak a jelentkező objektív szükségletek sürgetik, hanem kulturális, műtörténeti rangunk is kötelezővé teszi számunkra. Úgy vélem, egy különlegesen képzett szakmunkás gárda életrehívásához a baráti országokon kívül számos nagy nyugati ország támogatását is megnyerhetnénk. A feladat megoldása mindenképpen a mi nemzedékünk vállára nehezedik. A Parlament rekonstrukciója nem lesz olcsó mulatság. Jellemző erre, hogy az eddig elvégzett munkák költsége 850 millió forint volt. Ha ma végeznék el ezeket a munkákat, lényegesen többe kerülnének. 29