Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Sivó Tibor: A Hilton három éve

SIVÓ TIBOR A HILTON HÁROM ÉVE Szirtes Zsuzsa szállodai üzletvezető Negyedik főszezonjába ért a budapesti Hilton. A megnyitás óta eltelt időszak — úgy vélem — már elegendő arra, hogy a fontosabb kérdésekben véleményt alkothassunk, sőt, levonhatunk bizonyos következtetéseket is. Mielőtt a részletes elemzésbe kezdenék, felidézek két jelenetet. 1967 szeptemberében jelezték, hogy Mr. Gates, az Intercontinental és a Pan-American elnöke a feleségével Budapestre jön egy napra. Látni szeretné az épülő szállodát. Mr. Gates még soha nem járt Budapesten. Az amerikai házaspárt a Ferihegyről a Gellért-szállóba kísértem. Az Erzsébet-hídon áthajtva, látva elragadtatásukat. javasoltam az elnöknek, hogy a budai oldalról, szemközt az épülő szállodával nézzünk át Pestre. Nem tudni, hogy holnap lesz-e ilyen pompás, szeptemberi napsütés. Szemügyre vettük a pesti partot, és megmutattam neki a Belvárost. Látta, hogy olyan különleges fekvése lesz az épületnek, amit kevés helyen látni a világban. Másnap reggel volt egy — szerinte különleges és bizalmas — kérése. Ha mód van rá, megnézné a helyet, ahol a nagy rivális, a Hilton építkezik majd. Megnéztük. Kiálltunk a Halászbástya mellvédjére, gyönyörködtünk a pesti oldal panorámájában. Élvezte a látványt, és kifejtette: teljesen megnyugodva utazik el. A Duna partján, a Belváros szélén van az igazi szállodahely, ahonnan az ő vendégeik akár gyalog is felkereshetik üzleti vagy tárgyaló partnereiket. A Vár nagyon megkapó, de itt egy szálloda csak tönkremehet. Nem sokkal' később, a már folyó Hilton-tárgyalások keretében Budapestre érkezett C. Strand úr, a Hilton International elnöke. Osztrák származású, kemény amerikai üzletember. Az első tárgyalás előtt kérte, hogy a Várban megtekinthesse a tervezett szálloda helyét. El volt ragadtatva a környezettől és a panorámától. Ő is kiállt a mellvédre, átnézett Pestre, és szemügyre vette az épülő Intercontinentalt. — Látja, uram — mondta magabiztos elégedettséggel —, ez a különbség a két cég között. A mi vendégkörünknek a várbeli történelmi légkör, az elegáns, patinás környezet kell. Az ő vendégeik siető üzletemberek, nem a környezet, a városrész hangulata fontos nekik, hanem az üzleti világ közelsége. Természetesen igazat adtam mindkét elnöknek — akik nemzetközileg nagyrabecsült és elismert szakemberek —, de a céghűség miatt tisztelettel mosolyogtam rajtuk, és a latin közmondásra gondoltam: „Inter duos litigantes tertius gaudet." (A két ,.vitatkozó" fél között a harmadik jár jól.) Az Intercontinental tízéves működése ezt már bebizonyította. Lássuk tehát, miről adhatunk számot a Hilton eredményeit illetően. Budapest társadalmát erősen foglalkoztatta: hogyan illeszkedik majd be a Hilton a történelmi és műemléknegyedbe. Ma már elmondható, hogy zavartalanul. A Hilton emelte a Várnegyed színvonalát, mozgalmasabbá tette életét, a Vár környezete, légköre pedig a Hilton egyik legnagyobb értéke. A budaiak és a várbeliek büszkén nézegetik a Hiltont, de a pesti oldalról is megszokták már a látványt. Sőt, láttam már olyan új budapesti képes levelezőlapot, amelyen neves középületeink mellett a Hilton is bemutatkozik. Még izgalmasabbnak ígérkezett az a kérdés, hogyan fogadják a budapesti Hiltont, az egyetlen szocialista tagot a Hilton International szállodalánc világhálózatában. Jelenleg 84 Hiltonszálloda működik az USA-n kívül, ebből 24 Európában van. A Hilton számára eleinte szokatlan volta mi jelenlétünk, mert az az általános gyakorlat, hogy szolgáltatásként mindenütt ők adják a teljes vezetést (management), és a szálloda nyereségéből részesednek. Nálunk nincs Hilton-management, feladatát a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat és a Hilton-szálló vezetői látják el. A szerződés szerint a budapesti szállodában állandóan egy Hilton-képviselő tartózkodik, aki ellenőrzi és segíti a Hilton-standard betartását, és közreműködik a Hilton által nyújtott szolgáltatások megvalósításában. A szálloda a know-how-ért, fizet a Hilton vállalatnak, a szolgáltatásokért pedig a Danubius, a forgalom arányában. A kezdeti években kiütköztek a partnerségből fakadó nehézségek is. Tapasztalható volt, hogy — körülményeink és megkötöttségeink miatt is — nehézkesebbek vagyunk, a szükséges gyors átállásokban, szervezésekben, mint a többiek. Kevesebbet tudunk propagandára költeni, ez befolyásolja a közös reklámozás tartalmát és arányait. A Hilton-házak üzletvitelének szigorúan előírt és kialakult szervezete van, s ez az elején meglehetősen idegennek mutatkozott (training manager: a szakemberek rendszeres továbbképzésének felelős vezetője: sales manager: a saját értékesítési részleg vezetője: stb.). Ma már megvan a követelményeknek megfelelő, begyakorolt szervezet, ha akadnak is még hiányosságok a tartalmi munkában. Köztudomású, hogy az új szállodák életében, működésüknek első éveiben jelentkeznek a legnagyobb gondok, gazdasági nehézségek. Érdemes áttekinteni fő vonalaiban, hogy a Hilton esetében miként érvényesült ez a törvényszerűség. A szálloda forintban számított bevétele kiugróan magas volt, csaknem 50%-kal meghaladta a tervezettet. Ha figyelembe vesszük az áremeléseket és az árfolyamváltozásokat, akkor az éves fejlődés átlaga 15%. Konvertibilis devizában számolva három év alatt 14 millió dollár bevétele volt a szállodának a különböző szolgáltatásokból. Ennek mintegy 15%-a az áremeléseknek és árfolyamváltozásoknak tulajdonítható. Az első három év eredményét tekintve a vállalat nyereséges volt, azzal együtt, hogy az első év még veszteséggel zárt. Ennyi idő alatt a kapitalista szállodakonszernek sem tudnak ilyen költség-és eszközigényes szállodából többet kihozni. A Danubiusnak és a Hiltonnak mégis vannak anyagi problémái a hitelszerződéssel kapcsolatban. Bizonyos azonban, hogy a népgazdaság érdekeit képviselő szervek — látva az eddigi eredményeket és törekvéseket — találnak megoldást a problémára. Látszik tehát, hogy a szálloda várakozáson felül eredményesen élte át a megszokott nehéz éveket. Sikerének titka nemcsak a ház vonzereje, hanem 30