Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Zolnay László: A „Balkáni Vénusz” adománya

Franciscus de Mediolano zárai ötvösmester De lássuk a minket, magyarokat köze­lebbről érdeklő képeket s a remekmű meg­alkotásának módját! 1377-ben Erzsébet királyné egyezséget kötött Milánói Antal fiával, a Zárában élő Ferenc mester aranyművessel, hogy Szent Simeon testereklyéje számára ezüstkopor­sót készítsen. A magyar királyasszony erre a munkára 245 kilogramm színezüstöt adott át, hogy az ötvösmű „egy ilyen drága erek­lye befogadására méltó legyen". A király­né arra kötelezte a zárai aranyművest, hogy a vésés megkezdése előtt mutassa be néki a kivitelezésre kerülő csodáknak, szenteknek, jeleneteknek a rajzát. Ő vé­gezze el saját kezűleg az ezüstkoporsó be­aranyozását, és személyesen felügyeljen a munkára. Ne segédei, hanem ő maga vésse az egyes jeleneteket! A királyné előírta a domborművek programját, és személyesen ellenőrizte Ferenc mester kartonjait. Még­pedig a helyszínen. A mű — amely 197x80x110 cm mé­retű, a súlya pedig 343 kg — a szerződés­től számított három esztendő alatt, 1380-ra készült el. A koporsó fedelére Szent Simeon alakját véste rá a mester. A bibliai jeleneteken s a Szent Simeon csodáit bemutató cikluson kívül a sorozatnak — a királyné számára (s a mi számunkra is) — legérdekesebb jelenetei a Kotromanic „dinasztiára", valamint Nagy Lajos király szűkebb családjára meg a magyar—horvát perszonálunióra vonatkoznak. A jobb mező főképe 1358. február 18-ra, arra a napra emlékeztet, amikor Nagy La­jos királyunk Zárába érkezett. A királyt profilban ábrázolja a véset, szakállas fején korona. Az uralkodót a zárai érsek üdvöz­li. A király a zárai rektoroknak, város­bíráknak — akik térden állva fogadják — bal kezét kézcsókra nyújtja. A háttérben: Zára várfalai. Rajtuk, s a koporsó számos más vésetén, a magyar Anjou-címer: a magyar pólyák és az Anjouk 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom