Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Weöres Sándor versei

nyitják, mint Károlyi Mihály, aki ekkor a Hangya Központ vezetője és dr. Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztoshelyettes. A proletár árucsere akciót először Zala megyében, majd Veszprém és más dunántúli megyékben szervezték meg. Az akció eredményét a számadatok mutatják. 1919 januárjában a főváros rendelkezésére álló tejmennyiség naponta kb. 35.000 liter volt. Ez május elején 60—70.000 literre, majd 80.000 literre emelkedett. 1918. október 31-től 1919. március 21-ig lisztből kb. 700 vagont, hízott sertésből 18.900 darabot, sovány sertésből 20.000 darabot, zsírból és szalonnából 1.300 q-át szállítanak a fővárosba. Ugyanezek az adatok 1919. március 22. és június 1-e között: liszt: 2.410 vagon, hízott sertés: 18.000 db, sovány sertés: 36.000 db, zsír és szalonna: 3.000 q. Emellett az OKH vezetőségének augusztusi jelentése szerint az iparcikkért beváltott élelmiszer mennyisége a következő: Zsír és sertéstermék 5 600 kg hüvelyes 54 000 kg tejtermék 5 000 kg baromfi vágott 10 000 kg baromfi élő 54 000 kg tojás 312 000 db Mindez pénzértékben kifejezve kb. 3,5 millió korona, tehát viszonylag igen jelentős összeg. Az árucsere sikerei láttán nagyszabású elképzelések születtek. Katz Lipót, az árucsere egyik szervezője így nyilatkozott: ,,Az országos proletár árucsere fiókjaival be fogja hálózni az egész Tanácsköztársaság területét. Ki fogja küszöbölni az illegitim, profitéhes magánkereskedelmet, a különböző értékesítő és fogyasztási szövetkezeteket, amelyek szintén a kapitalista világ megnyilvánulásai voltak." Hogy a proletárforradalom győzelme után megvalósult volna-e a Katz Lipót által megfogalmazott kereskedelemszervezési elképzelés, az alig hihető, hiszen a pénz szerepét a Tanácsköztársaság sem tudta volna kiküszöbölni. Végeredményben a Tanácsköztársaság gazdasági vezetői szükséghelyzetben szervezték meg a proletár árucserét, olyan gazdasági, kereskedelmi, politikai és katonai viszonyok között, amikor szinte csak ez volt az egyetlen lehetőség. így lehetett megkönnyíteni a vidék, a falu segítségével a forradalom központjának, Budapestnek az ellátását. Varga László Weöres Sándor négy verse Az omlás A táj minden öröme, siralma belevész a végső pata-nyomba s kezdődik a szakadék. Az innenső parton tüzek égnek, kormos házak állnak, gyárkémények, köhögtető fekete a lég. Síkon cserjék, kórók lengedeznek, fúró acél-tornyok meredeznek, éjjel láng-kendő libeg. Itt a szélső repülőtér gödre, s gipszből, pozdorjából, nem örökre, a semmibe lógó telepek. Föld hasadoz és omlik a mélybe, közeleg a szakadék szegélye, építmények tűnnek el: mégis, mintha jó tréfa történne, vígan hullnak a mély ürességbe, hol az égbolt kútból énekel. Az égi tűz A hajnalt és a délutánt s az alkony tarka táncait könnyű feledni éjszaka, sok-csillagú pokróc alatt. Sarokban fejsze és vödör s a nappal más szerszámai. A tej megalvad és a víz halottak arcát tükrözi. Álomszerűbb, mégis valóbb világ kél mozdulatlanúl, az ablakpárkány bont tüzet, majd asztal és szék lángokat, ezernyi villámlás hasít, az ágy körül mindent befon, s bár összedől a háztető, mégsincs benn semmi fájdalom. Csaknem derűsebb, mint a nap s a tarka táncos alkonyat. De visszatérni kín s gyönyör az alvó szerszámok közé. Külváros A szárító-kötélen csattognak a vizes ruhák. Közöttük átbújó fejem fehér szárnyak között zöld fűre lát, téglákra és gyomokra, közeli kerítésre: ott kezdődik az utca, a villamos-sinek, gyér forgalom néhány járókelő, kik tünedeznek a szeméttel rakott föld s a fellegek közén. Zajos magány A képzelet elhagyva kószál fekete város fölött. Csillagait kigyújtaná, erősebbek az utcai fények. Kigöngyölné felhőit, áthatóbb lenn az olajos sár. Sorra kinyitná ablakait, rengő falakba ütközik. A képzelet elhagyva kószál, megpihen a hegyszegélyen. 23