Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Varga László: A falu Budapestért 1919-ben

HONISMERET A FALU BUDAPESTÉRT 1919-BEN NÉPGYŰLÉS!! Holnap, 11-en delelőtt 9 órakor Hamburger Jenő népbiztos es Károlyi Mihály elvtársak jelenlétében a Városház-téren népgyűlés lesz. A népgyűlés tárgya a város és falu árucsere forgalmának szabályozása, valamint a politikai és gazdasági helyzet ismertetése. Felhívjuk a jAr&> valaituMiiiM fiiitudaiws |>rolrtárja1 Ifi:» a Huját ^rdt'ki'lxMi moKtartaiiilii g\nli—tii nu:n l ii:<utui>li -/.un hun jelenjen nici! <••• a «/Vmnkukal |>r<il<'larnklio/ nclli- li".'\«• ninif| lialU'a^a incir Direktórium. Az eredményeket előkészítő munka és szervezés legtöbbször kevésbé látványos, ám nélkülözhetetlen. így volt ez 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején is, amikor többek között az ellátás kérdését is meg kellett oldani. Az első világháború utolsó éveiben a lakosság — különösen a nagyvárosi szegénység — éhezett. A már katasztrofálissá vált ellátáson belül az élelmezés volt a legkétségbeejtőbb. A múlt terheiből ez a gond is a fiatal proletárállam vállára szakadt, és a helyzet — a kül- és a belpolitikai események következtében — 1919 tavaszán csak tovább romlott. Április 16-a, a román intervenció megindulása után a fővárosban burjánzik a feketepiac, a pénz értéktelen, megkezdődik a spontán termékcsere. A Tanácsköztársaság vezetői tudják, látják, hogy a forradalom ügye a lakosság ellátásán is múlik, ezért gyorsan cselekszenek. A munkát kezdetben a Forradalmi Központi Munkás és Katonatanács 8. Közélelmezési Ügyosztálya koordinálja, de a román, majd a cseh intervenció után szükségessé vált az országos csereakció megszervezése is. Ebben a Hangya központnak és az OKH-nak volt jelentős szerepe. Az említett 8. Közellátási Ügyosztály a Tanácsköztársaság létrejöttekor azonnal megalakult. Hozzátartozott a vásárigazgatóság, a közvágóhidak, az állatvásárok, a községi lóhúsüzem, — élelmiszerárusító üzem —, kenyérgyár, a Tattersall és lóvásártelep, az állategészségügyi telep, valamint a vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet irányítása. Feladatai közé tartozott az üzletek szocializálása, a leltározás, a bizalmi vezetők kijelölése. Eközben iparcikkekkel, de mindenekelőtt élelmiszerekkel kellett a lakosság fogyasztását kielégíteni A gondot Budapesten elsősorban nem is az iparcikkek hiá nya jelenti — hiszen a gyárak többsége, köztük Csepel, már szállít árut a kereskedelemnek —, hanem a már-már a Tanácsköztársaság létét veszélyeztető, szétzilált élelmiszer-ellátás A helyzet súlyosabb volt, mint 1918-ban Ezekben a kritikus napokban a Budapesti Forradalmi Központi Munkás és Katonatanács Közélelmezési ügyosztálya közvetlen kapcsolatot teremtett a vidéki, szocializált gazdaságokkal, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel. Ennekgyorsan megmutatkozott az eredménye. A Somogy megyei Termelőszövetkezeti Központ már április első felében 300 vagon gabonát, 250 vagon burgonyát, 32 vagon vágóállatot küldött a fővárosba. Á somogyi termelőszövetkezetek — ahogy Móricz Zsigmond le is írta riportjaiban — rendszeresen szállítottak élelmiszert Budapestre. Az intervenciós támadás közepette is 5—6 vagon tejet tudtak a fővárosba eljuttatni. Ez különösen a gyermekek és a kórházi betegek számára volt fontos. De nem maradt el Somogytól a többi megye sem. Fejér megye termelőszövetkezeti gazdaságai április végén 17 vagon élő állattal, 40 vagon gabonával, 68 vagon burgonyával, 3 vagon főzelékfélével, 2 vagon tojással és 4 vagon baromfival segítették a közellátást. Ugyanilyen jelentős mértékű volt a Heves megyei, a Pápa környéki, az Alsó- és Felső-zalai, a Győr és Vas megyei termelőszövetkezetek támogatása is. Mind politikailag, mind katonailag erősítette a Tanácsköztársaságot az a tény, hogy éppen a honvédő harcok közepette: április 16-tól május végéig, a dicsőséges északi hadjárat befejezéséig, a vidék biztosította Budapest számára az alapvető élelmet: a kenyeret, a húst, a zsírt. Azt is meg kell említeni, hogy a termelőszövetkezetek és a szocializált gazdaságok zöldség- és gyümölcstermésüket is elsősorban a fővárosi munkásoknak szállították. június első napjaiban a kaposvári Termelőszövetkezeti Központ a somogyi kastélykertek teljes gyümölcs- és zöldségtermését átengedte Budapest közellátásának. De állandóan érkeztek a szállítmányok az ercsi, nagylángi, iszkaszentgyörgyi, sárszentmihályi és tatai termelőszövetkezetekből is. A spontán termékcsere mellett az irányító szakemberek igyekeztek megteremteni a szervezett termékbegyűjtés, felvásárlás feltételeit. Ezért hozták létre az Országos Burgonya-, Zöldség-és Gyümölcsközpontot, továbbá a Budapesti Hatósági Zöldségüzemet, amelynek megbízottjai vásárolták fel a zárt területté nyilvánított Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács-Bodrog, Jász-Nagykun, Csongrád, Nógrád, Heves és Hont megyék zöldség- és gyümölcstermését, s az árut Budapestre szállították. Az adott keretek között azonban már május hónapban nem sikerül ellátni a főváros lakosságát. Szükség van a központi irányítással létrehozott ún. proletár árucsere megszervezésére. Ezzel a Hangyát és az OKH-t bízzák meg, de tevőlegesen részt vesz a munkában a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Központja is. A szervezést olyan személyiségek irá-22