Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Dr. Győriványi Sándor: Kanóc, spárga, madzag, zsineg, kötél,hajókötél

Harangkötél ábrázolása a Képes Krónikában Évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb munkaeszköze, szerszáma, segítője a kötél. Az ősember rosttal erősítette nyélre kőbaltáját, lándzsahegyét, s nélkülözhetetlen eszközei voltak a különféle halász- és vadászhálók. A földmüvelésre, állattenyésztésre való áttérés sok szántógyeplőt, hámot, istrángot, kötőféket, rudazókötelet stb. tett szükségessé. Később a nagyobb építkezésekhez és a bányászathoz készítettek nagy mennyiségű terhet vontató, egyben tartó és emelő kötélzetet. A hajózás az egyik legjelentősebb kötélfogyasztó az ókortól kezdve: nem nélkülözhette a vitorla-, kikötő-, horgony- és vonókötelek használatát. A hajóhidak, függőhidak üzemeltetéséhez is sok kötél kellett. Érthető, hogy a tengerpartokon, folyók mentén, bányák közelében sok DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR Kanóc spárga, madzag, zsinór, kötél, hajókötél Budai kötélverő bizonyságlevele, 1799. Budapesti Történeti Múzeum Máíyás király Elefánt nevű ágyúja szekérf-e kötözve kötélgyártó élt. Mezőgazdasági célra a falvakban szétszórtan élő jobbágy iparosok készítették a köteleket, az egyszerűbb fajtákat azonban sok parasztember maga is el tudta készíteni. A kötélgyártó mesterség Európában évszázadokon át két nagy munkaterületre tagozódott. A hajózásban, a bányászatban, az építkezéseknél, vagyis a műszaki-ipari életben hosszú, erős, azonos keresztmetszetű köteleket használtak, míg a mezőgazdaságban rövidebb, a munkától függően hol vastagabb, hol vékonyabb kötelekre volt szükség. A két fajta gyártása is némileg különbözik: az előbbi nagyobb tárgyi-személyi, szakmai felkészültséget igényel. Mivel hazánkban a XIX. századig nem volt jelentős műszakikötél-szükséglet, a kötélipar sem vált élesen ketté, mint pl.