Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Dr. Győriványi Sándor: Kanóc, spárga, madzag, zsineg, kötél,hajókötél

Janicsár égő kanóccal a kezében HONISMERET Török sátortábor Budavár alatt. Csigó László felvételei és reprodukciói A budai kötelescéh behívótáblája, 1776 (Magyar Nemzeti Múzeum) Németországban, ahol a mezőgazdasági célú köteleket gyártó kézműveseket Seilernek, a tengerpartiakat Reepschlägernek nevezték. A középkori iparosokat a helyi piac biztosítása kényszerítette, hogy érdekeiket védő, képviselő céhszervezetekbe tömörüljenek. A céhszabályok előírták a mesterek, legények, inasok számát, kiképzését, a termék minőségét. Buda és Pest kötelesei csak a XVII. és XVIII. században tömörültek céhbe, de ez nem jelenti azt, hogy addig szerepük jelentéktelen lett volna a város életében, csak arra mutat, hogy még nem alakult ki köztük éles "erseny. Ipari jellegű, ún. műszaki és mezőgazdasági kötelet egyaránt gyártottak. Buda városának törvénykönyve, az Ofner Stadtrecht a XIV. század-Pesti kötélverő bizonyságlevele, 1801. (Budapesti Történeti Múzeum)