Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Sebők Magda: Húsz lépésről, kétszeri golyóváltással

BOTRÁNY... BOTRÁNY Húsz lépésről, kétszeri golyóváltással Pisztolyparbai 1880-ban, egykorú rajz A múlt század 70-es, 80-as éveiben mágnások és dzsentrik, ügyvédek, katonatisztek és polgárok, magas rangú kormánytisztviselők és kishivatalnokok nyúlnak idegen pénzekhez, tisztességtelen eszközökhöz, hogy meggazdagodjanak, vagy hogy úrrá legyenek pénzügyi nehézségeiken, s aztán, ha lelepleződnek, fegyvert ragadnak feddhetetlenségük bizonyítására. De nemcsak panamát, megvesztegetést, sikkasztást lehet párbaj által meg nem történtté tenni. Lehet hölgyek jóhírét is védelmezni, valódi vagy vélt sérelmeket megtorolni, sőt, még politikai viták eldöntésére is alkalmas a „lovagias elégtétel". Hoszszú ideig szívósan továbbélő feudális hagyomány volt ez — gondoljunk Károlyi Mihály és Tisza István párbajára 1913-ban. Mivel szinte minden vitás kérdés, nézeteltérés elintézhető, lezárható ily módon, nem csoda, hogy a cinkotai és a rákospalotai erdő tisztásain gyakran durrannak a párbaj pisztolyok, a vívótermekben szikráznak a pengék, csattognak a kardok, sokszor vér folyik, nem ritka a halálos végű összecsapás sem. Nagyon divatos az amerikai párbaj, amelyről sokan talán azt hiszik, Jókai fantáziájának a szüleménye. Az alábbi eset nem volt rendkívüli a maga korában, csak egy a sok közül. Ferenc József-rend potom kétezerért A Magyarország 1879. június 29-i számában Asbóth János cikket írt egy bécsi bűnperről, amely élénken foglalkoztatta a monarchia közvéleményét. Az történt, hogy ,,huzamos idő óta rendszeres üzlet folyt czímek és rendjelek adományozásával." Az egyik fővádlott Várady Gábor, a magyar képviselőház elnöke, aki ,,valakitől, a ki a Vaskorona-rendre áhítozott 16 ezer német márkát vett át. azon kikötéssel, hogy azt tetszés szerinti jótékony czélra fordítja... Nincs olyan ostoba, a ki ne tudja, hogy ez mit tesz" — írja Asbóth. Hivatkozik egy kereskedőre, aki elmesélte: ,,.. .itt, Budapesten a legkiválóbb kereskedőknél egyenesen házalni jártak, kínálva a Ferencz Józsefrendet kétezer, a Vaskoronát nyolczezer forintért." Az újságíró szerint a rendjelpörben emlegetnek egy még Váradynál is magasabb állású egyént, akit nem vontak felelősségre: gróf Zichy-Ferraris Viktor belügyi államtitkárt. Személyében ,,olyan gavallérral van dolgunk, a ki olyan üzletekben vett részt, amelyeket nemcsak a gentleman-codex, hanem a szolid kereskedő is — gyanús üzleteknek mond." Egyéb iránt „... a grófról minden boltban azt hallhatja az ember, hogy rendjeleket közvetít." Ebben az első cikkben még elég általánosak az államtitkárt ért vádak. Zichy valószínűleg azt hiszi, hogy Asbóthnak nincsenek bizonyítékai ellene, vagy ha vannak is, nem meri azokat nyilvánosságra hozni. Ezért egyelőre megelégszik ennyivel: „alkalmat ad" az újságírónak, hogy egy erre a célra létrehozott, mindkét fél képviselőiből álló fórum előtt bebizonyítsa súlyos vádjait. Igen ám, de egy ilyen alkalmi bizottságnak nincs joga tanúkat kihallgatni, hivatalos iratokba betekinteni stb., tehát tevékenysége formális. Ezért a tárgyalások meghiúsulnak. Mire a becsületében megsértett gróf az alábbi nyilatkozatot teszi közzé a július 10-i Ellenőrben, a kormány lapjában: ,,.. .részemről Asbóth János urat jellemtelen, aljas rágalmazónak nyilvánítom, és kijelentem, hogy amennyiben én csak tisztességes embertől követelhetek lovagias elégtételt, ilyennek jelen esetben, miután Asbóth János úr gyanúsító állításait sem nem bizonyította, sem tisztességes ember módjára vissza nem vonta, helyt nem adhatok; megjegyezvén egyúttal, hogy bármit is hozzon fel jövőre, azt aljas csaholásnál egyébnek nem fogom tekinteni. Budapest, 1879-ik évi július 10-én. Gróf Zichy-Ferraris Viktor." Asbóth kontra Zichy-Ferraris A nyilatkozatot a Magyarország is közli július 11-i számában, ugyanott Asbóth elkezdi leleplező cikksorozatát. „ Becsület-kérdések dolgában, ha azok sajtó útján követtetnek el, három út áll nyitva mindenkinek: a lovagias elégtétel, a becsületbíróság és a sajtóbíróság. Én ezeket, mind a hármat felajánlottam gróf Zichy-Ferraris Victor úrnak, ő azok közül egyet sem fogadott el... kénytelen vagyok a sajtó útján védelmezni magamat. Nem szívesen teszem ezt, mert annyira szeretem a tisztességet, hogy minden áron kerülni akartam a botrányt, és mert ugyanezen okból a nyilvánosság előtt discretióval tartozom mindazoknak, kik engem gróf Zichy Victor végzett dolgaival megismertetni szíveskedtek." Hatvani-Deutsch Bernát nemesi oklevelének kieszközléséért egyes források szerint 45 ezer, mások szerint 20 ezer forintot fogadott el a belügyi államtitkár. Deutsch később nyilatkozni kénytelen az ügyben, és azt mondja: „Hisz nekem eszem ágába se jutott a magyar nemességet kérni, én erre a lépésre szinte rákényszeríttettem gróf Zichy Viktor és egy másik úr által." Törvénybe ütköző, zsarolásnak nevezhető „üzlete" volt Zichynek az Erlanger-cégekkel. A Tisza-kormányzat idején csak hírből ismerték az összeférhetetlenséget, ezért senki sem talált kivetni valót abban, hogy a belügyi államtitkár elnöke az egyik Erlanger-vállalkozás, a Municipál Bank igazgató tanácsának. Erlangerék főrészvényesei voltak a Sugár úti építővállalatnak. Amikor bankjuk pénzügyi nehézségek miatt meg akart szabadulni a terhessé vált szerződési kötelezettségek alól, Zichy százezer forint „tiszteletdíjért" vállalta, hogy közbenjár a kormánynál a konzorcium megsemmisítéséért, és a kaució felének megmentését ígérte. Végül azonban mégsem ő, hanem a bank egy másik vezetője intézte el a szerződés felbontását. Az államtitkár azonban botránnyal fenyegetőzve kierőszakolta a köz-35