Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Dr. Szaniszló József: Egyetem a királyi palotában

gyobb terem fogadta az ide költözött karokat és az egyetem központi aparátusát Az elhelyezkedés azonban továbbra is messze volt a joggal elvárt követelményektől. Elég ha arra utalunk, hogy a három kar hallgatóinak száma 400—500 között mozgott. Az áthelyezéssel az egyetem elvesztette rövid ideig használt „budensis", azaz „budai" jelzőjét, de soha nem vette föl a „pestit". II. József rendelete értelmében hivatalos neve „Regia Scientiarum Universitas Hungarica", azaz Királyi Magyar Tudományegyetem". A XIX. század harmadik negyedétől, hogy megkülönböztessék a többi, időközben létesült egyetemeinktől (például a kolozsváritól), szokásossá vált Királyi Magyar Budapesti Tudományegyetem néven emlegetni. A „budapesti" jelző azonban itt kizárólag földrajzi - és sohasem tartalmi — minősítést jelentett. Százéves pesti tespedés A mostoha elhelyezést leginkább az orvoskar sínylette meg. A természettudományok robbanásszerű fejlődése, az oktatás és gyógyítás ezzel szükségképpen együtt járó szakosodása nemcsak több előadótermet, egyre szélesedő klinikai hálózatot, hanem egyre több kísérleti intézet létrehozását is sürgette. A kart befogadó egyetlen nyomorúságos épület azonban erre semmi lehetőséget sem biztosított. Mutatis mutandis el lehetett ezt mondani a bölcsészeti karról is. Az Újvilág (Semmelweis) utcai orvoskari épület nem felelt meg rendeltetésének sem az oktatás, sem pedig a betegek elhelyezése szempontjából. Kezdetben mindössze húsz — még fél évszázad múlva is csak 54 — beteget helyezhettek el a tizenegy szobában a „legkórházellenesebb" viszonyok közepette. A termek szűkek, alacsonyak, nyáron melegek voltak, olyannyira, hogy „az egészség veszélyeztetése nélkül nem lehetett bennük előadásokat tartani, s a betegek is maguk verejtékében hevertek". A kémiai laboratóriumból kiáradó bűzt lehetetlen volt a termek egy részéből kiszellőztetni. Az utcáról behallatszó zaj miatt az előadó hangja egyáltalán nem, vagy alig volt hallható. Épületével átellenben — az Astoriaszálló helyén — a hírhedt Zrínyi kávéház, mintegy 150 méterrel arrébb pedig a rozoga Griff-kocsma, az alvilágnak és minden időszak hangoskodóinak találkozó helye „üzemelt", nem is szólva az országúton — ma Múzeum körút — letelepedett cirkuszosok, mutatványosok stb. elviselhetetlen zsivajáról. A kari ülésekre, szigorlatokra, levéltárra csak egyetlen szűk szoba állt rendelkezésre. Mindössze három teremben, reggel hat órától késő estig, gyertyafény mellett tartották az előadásokat, hosszabb időszakon át három nyelven is. A betegszobákba a hallgatók nagyobbik fele nem fért be, így nem láthatták a gyakorlati gyógyítást, illetőleg a műtéteket. Az orvosi kar az első pillanattól kezdve egy kolduló barát alázatosságával kilincselt évtizedeken át Pest város tanácsánál azzal a kéréssel, hogy a pár száz méterrel odébb lévő Szent Rókus-kórházban néhány szoba vagy ágy szolgálja az orvosképzést. A város azonban következetes ridegséggel elutasította: messze esik (!) a kórház az orvoskar épületétől. Ráadásul a kórház a gyógyításon kívül szegényház is, amelyet a polgárok áldozatkészsége tart fenn. Az egyetem elviselhetetlen költségeket róna a polgárságra s ezzel „ruinálná" (sic!) az intézményt. Ilyen és ehhez hasonló üres szólamokkal tért ki a méltányos kérések elől. 1869-ben a kar a mai Közgazdasági Egyetem helyén volt telket akarta megvásárolni klinikák építésére. A város, minden korábbi ígérete ellenére, megtagadta a kérés teljesítését, azzal az indoklással, hogy a kórház, illetve a klinikák elrontanák a környék levegőjét. Ezért nincs a fővárosban Duna-parti klinikasor. A kiegyezésig csak két említésre méltó változás történt. Botanikus kert céljára sikerült 1809-ben megvásárolni a mai Múzeum körút 4—8. számú telket, amely innen 1847-ben költözött mostani helyére, az Orczy-kertbe. Ezzel mintegy előre is jelezte az egyetem terjeszkedésének lehetséges irányát. A másik esemény az volt, hogy 1859-ben az orvoskar épületében orbáncjárvány ütött ki. A kar a kórodák azonnali bezárásával fenyegetőzött, ha a túlzsúfoltságon rögvest nem enyhítenek. Határozott fellépésnek eredményeként szülészeti és sebészeti részlege ekkor ideiglenesen az állatorvosi intézet részére megvásárolt Kunewalder-féle terményházba költözhetett át, amelynek helyén a Múzeum körút 6—8. szám alatt — ma az ELTE természettudományi karának központja található. Az orvoskar egyetlen épületének elviselhetetlen zsúfoltsága valamenynyire enyhült ezzel. Lassú térhódítás a Józsefvárosban A kiegyezés után szabadult ki százéves szellemi gúzsbakötöttségéből, fizikai börtönéből az egyetem. Dolga országos üggyé lett. Eötvös József báró hitelek biztosításával, magántelkek vásárlásával teremt lehetőséget megfelelő épületek létesítésére s az építkezések nyombani megindítására. A valamikor hatalmi szóval kiürített kincstári vagy a feloszlatott szerzetesrendektől elkonfiskált, eredetileg más célt szolgáló, régen elavult épületek helyett ekkor kezd az egyetem saját céljainak megfelelően tervezett és épített épületekbe költözni. A következő közel ötven év nagy egyetemi építkezéseknek, a Józsefváros „meghódításának" kora, amely Eötvös mindössze három évig tartó minisztersége alatt kezdődött. 1871-ben bekövetkezett halála fosztotta meg attól, hogy őt tekintsük a Józsefváros „meghódítójának". Ez a dicsőség Trefort Ágostont illeti, aki több mint másfél évtizeden át látta el a kultuszminiszteri tisztet, s Eötvös nyomdokain haladva, a Józsefvárosnak egyetemi városrész jelleget adott. Emlékét a ma is meglévő épületeken kívül a Múzeum körúti épülettömb róla elnevezett kertjében elhelyezett szobor és egy józsefvárosi utca őrzi. Elsőként, 1870-ben a bölcsészeti kar vegytani épülete készült el az Esterházy utcában — a hajdani füvészkert telkén. A központi épület bölcsészkari részlege ezzel máris tágasabbá vált. Tovább javult a helyzet 1874-ben, amikor a központi épület a Szerb utcai háromemeletes szárnnyal bővült, amelynek második-harmadik emeletét a bölcsészeti kar kapta. Ekkor épült fel (1873 76) az Egyetemi Könyvtár új palotája is. Ezekkel az építkezésekkel párhuzamosan indult meg az Üllői úti klinikasor építése. Itt elsőként, 1876-ban, a sebészeti klinika (később bőrklinika) jutott új otthonhoz. A hetvenes évek elején elkezdett építkezés több mint negyven éven át mind a három helyen — Egyetem tér, Múzeum körúti tömb, Üllői úti külső és belső klinikai telep — megszakítás nélkül folyt, s valamivel az első világháború előtt fejeződött be. Ekkortájt került valamennyi kar a helyére. Az orvoskar 1884-ben hagyta el Újvilág utcai nyomortanyáját, amelyben egyik professzora szerint „sem élni, sem halni nem tudott". A bölcsészettudományi karnak jóval tovább kellett várnia. Költözködésére csak 1911-ben került sor. A Múzeum körúti tömbbe, amelynek egy része 1909-ig a Műegyetem otthona volt, végül is a bölcsészeti kar költözött, ekkor nyerte el mai külső és belső arculatát. A bölcsészkar távozása után az Egyetem téri központi épületben csak a jogi és a hittudományi kar maradt, immár jó körülmények között. És itt maradt a négy kart összefogó mindenkori rektor is hivatali apparátusával együtt. Az 1784-ben elkezdődött pesti nyomorúság tulajdonképpen csak ekkor ért véget. 1923-ban az Egyetemi Nyomda is Pestre költözött éspedig szintén a Múzeum körúti tömbbe. Ez idő tájt készített kimutatás szerint az egyetem négy kara 81 saját és két idegen (Szent István- és Rókus-kórház) épületben, összesen húsz utcában helyezkedett el, mintegy 5700 hallgatóval és 760 fős tanszemélyzettel. Az utcák közül tizenöt a Józsefvárosban volt. Az ELTE mostani szervezete és elhelyezkedése Az ELTE két és fél évszázadon át az ország egyetlen egyeteme volt. Ma csak egy a tizennyolc közül. ímmár csak három fakultással működik. Az ötvenes évek elején kivált szervezetéből a hittudományi és az orvosi kar. Az előbbi Római Katolikus Hittudományi Akadémiává, az utóbbi önálló Semmelweis Orvostudományi Egyetemmé alakult. így régi identitását csak a jogi és bölcsészeti kar őrzi, az utóbbiból önállósult természettudományi karral együtt. Ősi központi épületét, ahol most a jogikar és az egyetem vezető szervei helyezkednek el, továbbra is megtartotta. A Múzeum körúti tömb a természettudományi karé. A bölcsészettudományi kar elhagyván addigi otthonát, a Piaristák Pesti Barnabás utca 1. szám alatti egykori rendházában, illetve gimnáziumában kapott szállást. De azért hű maradt a Józsefvároshoz: megkapta a volt Ludovika Akadémiát, ahol addig természettudományi karának néhány tanszéke rendezkedett be. Számos egyéb kisebb szervezeti egysége (idegen nyelvi továbbképző, gazdasági ügyek stb.) még ezekben a nagy tömbökben sem volt elhelyezhető. Bár karainak száma megfogyatkozott, épületeinek szétszórtsága nem kisebb, mint mikor még négy fakultással rendelkezett. S így, ha a nagyszombati egyetem végre meg is honosodott a fővárosban, szervezeti együvétartozásának elhelyezkedésben is megnyilvánuló külső jegyeit, amit a XVIII. század hetvenes éveiben Buda városa biztosított, s amit 1895-ben a lelkes budai polgárság az egyetemi város Vérmezőn tervezett felépítésével még egyszer felajánlott nem sikerült elérnie. 34