Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Dr. Szaniszló József: Egyetem a királyi palotában

DR. SZANISZLÓ JÓZSEF HONISMERET Egyetem a királyi palotában Az 1635-ben Nagyszombat városában alapított egyetemet Mária Terézia királynő helyezte 1777-ben Budára. A korábban Pázmány Péter, ma Eötvös Loránd nevét viselő tudományegyetem közismert nevén az ELTE — fővárosunk legrégibb oktatási intézménye. Budára helyezését több, egymást támogató szempont indokolta. Alapításának idején török megszállás alatt állott az ország középső része, a fővárosnak tekintett Budával együtt. Ezért jelölte meg az alapító Pázmány Péter esztergomi érsek az ország nyugati szélén a töröktől kevésbé veszélyeztetett Nagyszombatot az intézmény székhelyéül. A török kiűzése után helyreállt az ország területi egysége, s indokolatlannak tűnt, hogy egyetlen egyeteme továbbra is a periférián működjék. Különben is az intézmény időközben kinőtt a kisvárosi keretek közül. Létesítésekor csak hittudományi és bölcsészeti kara volt. Újabb fakultásokkal történő bővítése szinte tűrhetetlen állapotokat eredményezett a jezsuita rend nagyszombati székházának falai között. 1667-ben szervezett jogi karának hosszú ideig nem volt saját előadóterme. Hallgatóinak oktatása a hittudományi kar helyiségeiben történt a kora reggeli és kora délutáni órákban, hogy a „szállásadó" működése ne zavartassák. Még hátrányosabb volt az 1769-ben - időrendben utolsóként - életre hívott orvosi kar helyzete. „Az anatómusoknak nem állnak hullák rendelkezésre; miként a chemikusnak nincsen laboratóriuma, a botanikusnak nincsenek növényei, a sebésznek nincsenek operációs eszközei és műszerei, úgy a praxis medica tanárának nincsen berendezett kórháza, melyben hallgatóit a beteggyógyitásra tapasztalatilag kitaníthatna''' — summázza a siralmas helyzetet Nádudvary Győri Tibor, a kar egyik történetírója. Az áthelyezés legfőbb indoka Mária Terézia oktatási koncepciójában rejlett. Az uralkodónő a kor színvonalán álló nevelési és oktatási reformmal kívánta népeinek anyagi és szellemi gyarapodását elősegíteni. Az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis, az állami irányítás alatt megvalósított, egységes oktatási rendszer programját fogalmazta meg. Érvényesítéséhez, sok egyéb mellett, szükséges volt, hogy az ország egyetlen felsőfokú intézményét kivonja az egyház — közelebbről az esztergomi főkáptalan — közvetlen felügyelete alól, „országossá" tegye s egyúttal királyi ellenőrzés alá helyezze. A „budai királyi" egyetem Az uralkodónő nem ismert akadályt a közoktatás újjászervezésében. Buda város magisztrátusa pedig készségesen és örömmel fogadta be a székhelyváltoztatásra készülő egyetemet, s az anyagi áldozatoktól sem riadt vissza. A királynő az egyetem székhelyéül, központi épületéül a budai királyi palotát jelölte ki, amelyet minden tartozékával együtt „örök alapítványul" az egyetemnek adományozott, „semmi jogot sem magának, sem királyi utódainak fenn nem tartván." Vállalta egyúttal a várpalota átalakításának és az egyetem átköltöztetésének költségeit. Mindezeken kívül gondoskodott az egyetem működéséhez szükséges feltételekről: a Pázmány Péter által létesített és utódai által tovább gazdagított alapítványt újabb javadalmakkal növelte. Buda város magisztrátusa mindenekelőtt épületet adományozott (Corvin-ház), és telkeket ajánlott föl, vállalta, hogy a meglevő két vízvezeték mellé két újat épít, és gondoskodik a Vár utcáinak kivilágításáról, valamint hozzájárul az átköltözés költségeihez. A Várban hetivásárt és halpiacot létesített, a Vár és a Víziváros jobb összeköttetése érdekében fedett utat épített: a Jezsuitalépcsőt. A Tabán irányában új várkaput nyittatott, s ami a leglényegesebb: lehetővé tette, hogy kórházát gyakorlati (klinikai) oktatási célokra igénybe vegyék. A több mint kétszáz helyiséggel rendelkező várpalotában a jogi és bölcsészeti kart, a gimnázium felső tagozatát, a Mária Terézia Akadémiát, a fizikai, természetrajzi és mechanikai múzeumot, az éremgyűjteményt és az egyetem könyvtárát helyezték el. A tróntermet aulává alakították, az épület középső részén pedig tornyot emeltek a csillagvizsgáló részére. Az orvostudományi kar — a várpalotával átellenben — külön épületbe került, helyén a vár későbbi nagyobbításakor az úgynevezett oroszlános udvar létesült. Az orvosok gyakorlati képzése a Széna tér mellett lévő régi Szent János-kórház e célra elkülönített helyiségeiben történt. A füvészkertet a mai Krisztinatemplom környékén, közelebbről a Krisztina körút—Márvány utca—Pálya utca által határolt területen rendezték be. Ugyancsak az egyetem főtömbjén kívül, az Országház utcában lévő Corvinházban állítólag egykoron Mátyás király híres könyvtára volt itt — kapott helyet az egyetemi nyomda. Ma a Budapesti Műszaki Egyetem várbeli kollégiumának északnyugati szárnya van a helyén. A hittudományi kar az 1773-Az egyetem központi épülete 1805-ben (Nagyszeminárium) ban feloszlatott jezsuita rend akadémiáját kapta. Ez az 1873-ban lebontott épület a Mátyás-templom északi oldalához csatlakozott. Az elemi iskola és gimnázium alsó tagozata is ide került. Az utóbbiak számára 1779-ben az egyetem az esztergomi káptalantól megvette a ma múzeumként szolgáló Fortuna utca 4. számú épületet, az úgynevezett „dézsmaházat". Soha nem létesült Európában egyetem ilyen környezetben. Illett hozzá az uralkodónőtől kapott pecsétjében olvasható „budai" és „királyi" jelző. Utóbbi nemcsak új felügyeleti hatóságára, hanem ugyanolyan joggal környezetére is utalt. Az egyetem áthelyezésének és újjászervezésének eseményét Mária Terézia uralkodásának negyvenedik évfordulóján, 1780. június 25-én olyan fénnyel ünne-32