Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Eifert János felvétele

RÉGÉSZETI SIKER XIII—XIV. századi házak maradványai az Árpád-híd budai hídfőjének déli oldalánál Eldőlt a főváros történetének legfurcsább, majd száz év óta tartó pere: a legújabb kutatások megközelítő pontossággal felvázolták az eltűnt középkori Buda helyrajzát, s az óbudai Fő tér körül feltárták első királyaink XI. századi települését. Ezzel szertefoszlott minden olyan feltevés, okfejtés, hogy az ősi Buda nem Óbuda földjén volt. A legrégibb időkből kevés írott emlék maradt. A kútfők mégis egybehangzóan arról tanúskodnak, hogy Buda földjén nemcsak a honfoglalás idején volt fejedelmi központ. A XI. század elejétől kezdve gyakran megszálltak itt királyaink, itt volt udvarházuk, s az igazgatási központ aránylag korán várossá fejlődött. A XIII. században mind több forrás említi Budát, amely később a budai várhegy benépesítése után kapta az Óbuda nevet. Meggondolkoztató volt .. ónban, hogy középkor' falat - korunkig nem találtak ezen a tájon. Miközben sorra tárták föl a római város, Aquincum emlékeit, nem sikerült kiásni sem XI., sem pedig XIV. századi építkezésnek jelentősebb maradványát. Ezért kaphatott hangot a kételkedés: „Hátha mégsem itt volt az ősi Buda.'''' S napvilágot láttak a legmeghökkentőbb feltevések. Voltak, akik -a Pilisben keresték a középkori Budát; mások úgy vélekedtek, hogy két vagy több Buda épült. Vértessy György fejtette ki a legteljesebben a kétkedők álláspontját a Valóságban 1976-ban. Nézeteit tavaly átvette a napisajtó is. Elméletét - nagyobb nyilvánosság előtt mind a mai napig nem cáfolták meg. így történt azután: míg a legújabb történeti kutatások eredményét csak a tudományos kiadványok olvasói ismerhették meg egy-két ezren, addig száz- és százezrek-olvashatták napilapban: nem Óbudán volt Ó-Buda. Most a napfényre került XI. és XIV. századi falak és gótikus szobrok láttán összedőlt a hamis elképzelések kártyavára. Tanulságos lehet a különféle elméletek rövid jellemzése. Segít eloszlatni sok tévedést, s még jobban kiemeli az évtizedek óta tartó régészeti-történeti kutatások jelentőségét. Vértessy György tanulmánya a Valóságban (1976. 6. szám) egy múlt századi megállapításból indul ki: „Meg nem érthető, hogy Óbudán a sokkal korábbi rámai épületekből még vannak maradványok, míg a későbbiek minő a királynői vár és a prépostság minden nyom nélkül eltűntek.'''' Valóban így van! — kiált fel Vértessy. De mikor? 1976-ban: sok évvel azután, hogy feltárták a királynéi vár és a prépostsági templom romjait. A tények nyomására azonban kénytelen azt mondani, hogy a XIV. századi Óbuda lehet a XX. századi Óbuda földjén, de az ősi Buda másutt rejtőzik. S hol ? Dömös mellett vagy Esztergomban. De ha az újkori Óbuda elődje, a XIV. századi Óbuda, egykorú a pesti Budával, s későbbi, mint a pilisi Buda — honnan kapta akkor az Óbuda nevet? Erre nincs megnyugtató válasz, mint ahogy arra sincs, hogy Dömös mellett vagy Esztergomban miért nem maradt kiterjedtebb nyoma az ősi Budának, és hogy Esztergomban miért közvetlenül a királyi székhely mellett, a Szent Tamás-hegyen épült volna fel Budavára a király szálláshelye. A „két vagy több Buda" hívei a forrásokban kimutatható ellentmondásokra építik feltételezéseiket. Mátyás király szerint az óbudai Fehéregyháza Buda közelében volt, egy mérföldre a királyi palotától. Ellentmondás — jelenti ki Vértessy György. Szerinte a „közel" legfeljebb kéthárom kilométer, a mérföld pedig nyolc-kilenc kilométer. Most 2