Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Dr. Békési László: Mit várhatunk, mit érhetünk az új évben?

DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ Mit várhatunk, mit érhetünk el az új évben ? Bizonyára sok olvasóban friss még az emlék arról a széles körű polémiáról, amelyet szakemberekkel, a lakosság különböző rétegeivel, kisebbnagyobb csoportjaival folytattunk fővárosunk V. ötéves terve fejlesztési programjának összeállításáról, legfontosabb céljairól. A ,,Budapest" is részt vett ebben a misszióban: hasábjain teret adott előbb a városfejlesztési koncepció, majd a testet öltött terv alapos ismertetésének, jó szolgálatot téve ezzel a fővárost szerető, sorsa és jövője iránt érdeklődő lakosságnak, valamint a város vezetőinek egyaránt. Miközben e sorok írója is éberen emlékszik az ötéves tervet alakító, formáló vitákra, s a nagyszerű célok tervvé ötvözése nyomán érzett lelkesedésre, ezúttal már az ötéves terv utolsó évének, 1980-nak a feladatairól, budapesti perspektíváiról kísérel meg képet rajzolni. Gyorsan és tartalmasan múlott el a középtávú tervperiódus első négy esztendeje, soha nem látott fejlődést produkálva Budapesten: nagy feladatokkal, szívet-lelket gyönyörködtető eredményekkel és — persze — torokszorító gondokkal, kemény küzdelmekkel s néha bizony kényszerű kompromisszumokkal együtt. E cikk alapvető célja, hogy felvázolja az 1980. évi városfejlesztési tervet, s a lakosság életkörülményeit befolyásoló legfontosabb gazdasági programokat. Az előretekintés mellett azonban nélkülözhetetlennek tartom a viszszapillantást: mi valósult meg fejlesztési céljainkból az elmúlt négy év alatt, és az új éves tervvel együtt mit várhatunk egész V. ötéves tervünktől. Mielőtt válaszolnék erre s a címben feltett kérdésekre, feltétlenül szükséges, hogy felhívjam az olvasó figyelmét egy nagyon lényeges minőségi változásra, amely az előttünk álló 1980-as év karakterét és városfejlesztési lehetőségeit egyaránt alapvetően meghatározza. Az évtized fordulója nem csupán azért rendkívüli jelentőségű, mert napjai múlásával befejeződik egy középtávú tervidőszak, s egyben a következő tervperiódus átmenetének, a felkészülésnek is alapját képezi, hanem azért is, mert e nagy jelentőségű feladatokat minőségileg más, a tervidőszak előző négy évétől eltérő népgazdasági helyzetben, módosult gazdasági környezetben, megváltozott közgazdasági feltételek mellett kell megvalósítanunk. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunk tovább folytatását, elért eredményeinknek — közöttük a lakosság ellátásának, életszínvonalának — megőrzését csak a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak javításával alapozhatjuk meg. Ez napjainkban olyan gazdaságpolitikai cél, amelynek a magyar népgazdaságban abszolút elsőbbsége van, és ami semmi mással nem pótolható. E cél valóra váltásának egyik fontos eszköze lesz 1980-ban a belső felhasználás növekedésének mérséklése, eredeti ötéves tervünkhöz képest szerényebb fejlődési ütem tervezése. E kisebb mértékű növekedés is hatékonyabb munkát követel, keményebb, nehezebb feltételek mellett valósítható meg, mint az elmúlt években. A népgazdaságunk egészében lejátszódó minőségi változások természetesen éreztetik hatásukat a főváros fejlesztési lehetőségeinek alakulásában, a fejlesztési célok megvalósításának feltételeiben is. Alapigazságnak tartjuk, mégsem hangsúlyozhatjuk eleget, hogy miközben pártunk és kormányunk Budapest fejlesztését a főváros szerepének, jelentőségének, funkcióinak — s az itt kialakult, nagyrészt történelminek minősíthető feszültségeknek — megfelelően továbbra is kiemelten kezeli, ez azonban soha, így 1980-ban sem jelentheti, hogy a főváros fejlesztése elszakítható az ország, a népgazdaság egészének helyzetétől. A főváros fejlődése az V. ötéves terv utolsó évében lehetőségeitől. Amikor tehát Budapest 1980. évi fejlődésének programját megítéljük, csak akkor járunk el objektívan, akkor maradunk a realitások talaján, ha mércénk igazodik a népgazdaság egészének lehetőségeihez, ha nem vakít el a jó szándékú, ám gyakorta tévútra vezető, egyoldalú lokálpatriotizmus, ami különben munkánk számos területén nélkülözhétetlen mozgatórugó, hatalmas energiák forrása. Szeretném a tisztelt olvasót meggyőzni arról, hogy e bevezető nem valamiféle kibúvó, nem is az a gyakorta tapasztalható szándék, amely a nagy egész gondjai mögé bújtatja esetleges saját gyengeségeit vagy hibáit. Törekvésem célja megragadni e fontos fórum lehetőségeit is annak bizonyítására, hogy fővárosunk jelene és jövője az ország egészének jelenétől és jövőjétől függ, fejlődése azzal együtt változik, gyorsul vagy mérséklődik, Budapest több mint kétmillió lakosa az ország tízmilliójával együtt sírhat vagy nevethet. Változások 1980-ban Eredeti ötéves tervünk 1980. évi üteménél jövőre 800 millió forinttal kevesebbet fordíthatunk fejlesztési célokra. Az eredeti tervhez képest mintegy 5,5 százalékos csökkenés — sajátos módon — önmagában is reprezentálja Budapest kiemelését, hiszen a népgazdaság egészének beruházásai 1979-hez képest 10 százalékkal csökkennek. Azt sem hallgathatjuk el, hogy — ha az eredetileg tervezettnél kisebb mértékben is — 1979-hez képest így is növekedik — minimális mértékben — a főváros fejlesztési lehetősége. A középtávú tervtől eltérő növekedési ütem leglényegesebb következményeit így foglalhatjuk össze: I. A tervidőszak első három évében bekövetkezett kisebb-nagyobb lemaradások teljes körű pótlására a tervidőszak utolsó évében már nem nyílik lehetőség. (1979-ben és 1980-ban a lakásépítés kapcsolódó létesítményei közül az általános iskoláknál, óvodáknál és bölcsődéknél így is pótolja az első három évben a lakásarányos mértéktől valamelyest elmaradó létesítményeket.) II. Erőinket, eszközeinket 1980-ban az eddiginél is jobban kell koncentrálnunk legfontosabb célkitűzéseink megvalósítására. Ez feltételezi, hogy a tervben erőteljes súlypontokat képezzünk, és következetesen érvényesítsük a fejlesztési feladatok prioritási sorrendjét. A kiemelt feladatok köre és összetétele — az erőforrások koncentrálásának jegyében — valamelyest csökken. Ennek megfelelően az 1980. évi terv legfontossabb feladatai: 1. a komplex lakásépítés, azon belül elsősorban az V. ötéves terv tanácsi célcsoportos lakáselőirányzatának alsó határát megközelítő, esetleg elérő teljesítése; 2. a folyamatban levő kórházfejlesztések befejezése, különös tekintettel a dél-pesti kórház építésére és a Margit-kórház rekonstrukciójára; 3. az alapfokú oktatási intézmények fejlesztése, ezen belül kiemelten kezelve az általános iskolai tanteremfejlesztést; 4. a tömeges lakásépítéssel összefüggő alapközmű-hálózatok és -kapacitások létrehozása; 5. a zökkenőmentes átmenet biztosítása a VI. ötéves tervidőszakra; 6. a lakóház- és intézményfelújítási tervfeladatok teljesítése; 7. minden ágazatnál a tervidőszakban átadásra tervezett, folyamatban levő beruházások és felújítások befejezése. Ennek eredményeként el kell érni, hogy a tervidőszak végéig a befejezetlen beruházások száma lényegesen csökkenjen. III. 1980-ban — a komplex lakásépítés részfeladatain kívül — új beruházást nem indítunk Budapesten, hanem meglevő erőforrásainkat a folyamatban levő fejlesztések befejezésére, az átmenő beruházások állományának csökkentésére fordítjuk. Eredeti ötéves tervünktől eltérően — az előkészítésen túl — nem tudunk hozzákezdeni például a Paskál strandfürdő kivitelezéséhez, a Teleki Blanka úti csomópont kiépítéséhez, a Hungária körút újabb szakaszának korszerűsítéséhez, továbbá lassítunk néhány közművesítési és közlekedésfejlesztési programot. Természetesen egyetlen — átmenetileg elhalasztott — fejlesztési cél megvalósításáról sem mondunk le, csupán kivitelezésük időpontja változik és húzódik át a VI. ötéves tervre. Mivel gyarapodik fővárosunk az idén? ,Ha e cikk olvasóiban az eddig felvázolt kép nyoncián olyan benyomások keletkeznének, amelyek csüggedésre, a „hét szűk esztendő" egyikének eljövetelére, a városfejlesztés stagnálására engednének következtetni, akkor legfőbb ideje, hogy beszéljünk az érem másik oldaláról is — és ez a meghatározó! —, felvillantva az 1980. évi terv legfontosabb célkitűzéseit. Tagadhatatlanul meglevő, nem csekély gondjaink közepette talán a szokásosnál is nagyobb öröm leírni, hogy 1980-ban nagyszerű alkotások egész sorával gazdagodik a fővárosunk. A modern világvárosok építésének két leghatalmasabb eszköze: a tömeges és komplex lakásépítés, valamint a nagy közlekedési rendszerek — nálunk a metró — építése tovább folytatódik Budapesten, 1980-ban is kedvezően változtatva szép metropoliszunk arculatát, javítva lakóinak életkörülményeit. Éves tervünk legfontosabb célkitűzése és legnagyobb volumenű feladata változatlanul a tömeges lakásépítés. 1980-ban 17-18 000 új lakást építünk Budapesten, és ezzel öt év alatt 86 000 fölé emelkedik a fővárosban átadásra kerüld új otthonok száma, megközelítve középtávú ter vünk alsó határát (90 000 lakás). Példátlan fejlődés ez, hiszen — csak emlékeztetőül jegyzem meg — a IV. ötéves terv hatalmas méretű lakásépítései nyomán nem egészen 78 ezerrel gyarapodott a budapesti lakásállomány. Mindez azt jelenti, hogy ebben az évben újabb 25—26 000, öt év 2