Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Szőke József: Hulladékhasznosítás— hulladékártalmatlanítás

Hulladékhasznosítás hulladékártalmatlanítás Napjainkban az embert érő stresszhatások között kell említeni azt az ingert is, amely elsősorban a sajtó és rádió útján jut el hozzánk; a föld anyag- és energiakészletei rövid időn belül kimerülnek; a környezetszennyezés az emberiség létét veszélyezteti. A hulladék visszanyerése Kétségtelen tény, hogy a földünkön feltárható nyersanyagkészletek — vas, szén, fémek, olaj stb. — nem találhatók olyan mennyiségben, hogy beláthatatlan időkig biztosítanák az ellátást az állandóan növekvő ipari termelés számára. Ezért kerül előtérbe napjainkban az anyaggal, energiával való takarékos gazdálkodás, az értékes anyagok visszanyerése a hulladékból és visszajuttatásuk a termelési folyamatba. Ez az eljárás — a RECYCLING — nem olyan új, mint maga az elnevezés. Az acélipar a Siemens—Martin acélgyártásban már több mint száz év óta felhasználja a hulladék vasat, a papíripar a papírhulladékot, vagy a mezőgazdaság az állati eredetű szerves trágyát a föld termőerejének növelésére. A hulladékok újrahasznosítása kettős célt szolgál: egyrészt megmenti az értékes nyersanyagokat, másrészt csökkenti a kidobott hulladékok mennyiségét. Vizsgáljuk a RECYCLING alkalmazását ipari és mezőgazdasági vonatkozásban, valamint a lakótelepi hulladékok szempontjából. Ipari tevékenység következtében gáznemű, folyékony és szilárd halmazállapotú hulladékok keletkezhetnek. Ezek egy része a keletkezés helyén anyag vagy energia formájában használható. Pl. üveggyárak az üveghulladékot, a selejt árut újra beolvasztják, vagy a műanyagfeldolgozó ipar hulladéka a termelési folyamatba visszakerül. A hulladékok másik része, amely az üzemen belül nem használható fel, egyéb területen, mint másodlagos nyersanyag, illetőleg mint alapanyag használható. Példaként megemlítjük, hogy a faipari üzemek, bútorgyárak hulladéka farostlemez gyártására alkalmazható. Gáznemű vagy folyékony hulladékból pernye, fémek, különféle vegyi anyagok választhatók ki. A mezőgazdasági üzemek hulladéka szerves trágyaként, a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemek maradéka komposztálás után szintén visszajuttatható a biológiai körfolyamatba. A felsorolt példákból is látható, hogy az iparban, mezőgazdaságban a termelés során keletkező egynemű és nagy tömegű hulladékok újrafelhasználásának lehetőségei megvannak, ezekre kiforrott eljárások, gépek, berendezések találhatók. Ugyanakkor megállapítható, hogy az ilyen jellegű hulladékok egy részét szemétként eldobjuk. Az üzemekből kikerülő hulladék viszonylag olcsón lerakható, vagy ártalmatlanítható; akár a városok, települések központi szemét lerakóhelyein, akár az üzem területén belül (papír, műanyag, textilhulladék kemencében történő égetése). Hasznosítható hulladékok viszszanyerése — a mennyiségtől és a hulladékfajtától függően — sok esetben költségesebb az egyes üzemeken belül — gépek, berendezések beszerzése, üzemeltetése—, mint a gyártáshoz szükséges és a kereskedelmi forgalomban beszerezhető nyers- vagy alapanyag. Bizonyos fajtájú gyártási melléktermékek és hulladékok RECYCLING-je az adott üzemen belül, másoké viszont csak központi helyekre begyűjtve és nagyobb mennyiség feldolgozásával fizetődik ki vállalati és népgazdasági szempontból egyaránt. Kevésbé egyszerű a RECYCLING az öszszes hulladékmennyiség egyharmadát kitevő, de rendkívül változó összetételű lakóterületi, háztartási hulladékok esetén. Ezek ártalmatlanításának leggyakrabban alkalmazott módszere a lerakás; mint hasznosítási eljárás legelterjedtebb a komposztálás és az elégetés. A háztartási hulladékok komplex újrahasznosításával már több év óta kísérleteznek. A különféle eljárások lényegét a következőkben tudjuk összefoglalni: A feldolgozási folyamat során a hamut, homokot és földszerű anyagokat rostálással elkülönítik, a vasat mágneses leválasztókkal kivonják. A hulladék többi részét aprítják, majd pneumatikus úton a könnyű fajsúlyú anyagokat — mint például papír, műanyagok, textíliák — leválasztják. A továbbiakban a szerves anyagokat, színesfémeket, keramikusanyagokat, nehéz műanyagokat, üveget választják szét különféle berendezésekkel, amelyek általában fajsúly szerint osztályozzák az egyes anyagféleségeket. Az újrahasznosításra eredményes modellkísérleteket végeztek az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban is, de tényként kell elfogadnunk azt a megállapítást, amelyet a Panorama című nyugatnémet műszaki-gazdasági folyóirat 1/79 száma közöl: „Még bele telik egy fél évtized, míg valamennyi technológiai részletkérdésre kielégítő megoldást találnak." Rómában évek óta működik olyan szeméthasznosítómű, amely a városi szemétből különféle anyagokat választ ki, így papírt, vasat, műanyagot. Az egész telep komposztkészítő részleggel és égetőművel is rendelkezik. Ez a berendezés is kísérletinek tekinthető, mert állandó fejlesztés, átalakítás állapotában van. Szemétártalmatlanítás komposztálással A települések hulladékainak komposzttá történő feldolgozása azon az elgondoláson alapszik, hogy a benne levő szerves anyagot a természet körforgásába visszajuttassuk, a talaj termőerejét megjavítsuk, fokozzuk. A második világháború után — főleg az 1950—60-as években — sorra épültek kisebb-nagyobb komposztüzemek Hollandiában, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban és más országokban is. Ekkor a városi-települési hulladék összetétele lehetővé tette az eljárás alkalmazását, és a komposzttrágyát a kertészet, mezőgazdaság igényelte is. Az 1960-as évek második felében azonban olyan minőségi változások történtek a szemét összetételében, amelyek kétségessé tették a szemétből készült komposzt mezőgazdasági felhasználását. Jelentősen megnőtt a hulladékban az üveg, műanyag és fémek hányada. Ezeknek az anyagoknak komposztban való előfordulása nemkívánatos, és többszöri alkalmazás esetén a termőtalaj ezekből az anyagokból káros mértékben feldúsul. Ugyanakkor jelentősen megnőtt az éghető alkotórészek (papír, fa, csomagolóanyagok) aránya is. A környezetvédelmi előírások szigorításával a komposztüzemek telepítése egyre nehezebbé vált környezetszennyező hatásuk miatt. A komposztüzemek helyigénye jelentős, pl. egy 100 tonna/nap kapacitású üzem öt hektár területre telepíthető, ugyanekkora területen 10—12-szer nagyobb teljesítményű égetőművet lehet el-31