Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Szatmári Jenő István: A szemét helye...

helyezni. A komposztüzemek körül jelen­tős védőtávolságok biztosítása szükséges, (200—1000 m a komposzt ki indulóanya­gától függően), miután a komposztot leg­több esetben több hónapon keresztül a szabad ég alatt, nyitott téren, prizmákban érlelik. A komposztálási eljárások közül ritka az olyan, ahol a friss komposzt érlelése is zárt térben, épületben történik (pl. Tec­nital-eljárás). Az előzőkben vázolt néhány probléma oda vezetett, hogy lakott területen vagy azok közelében lehetetlenné vált az üze­mek létesítése, ugyanakkor a komposzt iránti kereslet lényegesen lecsökkent a ko­rábbihoz képest, és az 1970-es évek elején több külföldi üzem kéntelen volt leállni, vagy csökkenteni termelését. A fővárosi háztartási hulladékok vizs­gálata azt igazolta, hogy a komposztálási eljárás itt nem alkalmazható az alábbi okok miatt sem: OA szemétben lévő alkotórészek közül a műanyag 4—5%-ot, az üveg 5—6%­ot, a fémhulladék 4—6%-ot, a papír 25—40%-ot tett ki az utóbbi években attól függően, hogy a hulladék vegyes fűtésű lakóterületről vagy lakótelepről szárma­zik. Ennek megfelelően az éghető részek aránya 40—50% között ingadozik. Nyitott érlelőtér és jelentős hely­^^ igényük miatt a főváros területén nem telepíthetők komposztüzemek, továbbá a komposzt az előállítás helyén nem értéke­síthető, a távolabbi felvevő piac pedig bi­zonytalan. A hulladékártalmatlanítás és -hasznosítás elégetéssel A hulladékok elégetése a hasznosítás egyik lehetséges és legelterjedtebb módja. Az égetésnél a bomló anyagok, fertő­zést előidéző kórokozók átalakulnak, illet­ve elpusztulnak; a végtermék tovább nem bomló, tökéletesen kiégett salak- és per­nyeként marad vissza, amely teljesen steril. Az európai nagyvárosok — fővárosok is — a lerakóhelyek betelésével előállott sze­mételhelyezési és -ártalmatlanítási prob­lémáikat égetéssel oldották meg. Európá­ban ma több mint 100 égetőmű üzemel, melyek túlnyomórészt az 1960-as évek elejétől kezdve épültek és olyan kialakítású­ak, hogy az égetést hasznosítással kapcsol­ják össze. A hulladékok elégetése költséges eljá­rás, de alkalmazása mellett szólnak az alábbi indokok: egy berendezéssel nagy mennyiségű ^^ hulladék égethető el, így a nagyváro­sok részére különösen előnyös megoldást ad (600—2000 tonna/nap); ^^ lakott területen is telepíthető; az égetéses eljárás — az anyagbe­li^ szállítástól a füstgáztisztításig és sa­lakfelhasználásig — jól irányítható folyamat; Oa felszabaduló hőenergia hasznosít­ható; hulladék vas a salakból kiválasztható és újra felhasználható; a salak töltő-, takaró-, útépítőanyag­aid ként, visszatájosításhoz vagy salak­blokk formájában sok célra felhasználható. Az épülő Budapesti Szemétégetőmű A főváros szemételhelyezési gondjainak enyhítésére — miután a város területén lé­vő nagyobb befogadóképességű lerakóhe­lyek rövid időn belül betelnek — 1977-ben megkezdődött az 1200 tonna/nap teljesít­ményű szemétégetőmű építése. Az égető­mű a fővárosban keletkező háztartási és ehhez hasonló összetételű intézményi, üze­mi és ipari hulladékok 60%-át tudja égetés­sel ártalmatlanítani, illetve hasznosítani. A beszállított szemét zárt bunkerba kerül, innét daru rakja fel a kazánok rostélyaira, ahol meggyullad, majd 850—1050 C hő­mérsékleten elég. A kiégett salak és per­nye a salakbunkerba, majd szállítószalag segítségével tehergépkocsikra kerül, köz­ben mágneses vaskiválasztás történik. A hulladékok elégetésekor felszabaduló hőenergia a kazánokban gőzt termel. A gőzt turbógenerátorral hasznosítják úgy, hogy elektromosáram-termelés mellett lehető­ség van gőzkiadásra is. A füstgázok elekt­rosztatikus tisztítás után jutnak a 120 mé­ter magas kéménybe. Az égetőműben elő­állított villamos energia — 144 000 mega­wattóra/év — 30—40 000 lakosú város szükségletét tudja fedezni; a kiadott hő­energia — 440 000 tonna/év gőz — feles­legessé teszi azt, hogy a szemétégetőmű környékére települő ipari üzemek (8—10 üzem) saját kazántelepeket létesítsenek. A salakból kiválasztott hulladék vas meny­nyisége évente 13—14 000 tonna. A Budapesti Szemétégetőmű technoló­giai berendezéseit csehszlovák cégek szál­lítják és szerelik. A kazánok egyik legfon- , tosabb része — az égetőrostély — NSZK licenc alapján készült. Ilyen rendszerű ége­tőművek megtalálhatók — számuk több mint 60 — nemcsak Európában, hanem Amerikában, Japánban is. Az építészeti munkákat magyar vállala­tok végzik. Az elmúlt év végéig — 1979. december 31-ig — az előirányzott költsé­gek 54%-a került felhasználásra; a műszaki készültség ennél magasabb. Az építési-szerelési munkák jelenlegi üteme alapján várható, hogy az első Buda­pesti Szemétégetőmű 1981-ben megkezdi működését. Szőke József SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN a szemét helye... Az épülő szemétégetőmű kéménye Egy kétmilliós világvárosban mind több lesz a szemét, a hulladék. Ez — sajnos — velejárója az életszínvonal növekedésé­nek is. Az viszont már súlyos gond, hogy a kérdéses nagyváros miként szabadul meg ettől a hulladéktól. A Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat szerint évi három és fél millió köbméter hulladék keletkezik Buda­pesten, amelyből a szemétégetőmű napon­ta 1200 tonnát fog „eltüntetni", mellesleg évi 144 ezer megawattóra elektromos ener­giát, 440 ezer tonna gőzt termel — ami energiaínséges évtizedünkben éppen nem csekélység — és a szemétből visszanyer évi 14 ezer tonna hulladék vasat is. A számok szépek. Es tulajdonképpen örülni kell és lehet is annak, ha ennyivel 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom