Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Kertész Péter: A lyukmester, az elsősegédés a bankáros

Balról: a lyukmester, az elsösegéd és a bankafúvó lebontják, és mi akkor leállunk — ez két hónaptól fél évig is eltarthat. Ilyenkor olyan munkát kapunk az ál­lóórabér mellé, hogy nem járunk sok­kal rosszabbul. — Amióta itt vagyok, különösebb baleset nem történt, előtte tudok egy­ről. Az egyik fúvónak valahogy ki­vitte a szemét az üveg. Utána még fújt egy darabig félszemmel, aztán el­ment. Ha az ember odafigyel, nem le­het baj. Be kell tenni melegedni a csövet, mert arra fog meríteni a ban­káros bankát. Azt úgy kell csinálni, hogy minél kisebb legyen a nóbli, az üvegnek az a része, ami rajta marad a csövön. S persze, minél több üveg es­sék a cső előtti részre. Amikor a ban­káros meghengergeti, azaz levállalja a vason, ügyelni kell arra, hogy ne me­legedjen át nagyon. Utána kifújja a bankát, kiforgatja és fölakasztja. Ami­kor lehűlt, azt úgy érzésből tudjuk, a színéből, de az időből is, meg abból, hogy a csövön lévő rész finoman meg­repedezett. A nóblinál másképpen látszik a vas, olyan fémesen fehér, ki­csit szinte tükröző. Akkor már hideg, s valószínű, hogy le fog repedni, mikor belenyomom az üvegbe. Ha nagyon le van jőve, az azt jelenti, hogy feszült­ség maradt benne. A bankárosságot lehet hamarabb megtanulni, úgy há­rom hónap alatt. A befúváshoz egy év­től a végtelenségig kell idő. Szóval ott tartottam, hogy átszúrom az üveg­felszínt, és egyetlen forgatással ráme­rítek, mert ezt már a lyukmester vagy az első segéd csinálja. Vigyázni kell, nehogy hólyag kerüljön bele. Utána ráteszem a villára, van ott egy kanál, abba vizet teszek. A kanál hűt s állítja az üveget. A típustól függően hosszúkásra kanalazom, vagy rövidre, tányérosra, mikor milyenre kell. De egyenletesen kell benne forgatni, ál­landóan. Utána előfúj az ember egyet, majd átfújja az üveget, nyújtja. Végül a forma fölé áll, becsukja a taposóval a formát, és elkezdi folyamatosan, szé­pen fújni, amíg kész nincs a ballon. Ha nagyon lehűtöttem, akkor bizony erő­sen kell fújni, hogy a vége is teljesen kifúvódjék. Ha viszont nagyon mele­gen megy be, akkor bennragad a for­mában. A kész ballont kiemelem, át­adom a formatartó lánynak, aki lehűti a csövet, azután a nóblit leüti az asztalra, s akkor már csak a leszúrás van hátra. Az átnézők visszajelentenek minden dobozról, abból tudjuk, hogy merre hány méter. Persze egy mű­szakon belül is változhat az üveg mi­nősége, sőt az ember munkakészsé­ge is. Induláskor mindenki egy kicsit álmos, rozsdásak még a tagok, fél óra, óra múlva jön meg a lendület. Fél ki­lenc tájt kis fáradtság jelentkezik, el­tart negyedóráig, húsz percig, utána még ráhajtunk a féltízes étkezésig. Ak­kor leállunk fél órára, aztán újra neki­kezdünk s csináljuk, ameddig szük­séges. Volt már, hogy negyed kettőkor is fújtuk az üveget. — Vagy nyolc évig tagja voltam az Izzó irodalmi színpadának. Előadtunk például Thomas Mann József és testvé­rei című regényéből egy részletet, há­zilag dramatizáltuk. Én játszottam Lá­bán az öreg zsidó családfő szerepét. És hát rengeteg versösszeállításunk volt, azokat szerettük a legjobban. Aztán új elnöke lett a kultúrbizottságnak, aki úgy került oda, hogy előtte az Izzó labdarúgócsapatának volt az akár­kije. Annyit értett hozzá, mint tyúk az ábécéhez, sőt kifejezetten utálta. Nem volt hajlandó bevenni a költség­vetésbe az irodalmi színpadot, amit végül ő tett el láb alól. Volt egy mű­sorunk, ,,A költők nem azért élnek", ez Tornai József egyik versének a cí­me, elő is adtuk a Nagymező utcai Irodalmi Színpadon. Nem mondom, volt benne meredek dolog, hogy hát ,,a költők nem azért élnek, hogy meg­veregessék térdüket szendvicses asz­taloknál", meg ilyenek. Az elnöknek ez nem tetszett, és azt mondta, hogy vegyük tudomásul: a költők úgy él­nek. ahogy akarnak, mi — mármint ő és a hozzá hasonlók — ettől füg-Nem szappanbuborékok getlenül felépítjük a szocializmust. Pe­dig a szocializmust mi építjük, én az üvegfúvóknál, Kocsi Laci a szereidé­ben. Ki lettünk rúgva. Utána különbö­ző égiszek alatt nyertük a fesztiválo­kat, jó néhányan közülünk elmentek félprofinak, kiöregedtünk, különben is egy idő után a kutyának sem kellett az. amit csináltunk. Szórakoztató mű­sorok kellettek, s azokon már ré­gen túl voltunk. Az egészből annyi maradt, hogy ma is szívesen olvasok, hallgatom a rádióban a verseket. Bé­lának, az egyik üvegfúvótársamnak például az egész József Attila-kötetet megtanítottam kívülről. — Lett volna időm, alkalmam arra, hogy korrigáljam az életutamat, hogy az eredeti álmaimnak megfelelően ala­kítsam. Miért nem tettem? Egyrészt, mert változatlanul tetszik, amit csi­nálok, s megtanultam annyira, hogy élvezzem is. Másrészt nagyon jó az időbeosztásom. Feleségem eladó a Cse­megében, nem ér rá annyit, így én foglalkozom a gyerekekkel. Egy fiam és két lányom van, mindhármójukat érdekli a mesterségem. Szilveszter után, január elsején tízre kellett be­jönnöm, megpróbáltam behozni a na­gyobb lányomat, aki mindenáron látni akarta: hogyan készül a rajnai csepp. A portán nem engedték be, ezért a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül vi­gyek haza neki egyet. Úgy készül, hogy lecsöppentjük az üveget a csőről a vízbe, ott szilárdul meg. Lehűl és irtózatos feszültség marad benne. Van egy elvékonyodó része, a farka, ha azt letörik, az egész felrobban az ember kezében. — Harminchat éves leszek, s meg nem mondom, hogy kitartok-e hátralé­vő munkáséletemben választott mes­terségem mellett. Egyáltalán: kitart-e ez a szakma itt, az Izzóban, amíg nyug­díjba megyek! Aztán : meddig éri meg? Arról nem beszélve, hogy egészségi­leg bírom-e a hátralévő időben. Az én ragaszkodásomon nem fog múlni, mert itt a szakmai igényességem is kielégül. A kancsógyártásnál nincs forma, de nem is fontos, hogy egy­forma legyen mindegyik. Nálunk van a falvastagság, ami miatt sok komoly üvegfúvó szakmunkás csődöt mondott, sőt még egy iparművész is, aki egy­szer nekiveselkedett a ballonfúvásnak. Ő csinál ilyen meg olyan csicsás dol­gokat, amikért különböző díjakat kap, nem tudom én miféle merített, re­pesztett, homokolt vagy éppenség­gel akármilyen spirálfonatú vázáért, s aztán idejön, egy ilyen manufaktúrá­ba, és nem tud megcsinálni egy közön­séges ballont. Nyilván, mert lebecsüli ezt a szakmát. Pedig a ballonfúvás a legmagasabb kategóriába tartozik az üvegfúvó szakmán belül, mert szabad kézzel, nagyon pontosan kell dolgozni. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom