Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Dr. Radnai Lóránt: 04... 04... 04...

Az Országos Mentőszolgálat Központjának makettja is visz a baleset színhelyére. Ezeken a — műtőkocsinak is nevezett — autókon mindig különlegesen képzett orvosok teljesítenek szolgálatot, míg a többieken zömében orvosegyetemi hallgatók kezelik a könynyebben sérülteket. Az ápolószemélyzet, a mentőtisztek, sőt, a gépkocsivezetők is speciális kiképzésben részesülnek. A Szobi utcai mentőkórház 1956-ban készült el. Ebben az intézményben elsősorban a balesetek sérültjeit kezelik, s e helyütt folyik a mentőszemélyzet oktatása, kiképzése és továbbképzése is. A légi mentőszolgálat szervezése 1958-ban kezdődött, s kötelékébe jelenleg négy repülőgép és két helikopter tartozik. A technikai fejlődés újabb jelentős dátuma 1962, amikor is megkezdték a hírközlés, valamint az irányítás korszerűsítését. A mentőállomások és mentőkocsik között URH rádiótelefonos összeköttetés van, a riasztás és a gyors helyszínre érkezés szempontjából aligha kell ennek jelentőségét hangsúlyozni. 1970 óta már minden kocsiban van URH-készülék. A hírközlés további fejlesztése állandóan napirenden szerepel, hiszen a 04-es telefonszámra — a betegszállításokkal kapcsolatos hívásokkal együtt — ma már naponta 2000—2500 bejelentés érkezik. A jelenlegi Markó utcai központ csak nehezen tudja fogadni az egyébként ingyenes hívásokat, nem szólva a sok téves tárcsázásról-kapcsolásról. A központ a telefonhívásokat „besorolja", és e sorrend alapján indulnak a mentőkocsik. Ha az izgatott vagy türelmetlen hívó újra jelentkezik, akkor sem előbbre, hanem a sor végére kerül. A mennyiségi növekedés mellett a technikai eszközök, valamint a gyógyászati fejlődés differenciáltabbá tették a mentők munkáját. A diagnózis megállapítása a helyszínen, a mentőautóban — gyakran nehéz körülmények között — kezdődik, szinte párhuzamosan halad az elsősegélynyújtással, a gyógyítás megkezdésével — az életmentéssel. E roppant felelősségteljes és egyre növekvő feladat ellátása tette szükségessé, hogy a mentőállomásokat — kisebb csoportokban — egységes vezetés, irányítás alá helyezzék. A fővárosban kiépített központ ma csak nagy nehézségek árán tudja betölteni hivatását. Telefonhálózata, URH-központja alig bírja a terhelést, gépkocsiparkja már régóta az utcára szorult. Hely hiányában a hírhálózat további korszerűsítésére, a gépkocsik szakszerű tárolására és karbantartására itt nincsenek meg a feltételek. E hovatovább tarthatatlan helyzet rövidesen megváltozik. Budapesten, Angyalföldön, a Hungária körút—Vágány utca— Mohácsi utca által határolt 2741 négyzetméteres területen felépül a vezeték nélküli mentőhírközlés központja, az országos gépkocsitároló, valamint 70 mentőautóval hazánk legnagyobb állomása. Az épület terveit az Iparterv készítette, a kivitelezési munkálatokat pedig a 31. számú Építőipari Vállalat végzi. Az előzetes felmérések indokolták, hogy a központ ezen a helyen épüljön. A Hungária körúton haladva ugyanis a főváros távolabbi pontjai is gyorsabban megközelíthetők, minta Markó utcát övező szűk és zsúfolt kis utcákból. A Budapestről kifelé vezető főútvonalakon nemcsak a megnagyobbodott főváros peremkerületei, hanem az ország távolabbi pontjai is könynyebben elérhetők. Azért fontos ez, mert a központ egyúttal az Országos Mentőszolgálat bázisa lesz. A központ I. számú épülete 33 méter magas, 16 emeletes tömbjében lesz a főigazgatóság székhelye, amely a Markó utcából költözik ide. A II. számú épületben a gépkocsitároló, az anyagraktár, az autójavító műhely, valamint egy mentőállomás kap helyet. A III. számú külön épületben tárolják a robbanásveszélyes anyagokat, többek között az oxigénpalackokat, a sebbenzinkészletet stb. A IV. számú épület a mentőautók ki- és bejáróhelye között áll, és elsősorban az üzemanyagtöltő állomás elhelyezésére szolgál. Ez a mentőközpont tartja majd kézben a fővároson kívül húsz mentőszervezeti egység — és ezeken belül a mentőállomások — elvi irányítását. A központ szerepe a nagyobb méretű balesetek vagy tömegkatasztrófák— földrengés, árvíz vagy egyéb veszélyhelyzetben, valamint háború — esetén megnő, de nem kisebb és éppen ilyen fontos a naponta száguldó-szirénázó mentőautók feladata is. A szirénázással nem valamiféle stresszhatást kívánnak elérni, csak jelzik, hogy helyet kérnek egy sérült vagy súlyos beteg ember részére, aki további sürgős segítségre szorul. A futkosó gyalogosok, a bizonytalankodó gépkocsivezetők zavarják, akadályozzák a mentők munkáját. A mentőautó sebességét az orvos szabja meg a sérült állapotához mérten. A minél simább burkolatú és minél rövidebb útvonal kiválasztása, az esetleges forgalmi dugók elkerülése vagy éppen „átfúrása" már a gépkocsivezető feladata. Fegyelmezett közlekedéssel segíthetjük őket életmentő munkájukban. Az igazgatóság elköltözése ellenére a 04-es baleset-bejelentő és a 111-666 betegszállítási bejelentő telefonokat ezután is a Markó utcai épületben veszik fel, s innen indítják a diszpécserek az állomásokon levő gépkocsikat. Dr. Radnai Lóránt 41