Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Kertész Péter: Áldott kenyér

— Kétszeresen is az. Egyszer van a szabvány, amely kitér a kenyér színére, ízére, béiszerkezetére. héjazatára, térfogatára, hamutartalmára, szagára és így tovább. Furcsa módon azonban nem foglalkozik az alapanyag, a liszt sütőipari értékével. Ennek ellenére, amit a szabvány előír, olyan kenyeret minden pékség süt. Még a Petneházi utcai is. Aztán van a bérrendszer, ami már nagyobb követelményeket támaszt. Aszerint fizetünk minőségi prémiumot, hogy mennyivel nagyobb a kenyér térfogata, mennyivel lyukacsosabb, lazább a szerkezete. Az a pék, amelyik több pénzt akar és érti a dolgát, az hajt, és jobb minőségű kenyeret süt. A szalagon éK ^ Csípés és mérés Itt csak a címkézést végzik kézzel — Milyen a vállalat bérszínvonala? — Magas, 50 ezer forint fölött van. Az elmúlt évben többszöri nekifutás után egy kormányalbizottság foglalkozott a sütőipar gyors fejlesztésével. Az áremelés után mindenki azt mondta: hogyha felemelték az árát, akkor javuljon a minősége. Erre kaptunk pénzt, többek között minőségi prémiumra is. Ha minden emberünk tökéletes szakember lenne, tudnánk adni valamennyiüknek 15 százalék prémiumot. De nem minden emberünk az. így aztán van, aki 40 százalékot kap, s van, aki semmit. Hát'ott, ahol 40 százalékot kap a pék, annak a kenyeréért sorbaállnak. Aki „lemond" a prémiumról, azt meg szidják. Nem