Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Dr. Dercsényi Dezső: Vác

György történész véleménye szerint ennek lehet némi történelmi hitele. A folyópart — általában a fejedelmi törzs birtoka —, a hegyek, a síkság és a Duna találkozásánál, az ún vásárvonalon korán ki­alakult egy birtokközpont. Lehetséges, hogy az itt működő térítők egyikének nevét őrizte meg a Vazo (Otto) név. Mindeddig a vár barbakánjának csak egy darabkáját lehetett megtekinteni. Most, hogy az egykori ferences rendházat levéltár céljára helyreállították, nagyszabású ásatások kezdődnek a vár és a székesegyház maradványainak feltárására, remélhetően bemutatásuk is megoldódik. Egy, a XVII. század végéről származó rajzon látható a vár és a város alaprajza. Ennek bizonysága szerint a török hódoltság után barokk stílusban újjáépült város lényegében megőrizte középkori szerkezetét. A székesegyház eddig előkerült töredékei arról vallanak, hogy a nagy reneszánsz püspök, Báthory Miklós (akit Galeotto egyik adomája szerint maga Mátyás király védett meg főurainak gúnyolódásától, amikor a főpap audienciára várakozva is olvasott) dolgoztathatott a királyi építöműhellyel. Legszebb hazai reneszánsz emlékeink közé tartoznak: a két, valószínűleg a királyi műhelyből származó (jelenleg a székesegyház altemplomában látható), címeres vörösmirvány lap (egyiken 1485-ös évszám), vala­mint az Ulászló címerével díszített balluszter pil­lérek s a szentély, ugyancsak reneszánsz, bábos pillérkéi. A múzeumban pedig olyan színes, a váci ásatásokból származó mázas padlócsempéket állí­tottak ki, amilyenekkel a faenzai mesterek Mátyás budai palotájának térmeit díszítették. A Géza király térről középkori út (ma Mártírok útja) vezet a Konstantin térre. Az ünnepélyes, kissé rideg, késő barokk tér keleti részén áll a szé­kesegyház. Építésének története nagyon érdekes. Esterházy Károly váci püspök hatalmas székes­egyházat terveztetett F. A. Pilgram osztrák építész­szel római barokk stílusban. A templomot, a Szt. Péter tér mintájára, oszlopos kolonád kötötte volna össze a szemben álló (egykor talán egyetemnek tervezett) püspöki palotával. 1760-ban, hatalmas tereprendezés után, lerakták a templom alapjait, de a munka félbeszakadt, mert Esterházyt egri püspökké nevezték ki, a váci egyházmegyét pedig Migazzi bécsi hercegérsek kapta meg, aki bizo­nyára túlságosan költségesnek tartotta elődjének nagyszabású terveit, és egy bécsben élő, nemrég Párizsból jött, fiatal francia építésszel új terveket készíttetett. Isidore Canevale a legfrissebb francia építészeti újdonságokat plántálta át Vácra. I. G. Soufflot-nak, a párizsi Pantheon építészének ered­ményeit, annak a fiatal, inkább elmélettel foglalkozó körnek a stílusát, amelyet „forradalmi építészet" néven tart számon a művészettörténet. így esett, hogy 1764—74 között a kis magyar vá­roskában Párizzsal szinte egy időben feltűnik a leg­korszerűbb építészeti stílus. A filmen meg kell mutatni nemcsak a klasszicizáló főhomlokzatot, hanem a nagy, tagolatlan oldalfalakat is, különösen a hátsó nézetet, mert ezek jellemzik a „forradalmi építészek" törekvéseit. Belépve a templomba, a hatalmas ablakokkal és kupolával magasított belső térben tekintetünk először a főoltár Mou/bertsch-freskójára esik. Ma már tudjuk, ez is francia mintakép után készült: Jouvenet-nek, a párizsi Notre-Dame számára fes­tett (1716) oltárképe nyomán. A francia építész és A piarista templom A piarista templom szentélye

Next

/
Oldalképek
Tartalom