Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Mollay Károly: Hol halt meg Szent László?

Nálunk ez nem így van. Strukturálisan sem lehetséges. Az állam, a város mint mecénás vállalja a terhek oroszlánrészét, de az anyagi támogatás mellett ott van az intézmények „természetbeni" hozzájárulása, így még felbecsülni sem tudjuk adatszerűen: mibe kerül nekünk valójában a fesztivál. (Intézmények ráfordított munkája és költségei: zenekarok szolgálatban vagy csekély, szinte képletes honoráriumért; más szubvencióból fenntartott termek stb., úgyszólván lehetetlen az eligazodás, s így az összehasonlítás is.) A bevételek pedig — az országos kultúrpolitika koncepciójához és a potenciális közönség zsebéhez alkalmazkodva — szintén nem vethetők egybe semmivel. Indirekt megtérülés? Idegenforgalmunk, vendéglátóiparunk — úgy tűnik — enélkül is meg tudja tölteni szűk keresztmetszetét. (De ez nem jelenti azt, hogy például a turistacsoportoknak ne lehetne, legalább alternative, mondjuk a gulyásparti helyett magasztosabb élményeket is kínálni.) A nagy külföldi fesztiválok helyárai ott kezdődnek, ahol a mieink végződnek. A nagy produkciók legjobb helyeinek ára a mieinknek ötszörösét is eléri. És mégis szoronganak a jövő miatt: úgy vélik, hogy a költségek emelkedésével párhuzamosan nem lehet a már amúgy is borsos helyárakat tovább drágítani. Az sem volna helyes, ha a turnézó világhírű együttesek produkcióját nagy számban nálunk néznék mega külföldiek harmad-negyedaron, óhatatlanul kiszorítva a hazai érdeklődőket. Megint csak az következik ebből: örüljünk a látogatóknak, a hírünk szétvivőinek, de ünnepeljünk— egyelőre — elsősorban magunkban. Lehetőleg egyre tartalmasabban és a jobb feltételek elérésére készülődve. Miben különbözik a többitől? Legsúlyosabb probfémánknak — aminek megoldásában már nem annyira az objektív feltételek korlátoznak — azt a nagyon is indokolt kérdést érzem: miben különbözik ez a fesztivál a többitől? De lehet-e, van-e minden fesztiválnak sajátos, a többitől eltérő karaktere? Mi kölcsönözhet sajátos arculatot, olyat, amitől a különböző produkciók összessége valamilyen önmagáért beszélő egységbe forrhat? A Korunk Zenéje-ciklus kiváló gondolatként született, s az évek során szinte történelmi jelentőségű áttörést hozott az új zene „tömegbázisának" létrehozásában. Továbbfejlesztésének gondjai: formai, tartalmi megújítása, méltó feladatokat kínál. De lehet-e ez az egész fesztivál profilja? Úgy gondolom, csak egyre szélesebb körök által elismert része és mind tartalmasabb színfoltja maradhat. Ettől még állhatja a versenyt a teljes egészében mai zenére specializált fesztiválokkal (például Zágrábbal, Varsóval). Vitathatatlanul szükséges viszont egy tágabb körű, tematikus koncepció, ami rányomja bélyegét egy-egy ünnepi rendezvénysorozatra. Ám óvakodjunk attól, hogy ezt kizárólagossá tegyük, s ezzel mesterségesen szűkítsük a rendezvény sokszínűségét, hatóerejét. És természetesen ne legyen minden évben azonos a koncepció. A maga módján a mindenevés is profil, de feltétlenül kell olyan vonalat találnunk, ami segít az eligazodásban. A korszakok, események, a zeneszerzők évfordulói bel- és külföldön egyaránt hatnak, és több évre biztosíthatják a tervezés kézenfekvő alapgondolatát. Csak előbb kellene tervezni, hogy legyen idő az átgondolt, precíz megvalósításra. És valóban funkcionáló összefogást kéne végre teremteni a realizálás feladatával küszködő szervek között. Jó volna elhárítani az útból azokat a korlátokat, más irányba ható érdekeltségi rendszereket, amelyek az egyes intézményeket arra ösztönzik, hogy főleg saját „csoportérdekeltségi" szempontjaikfigyelembevételével kezeljenek országos fontosságú ügyet. Ide kívánkoznék a hiányzó vagy szűkös feltételek kérdése is. Ezen egy csapásra nem lehet változtatni. A már említett szövetség ülésszakán az egyik legtekintélyesebb, egyúttal a legfantáziadúsabb koncepciót bizonyító fesztivál igazgatója — egy más kérdés kapcsán — ezt mondta: „Nem az a jó fesztiválvezető, aki a szinte korlátlan anyagiak birtokában tud jót produkálni, hanem az, aki a megszabott feltételek között is képes jó fesztivált létrehozni." Számunkra is az utóbbi út járható. De ez sem kevésbé lelkesítő. Egyszer már ki kell lépnünk a bűvös köjből (teremhiány — helyárplafon — szálláskapacitás — szubven'ciókorlát — meghívásképesség — és így tovább), hogy tiszta lelkiismerettel azt válaszolhassuk a Breuer János cikkének címében föltett kérdésre: Igen. — Fesztiválváros. Golso fia István soproni pap naptárának június 6-tól július 6-ig terjedő része (1363 előtt) Csigó László reprodukciója Hol halt meg Szenf László? H folyóiratban (1979 4. sz. 33. o.) Zolnay I.dszló tollából a lenti című cikk jelent meg, amelyben a szerző egyik tanulmányomnak (Soproni Szemle, 1962. 302—303. o.) a halálozási helyre vonatkozó megállapítását kétségbe vonta. Állításaira az alábbiakat válaszolom: 1. Óbuda középkori német Etzilburg neve nem „torzult" Czilnbtirg-gá, ahogyan azt Zolnay állítja, hanem ez szabályos, ún. nyelvi elvonás eredménye. 2. Az 1366. évi czobipurch adatot nem „csupán egy betű, esetleg egy rosszul feloldott betűolvasat választja el az Ansbertus említette Czilnburgtól". Az Országos Széchényi Könyvtár eredetije, az általam közölt hasonmás (Soproni Szemle, 1962, 223. o.) alapján is bárki kétségtelenül megállapíthatja, hogy nem lehet szó „rosszul feloldott betűolvasat"-ról. 3. Ezt a czobipurch adatot, Zólyom vára német neveként, egy magyarországi latin Castrum Zolii (olvasd: Szoln) német fordításaként magyaráztam. Zólyom magyar nevének ilyen változatára vö. 1243: Zolii (Szentpéterv Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923, 751. sz.). E változat szokottabb magyar feloldása 1238: Zolim; 1244: Z0I011 (i. m. 643., 792. sz.). 4. Zolnay szerint: ,,a mai zólyomi várat csak a XIV. században építi Nagy Lajos király". A fenti 1363. évi czobipurch adat éppen Nagy Lajos idejéből (1342—1382) származik. Zolnay szerint is: „E várnak azonban volt egy -a XIII. században már biztosan álló — elődje is". Valóban, IV. Béla király 1255-ben Pertoldus mester zólyomi kőfaragónak a királyi várak építésénél tett szolgálataiért a zólyomi várból („a Castro nostro de Zolum"), pontosabban annak várföldjeiből kihasított birtokot adományoz. Az adományt IV. László 1287-ben megerősíti (i. m. 1051., 3437. sz.). Zólyom vára, az ún. Ovár tehát akkor már állt. 5. Zolnay László döntőnek szánt érve: „valószínű, hogy nem állt még 1095-ben, Szent László király halála esztendejében ez a zólyomi Óvár". Ez semmit sem mond. Szerintem az a döntő, hogy amikor Golso fia István, soproni pap Nagy Lajos király korában, 1363. július 14-én kódexének, benne naptárának másolását befejezte, ő is és nyilván a kortársak is úgy tudták, hogy Szent László (I.adislai Regis Vugarié) halála in czolnpurch következett be. Annál is inkább, mivel Zólyomban ekkor már több mint 100 éve vár állott. Hogyan is lehetne számon kérni a soproni paptól: 1363-ban nem tudta, hogy 1095-ben, Szent László király halála esztendejében állt-e már a zólyomi vár? Ettől a király még meghalhatott Zólyomban. Hiszen a vitatott korú Anonymus is Bors vezér alapításának mondja. így hát Szent László halálának helyét illetően, Zolnay Lászlóval ellentétben, Óbuda ellen és Zólyom mellett szavazok. Mollay Károly 33