Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Sívó Tibor: Új szállodasor a Duna-parton

tized után érdemes átgondolni ennek az épületnek néhány társadalmi, nemzetközi és gazdasági vonatkozását. Az épület elhelyezésével, tömegével, magasságával stb. kapcsolatos elgondolásokat annak idején nagy vita kísérte. A „pestiek" meg voltak sértve, hogy a ház hátat fordít nekik, és csak „Budára" néz. Ez igaz, de másként nem volt megvalósítható Finta Józsefnek az a zseniális ötlete, hogy minden szobából és társashelyiségből — valamilyen szögben — látható legyen a Duna. Az épület valóban nagynak látszik, de csak addig, míg mellette meg nem épül a két új szálloda. Akkor helyreáll a kívánatos arány. Bebizonyosodott, hogy a 35—40 méteres magasság — amely a szálloda technológiájának is kedvező — a környezetet nem zavarja. A térség közlekedése azonban nincs megoldva. Olyan beruházások árán lehetne a helyzetet alapvetően jobbá tenni — például a 2-es villamos pályájának „levitele" azalsó rakpartra—.amelyekcsak a távlati elgondolások között szerepelnek. Nem valószínű, hogy ebben az évtizedben lesz pénz ehhez a drága beruházáshoz, ugyanis a budapesti tömegközlekedésnek vannak ennél nyomasztóbb és sürgetőbb gondjai is. A Duna Intercontinental tagja a világot átfogó nemzetközi szállodahálózatnak. Ezzel a magyar szállodaipar és ezen keresztül Budapest és az egész ország aktívan bekapcsolódott a világ idegenforgalmába. Az Intercontinentalnak a különböző szolgáltatásokért tíz év alatt csaknem ötvenmillió dollár bevétele volt (szálloda, étkezés, program, telefon, telex stb.). Ezenkívül húszmillió dollárnyi pénzváltás történt a házban. Azt nem lehet megállapítani, hogy a valutáért kapott pénzt, a külföldiek hol s mire költik el. Népgazdaságiig az a lényeges, hogy az idegenforgalomban szerzett dollár forintráfordításai kedvezőbbek, mint a legjobb feltételek mellett exportált áruké. Kezdetben voltak aggályoskodók, mondván, ebben a szállodában a forintnak nemigen lesz becsülete, s hogy a magyar vendég itt nemkívánatos. Mindkét feltételezés megdőlt. Az éttermeket, a bárokat, az eszpreszszót nagy számban keresik fel a magyar vendégek, sőt, laktak már magyarok is a borsos árú szállodában. (Nemcsak külföldre szakadt „hazánkfiai", illetve magyar származású külföldiek.) Hallani lehetett Pesten olyan híreket is, hogy az amerikai cég társtulajdonosa a szállodának, és részesül a haszonból. Nos, a szálloda százszázalékosan magyar tulajdon, akár a Gellértvagy a margitszigeti Nagyszálló és az ország többi szállodája. A Hungarhotels és az Intercontinental cég által kötött, húsz évre szóló védjegyszerződés szerint a magyar vállalat teljes jogú tagja a hálózatnak, és a magyar fél a bevétel után jutalékotfizet az Intercontinental név használatáért, az üzemeltetési rendszer átadásáért, valamint a partner egyéb szolgáltatásaiért. A többi magyar szállodára is kedvező hatással van a Duna Intercontinental működése. Az Intercontinental cég saját üzemeltetési rendszerét úgy alakította ki, hogy az megfeleljen a világon megszerzett vendégkörének. Ezeket a módszereket a magyar szakemberek elsajátították, sőt, egyes elemeit más magyar szállodák is átvették. Újabb Duna-parti szállodák építése az elmúlt évtizedekben többször napirenden volt. Társadalmi megfontolásokból, az anyagi források és az építőipari kapacitás korlátai miatt kiszorult a reálisan megvalósítható budapesti építési programból. A további két szálloda megépítése, vagyis a Duna-parti új szállodasor kialakítása az 1978-ban megkötött magyar—osztrák megállapodással reális alapot kapott. Ez lehetővé teszi, hogy a magyar szálloda- és idegenforgalmi vállalatok a Magyar Nemzeti Banktól beruházási hitelt vegyenek fel. Ezzel párhuzamosan pályázati rendszerben — amelynek alapja az európai sokoldalú versenyképesség és az ár — osztrák építőipari vállalatokkal szerződhetnek a szállodák kivitelezésére. Amint tapasztalhattuk, az osztrák építők gyorsan felvonultak, és hozzákezdtek az építési munkálatokhoz. A program szerint az első szálloda üzembelépésének határideje 1981 októbere. Úgy tervezik, hogy a második szálloda 1982-ben már fogadhatja a vendégeit. Forum Budapest lesz a neve a Pátzay Pál lovas szobra és az Eötvös József-szobor közötti területen felépülő szállónak. A háború előtt ezen a területen állt a Duna-palota. A tervezési munkát a LAKÓTERV, Finta József tervezőmérnök és kollektívája végzi. A belsőépítész Király László. A hotel nyolc emeletén 408 szoba lesz. A vendégszobák bútorait és lámpáit előreláthatólag a magyar ipar állítja elő. Uszodából, szaunából, tornateremből és egyéb kiszolgálóhelyiségekből álló kondicionálóközpont is létesül a házban. Hagyományos és gyorséttermek gondoskodnak a vendégek ellátásáról. A program számol azzal, hogy a gyorséttermet a szálloda lakóin kívül a fővárosiak is igénybe veszik. A Forum-szállodák — ez az Intercontinental speciális hálózata — a négycsillagos kategóriájú szállodák szakmai láncához tartoznak majd. Az információk szerint a 80-as években a szállodafejlesztésben nemzetközileg a négycsillagos szállodák dominálnak. Ehhez a kínálati jelszó: „Kényelem luxus nélkül!" Ez idő szerint két ilyen jellegű szálloda működik Európában: Varsóban és Münchenben. Az új szállodasor harmadik tagja a Dorottya utca—Apáczai Csere János utca—Eötvös tér által határolt területre települ. Két pince, földszint és kilenc emelet alkotja majd az épületkomplexumot. A négyszáz szállodai szobában és a különböző létesítményekben több mint ezer férőhely lesz. A szállodát ötcsillagosra tervezik, és biztosítják a szakmai feltételeket ahhoz, hogy minden tekintetben megfeleljen a nemzetközi előírásoknak. Elmondhatjuk: a három Duna-parti szállodában a legdifferenciáltabb igényeknek is megfelelő kínálat áll majd a vendégek rendelkezésére. A házat a Középülettervező Vállalat kollektívája tervezi Zalavári Lajos tervezőmérnök vezetésével. A szálloda belső tervezője Németh István. Tárgyalások folynak arra vonatkozóan, hogy ez a szálloda is belépjen valamelyik, az itteni speciális céloknak megfelelő, nemzetközi hálózattal rendelkező szállodaláncba. A MALÉV és a Pannónia Szálloda és Éttermi Vállalat kooperációban építteti meg, és az üzemeltetés anyagi konzekvenciái is közösek lesznek. A társulás érdeke, hogy olyan külföldi partnerral szerződjenek, aki a MALÉV légiforgalmi üzleti céljainak megvalósításában is szerepet játszhat. A századforduló körüli adatokra visszatérve, érdemes figyelembe venni a jelenlegi szállodai kínálat helyzetét: a Duna-parton a szállodasor három épületében 1169 szoba lesz (a század elején 552 volt). A fővárosban jelenleg 32, kategóriába sorolt hotel működik, s az összesen 4858 szobában 9915 férőhely áll a vendégek rendelkezésére (a század kezdetén 6846 szoba, 6412 férőhely volt). Az összehasonlításból kitűnik, hogy még mindig le vagyunk maradva, hiszen a fővárosba látogatók száma azóta sokszorosára emelkedett. Jelentős fejlesztési lépés lesz a Duna-partiakon kívül az új Sportcsarnoknál és a Déli pályaudvar mellett, valamint a Budaörsi út—Alkotás utca—Hegyalja úti csomópontnál létesülő szálloda. A felsorolt szállodák folyamatosan, 1983 végéig működésbe lépnek. Úgy tűnik, elmaradhatatlan kísérő jelensége a Duna-part beépítésének, hogy a társadalmi méretű viták árnyékában különböző pletykák is keringenek. Ez az újabb szállodák létesítésével kapcsolatban is jelentkezett — főként az elmulasztott, elégtelen vagy késedelmes információk miatt. Ilyen például, hogy eladtuk az amerikaiaknak és az osztrákoknak a Duna-partot. Semmi sem került kiárusításra. Miénkatelek, és a szálloda éppen úgy köztulajdonban van, mint — már említettem — bár-Munkában az osztrák építők 6 A szállodahall tervrajza