Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerle György: A Hunyadoromnál bezárul a kör. . .

Vajon miért nem? Pedig Hu­nyadorom nemcsak természeti szépségekben gazdag, hanem ér­dekes műszaki emlékei is van­nak. Az egyik egy — az ország feltérképezésének alapjául szol­gáló — elsőrendű háromszöge­lési pont céljára 1881-ben — te­hát majd száz esztendeje — állított öntöttvas oszlop, ame­lyen a rozsdának még a nyomai sem láthatók. (Delhiben áll egy valamivel régebbi rozsdamentes oszlop, de oda a világ minden tá­járól zarándokolnak a turisták — megnézni a csodát). A másik „műtárgy" kevésbé nevezetes, ez ugyanis a második világháború idején épült megfigyelő bunker, amelyből egészen Pesthideg­kútig el lehetett látni — amíg be nem nőtte a bozót. Az ost­rom alatt ebből figyelhette meg az őrszem, hogyan ereszked­nek le az Anna-rétről a szov­jet csapatok a tündér-hegyi sza­natóriumhoz, ahol minden be­teg, az egész személyzet — sőt, valamennyi ablak — épségben vészelte át a háborút. A nagyszerű kilátásnak, a hegytetőn élvezhető tökéletes magánynak azonban nem olyan objektív természeti akadályai vannak, mint a Matterhorn meg­mászása esetében. Egész sor — nagyrészt az „illetékes szervek" tevékenységéből vagy „figyel­metlenségből" — eredő követ­kezmény zárja el a világtól ezt a kis paradicsomot. Hogyan s miként? Ennek megértéséhez a helyszínt csak nagyon-nagyon vázlatosan bemutató rajzot ké­szítettem. Kezdjük a bal olda­lon. Valamikor ott volt az egész Zugliget „kapuja": az 58-as vil­lamos végállomása, ahol néhány évvel ezelőtt még három sor vas­korlátot kellett építeni a va­sárnapi kirándulók tömegének „rendezésére", és ahonnan szak­szerűen megépített szerpentinút vezetett fel arra a bizonyos szép virágos tetőre. A villamos kö­zeledtével ez a „kapu" a ter-29

Next

/
Oldalképek
Tartalom