Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerle György: A Hunyadoromnál bezárul a kör. . .

„A Hunyadorom-lépcsőt eltorlaszoló kerítés alapját most betonozza a »tulaj«. Fölötte már csak drótvágó olló segítségével lehetne átjutni". A szerző felvételei DR. GERLE GYÖRGY A Hunyadoromnál bezárul a kör... A Hunyadormot (régebbi térképeken még Laszlovszkyhegy néven szerepel) — ezt a vadregényes, erdős, sziklás hegyet, amelyről páratlan kilátás nyílik az egész budai hegyvidékre, és amelyik a belső kerületektől sem messze, a Virányos és a Zugliget központja között fekszik — bizonyára kevesen ismerik. Nem is csoda, hiszen manapság megközelíteni, feljutni rá nem sokkal kisebb megpróbáltatásokkal jár, mint a vérbeli alpinisták hátát is megborzongató Matterhornra (akik Itália felől látták ezt a többszörös turistagyilkos ormot, azok Monte Cervino néven ismerik). Pedig akinek van gyakorlata a sziklamászásban, és közben tudja kezelni a machetét is — ezt a dél-amerikai dzsungelekben bozótirtásra, a cukornádültetvényeken pedig aratásra használt kést —, annak megéri. Illusztrálására bemutatok néhányat felvételeimből, melyeket egy ilyen kis kirándulásomról készítettem-Mikor felérek, velem szemben a János-hegyi kilátót és a hírhedten nevezetes Tündérsziklát látom, amelyen egykor Petőfi is üldögélt. Számos nagy festőnk megfestette, de még sokkal többen vesztették életüket a csúcsa alatt tátongó tízemeletnyi mélységben. Kissé jobbra fordulva látom, hogyan „nyomják agyon" a Budakeszi út mellé épített toronyházak a mögöttük szerényen meghúzódó Ferenchalmot és az arra települt kemping kedves kis faházait. A kettő között megfigyelhetem, hogyan „kúsznak fel" a Zugligeti útról egyre magasabbra és egyre rendezetlenebbül a Rózsadombot már „házerdővé" átalakított társasházak. Ezután megpihenek a csúcs alatt elterülő magaslati réten, ahol a „férfihűségnek" csúfolt gyermekláncfű sértetlen pihelabdácskái ékesszólóan bizonyítják, hogy előttem ott bizony senki sem járt. 28