Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Dr. Szaniszló József: Hogyan tervezték meg Nagy-Budapestet?

Az Alvinczy-síremlék HONISMERET A Víziváros régi temetője Csavarogván a budai erdőkben, ligetekben, mindig találok egy öreg fát, amely elgondolkoztat: mi történhetett ezen a vidéken, mikor ezt a fát ültették? Találok egy faragott kődarabot, melyen emberi kéz nyoma fedezhető fel. Mit tudna mesélni ez a torzó? Mert aki a természetet, hazáját szereti vagy lakóhelyének históriája foglalkoztatja, nem megy el semmi mellett, amiben ne láma egy darabka múltat, egy morzsányi történelmet. így bukkantam rá egy korhadt fakeresztre a Szilágyi Erzsébet fasor és Kútvölgyi út alkotta bozótos háromszögben. Az idősebb emberek bizonyára emlékeznek még rá: itt volt egykor, nem is olyan régen, a vízivárosi temető. A sírkertbe a Várnak, a Vízivárosnak, az Országútnak (ma Mártírok útja) és környékének lakossága temetkezett. Miután a városmajori temető betelt, 1785. október 10-én szentelték fel az új temetkezési helyet. A keresztény vallásfelekezetek közösen használták, a zsidóknak pedig a főváros tanácsa külön helyet engedélyezett. 1797-ben a polgári temető mellé áthelyezték a mai Déli pályaudvar helyén volt katonai temetőt. A három részből álló terrénumot a huszadik század elejéig használták rendeltetésszerűen, s 1903. május i-én zárták be véglegesen. A katonai részt a hadügyi kormányzat vette át. Gondozta a sírokat, de temetkezés már itt sem volt. A húszas évek végén határozták el a temető kiürítését, helyére parkot terveztek. Budapest Székesfőváros Házinyomdája 1931-ben egy közel hatvanoldalas illusztrált jegyzéket jelentetett meg A Vízivárosi temető fenntartani javasolt sírjairól és síremlékeiről. Ezek közül néhányat később átszállítottak 3 Kerepesi úti temetőbe. A régi vízivárosi temető halottai közül meg kell emlékeznünk a nevesebb személyekről, s felidézni az arra érdemes elfeledteket. A „holtak társadalma" éppúgy mindenféle foglalkozásiakból áll, mint az élőké. Az érdekesség kedvéért néhányat megemlítek: volt itt 50 éves nyugalmazott cs. és kir. porkoláb, 52 éves hajóskapitány, 32 éves orvos-doktor, 72 éves „orozva megöletett ókanizsai A magyar jakobinusok sírjának feltárás". birtokos", 65 éves korában elhunyt lottó-hivatali főtiszt. Vagy név szerint: Knahl Antal (meghalt 1877. febr. 28.), a Budai Zeneakadémia volt igazgatója; Faliczky Mihály (meghalt 1841. júl. 23.), „a magyar királyi egyetembeli természetleírás, kézműtan és mezei gazdaság rendes 's fáradhatatlan tanítója"; Belányi Ferenc hivatalnok, 1848/49-ben Buda képviselője, Madách Imre és Komjáthy Jenő rokona. Itt nyugodott Vásárhelyi Pál (1795 — 1846) vízimérnök, a Vaskapu és a Tisza-szabályozás tervezője, a budai Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság hajózási mérnöke, aki az 1838-as nagy árvíz után javaslatot készített a Duna fővárosi szakaszának kiépítésére, s részt vett a Lánchíd építésének előkészítésében is. Garay János és Vörösmarty Mihály verssel adóztak emlékének. Ide helyezték örök nyugalomra Patachich József (1789 —1881) budai expeditort, aki fél tucat helytörténeti munkát írt. 1834-ben kiadta Pest város tanácsa tagjainak névjegyzékét 1767—1833-ig. A kiadvány jövedelmét Kisfaludy Károly emlékművére kívánta fordítani. Itt pihent Hajnik Károly (1806 — 1866), a magyar gyorsírás megalapítója, 1832-től az erdélyi országgyűlési naplók szerkesztője. Eleinte egyedül s kevés pártolásban részesülve, ügyszeretetből, hazafias indulatból, szerkesztési díj nélkül dolgozott. Jelen volt az 1848. évi erdélyi országgyűlésen, s ő hozta meg Pestre az unió kimondásának hírét. Mint gyorsíró a Taylor-féle angol gyorsírási rendszernek volt a híve, mely vele ki is halt Magyarországon. Lassú Istvánt (1797 — 1852) is a vízivárosi temetőben helyezték el. O a budai kamara tisztviselője, a Magyar Tudós Társaság tagja volt. Kora fontosabb államainak geográfiai, történelmi és statisztikai leírását adta ki. Díszes síremlékkel látta el a főváros közönsége Mayer Ferenc (1775 —1857 cs. és kir. tábornok nyugvóhelyét. A hálából emelt síremlék a tábornok által alapított fiúárvaház viszonzása volt. Négy évvel halála előtt közel 185 ezer forintot hagyott végrendeletileg Buda városra, hogy abból kizárólag budapesti illetőségű, „teljesvagy félárva fiúgyermekek gondoztassanak, tekintet nélkül a vallásfelekezetiségre, s arra, vajon törvényes vagy törvénytelen ágyból származtak-e." 1886-ban épült fel a hetvenöt személyes épület a Városmajor utca 31. számú telken. A megnyitásra készítette el Mayer Ferenc mellszobrát Szécsi Antal. (Az épületben ma általános iskola működik.) Itt voltak Verseghy Ferencnek (1757 — 1822), a magyar felvilágosodás írójának, a jakobinus mozgalom résztvevőjének földi maradványai is. A temető megszüntetésekor, 1931-ben, a költő szülővárosa, Szolnok helyezte örök nyugalomra a hamvakat. Idézzük fel még Nóvák Dániel (1789—1849) budai építész; Aííjkolczy István (1781 — 1838), az első hazai laptudósítók egyike; Lechner József (1791 — 1846) országos építészeti főigazgató; Reitter Ferenc (1813—1874), a Fővárosi Közmunkák Tanácsa műszaki főnöke, a