Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Vadas József - Petrás István: Az első modern magyar festő: Ferenezy Károly

Ettől kezdve folytat rendszeres, de egyetlen iskolához vagy mesterhez nem köthető festészeti tanulmányokat. Első korszaka még a kor legjelentősebb hazai festőjének és legfontosabb nemzetközi irányzatának, Hollósy Simonnak és a naturalizmusnak a hatását mutatja. Finom színekkel fest meg kavicsot dobáló fiúkat, virágokat gondozó leányokat. A koloritnál azonban lényegesebb akkori piktúrájában a rajz. A látszólag esetleges, az élet véletlenjeit idéző beállítás ellenére a háttér és a figurák ko-n-Márciusi est, 1902. pozíciójának szembesítésével ad drámaiságig feszes ritmust képeinek. Naturalizmusa, bár az élet reális tényeit fogalmazza meg vásznain, nem zolai; óvakodik a sötét motívumoktól — a sötét színektől és a sötét helyszínektől. Zsánerszerűségbe hajló idill hatja át már korai műveit is. A századfordulón — rövid időre — a szecesszió hatása alá kerül. Pontosabban: szecessziós elemek jelentkeznek szimbolikusnak is tekinthető ekkori képein. A váltás megfigyelhető a színvilágban: sejtelmes kékek, fojtó lilák, titokzatos vörösek tolakodnak a pasztell sárgák és tiszta kékek helyére. Megváltozik ecsetkezelése is: a szálkásságig vonalas előadásmódot széles vonások és áttetsző tónusok váltják fel. S persze, új tematika: Ferenczyt bibliai témák foglalkoztatják, amint azt a Józsefet eladják testvérei, A három királyok vagy az Ábrahám áldozata mutatja. Nem a vallásos, sokkal inkább az új világ szokatlanul heves ritmusát idegeiben érző ember félelmeit örökítik meg ezek a bibliai történeteket feldolgozó müvek. 1896-ban telepedik le Nar

/bányán, ebben a Kárpátokhoz közeli kisvárosban, ahol Réti Istvánnal együtt megalapítja a nevezetes művésztelepet. Nemzedékek nőnek majd itt fel; olyanok, akik követik Rétit és Ferenczyt, s olyanok is, akik elfordulnak tőlük. De mind a hűséges tanítványoknak, mind a hűtlen újítóknak nagy szerepük van: belőlük — az ő életmüvükből — épül fel szinte az egész huszadik századi magyar festészet. Ám nemcsak az újabb magyar képzőművészet kezdődik Nagybányán, hanem Ferenczy Károly piktúrája is itt alakul ki. Már az itt készült bibliai kompozíciókon is nagy hangsúlyt kap a táj, amely a következőkben önálló szerephez jut. Ferenczy rendszeresen jár a környéket festeni. Nemcsak mint téma, de mint helyszín is fontos a táj. Miként a folyókat, dombokat festő francia impresszionisták, a Nagybányán megtelepülő Ferenczy Károly is azzal távolodik el leghatározottabban a múlt századi piktúrától, hogy tájban — s nem műteremben — festi meg a tájat. A tiszta levegőjű és napfényes vidéken magától értetődően kerülnek előtérbe az élénk színek. Élénkség helyett tisztaságot is mondhatunk, hiszen a feketével és barnával kevert színek korszaka után Ferenczy vásznain keveretlen sárgák, zöldek, kékek, vörösek ragyognak. Az impresszionizmuson nevelkedett festő már nem a vászon felületén állítja elő a motívumok, tárgyak, személyek színeit, hanem a néző szemében állnak össze az egymás mellé tett kékek, vörösek, barnák, lilák vibrálóan eleven látvánnyá. A természetben felszabaduló életörömnek a megnyilvánulása A festőnő, az Október, a Napos délelőtt. Amikor Ferenczy ezeket a képeit festette, már elvirágzott az impreszszionizmus. Akkor indult útjára a Fauves-ok révén az expresszionizmus. A történelem logikája: az imp-25