Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Vadas József - Petrás István: Az első modern magyar festő: Ferenezy Károly

resszionizmust — bár megkésve — a magyar festészetnek is meg kellett emésztenie. Az érdekes — és a jelentős — azonban az, hogy Ferenczy úgy építette munkásságába s ezáltal a magyar művészetbe is az impresszionizmus vívmányait, hogy . nem olyan impresszionista lett, mint Monet vagy Pissarro voltak a múlt század hetvenes éveiben. Rá már hatott az expresszionizmus — a szinte nyers színek élénk kontrasztjával, a kifejezésre koncentráló összbenyomással. Németh Lajos okkal mutat rá arra, hogy Ferenczy Károly eljutott a festői látásmód kortársi fokára, de azt a lépést, amit a korszak legnagyobb egyénisége, Gauguin tett meg, már nem tudta megtenni. Ady egy 1906-ban írott cikkében zseniális érzékkel veszi észre Gauguin művészi újítását: „síkokban lát" — írja róla. Ferenczy azonban hiába érkezik pályája csúcsára, nem lesz síkokban festővé. Visszakanyarodik a reneszánsz idején kialakult hagyományos festői modelláláshoz. Ebben a szellemben — az impresszionizmus eredményeit azonban nem feledve — születnek az életmű záró darabjai: Béni arcképe, a gyermekeit ábrázoló Hármas arckép, a Női akt. Napos délelőtt, 1905. Női akt, 1912. Vadas József Festőnő, 1903.