Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - Kertész Péter: Sólyatéri hegesztők

béremelés még ahhoz is kevés, hogy meglegyen a régi pénzük, s közben jócskán megdrágult az élet. Legalább száznyolcszázkilenc százalékot kellene hozni ahhoz, hogy ne veszekedjen otthon az asszony, ha hazaviszik a borítékot. Ami bizony nem gyerekjáték, már így is mindenki legalább két ember helyett dolgozik. Csoportvezető (aki egyben a párttitkár Is), művezető, TEK-vezető bólint: tenni kell valamit, hegesztők nélkül nincs hajógyártás. Szíve szerint majd mindenki maradna, hiszen mihez kezd holmi komfortos, lustító munkahelyen egy sólyatéri hegesztő, csupa nyimnyám Varrat Jani között? ! Mi pótolhatja a monumentalitás, a prototípus-építés s a minden érzést felülmúló vízre bocsátás mámorító örömét? Csak hát nem megy mindennap vízre hajó . . . Augusztus 29-én kísérték utolsó útjára Naszvadi Andrást. Ötvenegy évet élt. Hogy mi ölte meg? Egy kicsit a sziderózis, egy kicsit „a könnyebb munka", amit az ízületi gyulladásának köszönhet, hónapokon át bottal járt, s egy kicsit a bánat is, hogy nem lehet a hegesztők között, a főnöke, aki kevesebbet keresett a rehabilitált munkahelyén nála. a megromlott családi élete, az ivás, a rossz táplálkozás s ki tudja, mi még. Valamilyen nyavalyája előbb-utóbb mindenkinek lesz, a sólya nem ismer kíméletet, se kánikulában, se fagyban. Valamikor mínusz öt foknál leállt a munka, aztán a termelés úgy kívánta, hogy engedjenek a huszonegyből. Ma már gyakorlatilag bármilyen időjárásban hegeszteni kell. Eddig még egy hajó se ment szét. . . Ember annál több. Az üzemi orvos azt mondja a sziderózisra, hogy nem betegség, hanem állapot. Eleinte, mikor kiderült, hogy mi is ez, még el lehetett menni — kicsit pihentetni a tüdőt — betegállományba, s ha nehezen is, de visszatérítették a keresetkiesést. Ma már sziderózissal nincs táppénz. Nem szerepel a foglalkozási betegségek listáján. Pedig a finom vaspor ki nem jön a tüdőből, ha oda egyszer leülepedett. Ze/e Pista, az egyik fenegyerek, kilenc hónapig élt kegyelemkenyéren, azután, hogy kiszűrték. A Korányi-szanatóriumban a legjobb orvosok vizsgálták, hogy ugyan mi lehet az az elváltozás.a tüdején. S mikor kiderült, hogy se tbc, se"rák, se más, akkor mondták, hogy sziderózis. Szeptember elsején múlt húsz éve, ho^y hegeszt a sólyán, harminchét éves. Éjjel felkel, mert fullad, kinyitja az ablakot. Öt év alatt egynegyedével csökkent a vitáikapacitása, azelőtt sportolt, tíz kilométert is lefutott, most meg már pár lépcső megállásra készteti. Újabban meg fél egyedül lenni munka közben, hátha rosszul lesz. Vége a reggeli szünetnek, ki-ki megy a dolgára. A szeptemberi nap — mert vele aztán igazán nem lehet kikukoricázni, süt cudarul, de azért sorra végigcirógatja a hajóra iparkodó hegesztőket. * Dr. Kuthy Ákos, a Magyar Hajó- és Darugyár főorvosa másfél évtizede vállalta ezt a nem éppen kedvelt hivatalt, s így volt ideje megismerni a dolgozókra leselkedő egészségi ártalmakat. Van belőle éppen elég: vibráció, időjárás,sziderózis. Mondom, hogy a fáradtság is, ám erre konokul ingatja a fejét: az nem betegség, azért nem lehet kiírni valakit, pihenésre ott van a szabadság. Azelőtt a hegesztőknek dukált évente hat nap egészségügyi szabadság, de amikor a szabad szombatot bevezették, megszűnt. „Pedig a hatodik napon, akik aranyeret kapnak az irodákban való semmittevéstől, azok is megpihenhetnek." — Mi hát a sziderózis? — Ez egy kártalanításra nem kötelezett foglalkozási megbetegedés. A hegesztésnél keletkező finom vaspor a tüdő kötőszöveteiben elváltozást hoz létre. A hagyományos gázos hegesztésnél ez még nem létezett. — Van mód a megelőzésére? — Az úgynevezett levegőbefúvásos maszk tökéletes védelmet nyújt, de sehol sem használják, mert nehezíti a munkát. A folyamat, ellentétben a szilikózissal, nem progrediál. A sziderózisos beteg légzésfunkciója azonban csökken, s hajlamos lesz hurutos megbetegedésekre. A röntgen jól kimutatja. Ha rajtam állna, én elfogadnám foglalkozási megbetegedésnek, hiszen majd minden hegesztőt évente kétszer-háromszor kiírunk lázas bronchitisszel, s ez bizony jelentős munkaidő-kiesést jelent a vállalatnak. A hegesztőket évente szűrjük, s akinek a sziderózisa krónikus bronchitist idéz elő, azt rehabilitáljuk. Sajnos, előfordul, hogy a könnyebb munka kevesebb pénzzel jár, s így nem egy régi dolgozó kilép. — És mi van, ha továbbra is hegeszteni akar? — Azt én nem engedélyezem. Tudni kell ehhez, hogy valamennyi bevezetésre kerülő technológiát nekünk is jóvá kell hagynunk. Hatáskörünk kiterjed bizonyos egészségre ártalmas munkakörök leállítására is, jóllehet erre ez ideig még nem volt precedens. Sajnos, jobb munkakörülményeket vagy a szabadtéri munkahelyeken mindig szelíd tavaszias időt nem tudunk receptre felírni. Ezért nagyon bízunk abban, hogy a küszöbön álló rekonstrukció, azzal, hogy fedél alá visz jó néhány — ma még a szabadban végzendő — munkafolyamatot, a mi dolgunkat is megkönnyíti. Jól látható azért itt az ördögi kör. Méghozzá mindjárt kettő is. Az egyik: a hegesztők a sólyán addig nem is álmodozhatnak nyugdíj-korkedvezményről, amíg az OMI (Örszágos Munkaegészségügyi Intézet) a sziderózist fel nem veszi a foglalkozási betegségek listájára, jóllehet valóságos egészségügyi csoda, ha valaki had ráfog hatóan megéri itt a tiszteletet parancsoló hatvanadik életévét. A másik: hogy csak látszólag olyan könnyű venni a kalapot, odébb állni, s elhegesztgetni nyugdíjig a panelok közt vagy éppenséggel valamelyik lomha iramot diktáló tmk-s műhely valamelyik szegletében. Ha ugyanis az új helyen veszi elő a „szívet cserélt" hegesztőt a sólyán szerzett nyavalyája, könnyen előfordulhat, hogy fejéhez vágják: kérje ott a kárát, ahol a baját beszerezte! Mondván: „A felvételnél eltitkolta a betegségét, s most ezzel akarja rehabilitáltatni magát". * Két hegesztés között Poós Béla, a másik fenegyerek, a legkiválóbb vasszerkezeti hegesztők egyike a sólyatéren, nemrégiben tett mestervizsgát szakmájából. Első munkahelye az óbudai hajógyár, inas is itt volt. Júliusban valamikor pár üveg sörrel többet vásároltatott a feleségével, hogy csendben megünnepelje a hegesztőként eltöltött húsz évét. Szép jubileum, nem sokan dicsekedhetnek ilyesmivel. Igaz, 1970-ben kilépett, kevesellte a 12 forintos órabért, s elszegődött egy tsz-hez, ahol ígérték, hogy rátesznek a pénzre. Aztán amikor már ott volt, csak 10 forintot kapott óránként. Két nap elteltével kikérte a könyvét, visszajött Óbudára. Rendesen fogadták, kapott mindjárt 50 fillér emelést. Csakhát a „kilépett" bejegyzést nem felejtették el. Olyannyira nem, hogy emiatt a törzsgárdatagsága sem folyamatos, s a 100. tolóhajó átadásánál rendezett ünnepségen hiába várta, hogy felolvassák a nevét a kitüntetettek között. Pedig ott volt az első hajónál s azóta is valamennyinél. — Sokan azt gondolják: csarnokban vagy sólyán hegeszteni — egyre megy. Pedig rengeteg a különbség. A bentiek azzal érvelnek, hogy nyáron rekkenő hőségben dolgoznak, de hát a tankban is van vagy 8