Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Feuer Mária: Muzsikusok — pódium nélkül

lommal teljes sikerhez vezetett a sztrájk. Összesen 970-en sztrájkoltak 1906-ban, amikor Budafokon mintegy 1000 ipari munkás dolgozott. Bár a megmozdulások, sztrájkok eredménye legtöbbször nem a közvetlen siker volt, a budafoki munkásság összefogásból származó erejét mutatja az a tény, hogy az uralkodó osztály még nem ütött vissza brutálisan. 1907-ig munkásmozgalmi tevékenység, szocialista agitáció miatt csak Wahner Sándor kőművest büntették meg 200 koronára, mert a pezsgögyári munkások közt „lázított". Ebben az időben Budafokon az öszszes munkásmegmozdulást a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja tartotta kezében, melynek 130 tagja volt. Hajdúk István, Pentz Károly és We/sz Móric szervezték meg 1907-ben a nagytétényi május 1-i ünnepségeket. Ugyanezen év májusában tartották a Törley pezsgőgyár emlékünnepségét — a munkások kizárásával. A budafoki munkások azonban a Marseillaise-c énekelve vonultak a gyár elé, ott tüntettek a kizsákmányolók ellen. Végül csendőrök vetettek véget a tüntetésnek. A Szociáldemokrata Párt 1905 után fejtett ki nagyobb tevékenységet Budafokon. A helyi szervezet tagjai közül kitűnt aktivitásával: Ábel Sebő, Láng Mihály, Heiffer Fülöp, Mayer Ferenc és Pollacsek Gyula. 1910. május elsejének a megünneplését csak úgy engedélyezte a főszolgabíró, ha a felvonulók nem viszik a vörös zászlót. A dolgozók csendőrkíséret mellett meneteltek a Temető utcán, a Kossuth Lajos utcán a piactérig. Itt kibontották az addig elrejtve vitt egyesületi zászlókat. A menetet rögtön leállították a csendőrök. Ekkor a zászlóvivők kiálltak a menetből, fölmentek a járdára, a menet pedig jelszavakat kiabálva, éljenezve elvonult a zászlók előtt. Ez a nagyszerű tüntetés sokáig élt a budafoki lakosság emlékezetében. 1912-ben kezdett működni a Temető utcai vendéglőben a közös erővel létrehozott és fenntartott munkásotthon. Itt tartották a választásokat, megbeszéléseket, összejöveteleket, a színielőadásokat, a táncestélyeket, de ismeretterjesztő előadásokat is szívesen hallgattak a munkások. Többek között Tuba Károly és Földes Mihály volt a legismertebb előadó. A választójogi harc 1912-ben még élesebb lett. A március 4-i országos sztrájkhoz a budafoki és a nagytétényi munkások is csatlakoztak. A május 1-i felvonulást nem engedélyezték, arra hivatkozva, hogy a demonstráció már megtörtént márciusban. Az utcákon csendőrjárőrök cirkáltak, a munkások mégis megemlékeztek a nemzetközi munkásmozgalom ünnepéről. Ekkor már igen szoros volt a budafokiak együttműködése a fővárosi proletariátussal. 1912. május 22-én Tisza István lett a Ház elnöke. Másnap, május 23-án, a vérvörös csütörtökön megmozdult a fővárosi munkásság, hogy hatalmas tüntetéssel tiltakozzék Tisza diktatórikus törekvései ellen. A Szociáldemokrata Párt felhívására sok ezer Budapest Kornyéki munkás csatlakozott fővárosi társaihoz. Budafok és Nagytétény üzemei leálltak, a munkások együtt vonultak a városba, és részt vettek Magyarország addigi legnagyobb munkásmegmozdulásában. A budafoki vasas ifjúmunkást, Szabó Györgyöt sok száz társával együtt ekkor tartóztatta le a rendőrség. 1914-ben kitört a világháború. A forradalmi mozgalmakat az uralkodó osztályok megtévesztő politikája, a soviniszta uszítás, a szociáldemokrata pártok megosztottsága visszaszorította. 1914 és 1917 között nem volt a kerületben említésre méltó megmozdulás. 1917 decemberében Budafokon, majd 1918. január 27-én Nagytétényben Szociáldemokrata Párt-körzet alakult. A párt főbb üzemi bázisai közé a sörgyárat, a gyufagyárat és a zománcgyárat lehetett sorolni. 1918-ban azután nálunk is megmozdulta föld. Márciusban hatvanezer vasipari munkás követelte a nyolcórás munkaidőt. Természetesen kerületünk dolgozói is csatlakoztak a követeléshez. 1918. június 23-án Albertfalva Budafok és Nagytétény minden üzeme beszüntette a munkát, így fejezték ki az itteni dolgozók együttérzésüket a MÁV Gépgyárban tüntető munkás, testvéreik iránt, és így tiltakoztak az ottani csendőrsortűz ellen. Mindenki érezte az idők változását, várta a forradalmat. 1918. október 30-án győzött az őszirózsás forradalom. Novemberben megalakult Budafokon a Nemzeti Tanács, melynek tagjai: Bleicher Pál, Heckle Ferenc, Czermann József, Esztrák János, Limbeck Béla, Pollacsek Gyula és Udvari János lettek. Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja soraiba nemsokára a budafokiak közül is sokan beléptek. Nagytétényből indult el Varga Jenőnek, a Tanácsköztársaság népbiztosának az életútja. Lakatos Attila a Nagytétényi úti Általános Iskola 8. A oszt. tanulója VÉRTESY MIKLÓS Községesítések Bárczy István polgármestersége alatt 1906-ban választották meg Bárczy István tanügyi tanácsnokot Budapest polgármesterévé, s ő már ez év júniusi beszédében a közgyűlés elé terjesztette nagyszabású elképzeléseit: demokratikusabb választójogot, városfejlesztést, lakásépítést, új utakat, kórházakat, iskolákat, fürdőket, közművelődési intézményeket ígért, és bejelentette elhatározását a közszolgáltatást végző intézmények, közlekedés, elektromosenergia, és gázellátást biztosító vállalatok stb. községi kezelésbe vételére. A víz és a csatorna kivételével ugyanis minden közcélú intézmény magánkézben volt. Indokolatlanul drága szolgáltatásaik mellett az elemi közegészségügyi és közbiztonsági követelményeknek sem feleltek meg. 1909. május 26-án fogadta el a közgyűlés Bárczynak a főváros fejlesztését célzó tízéves, 313 milliós beruházási programját. (A 313 millió értékének érzékeltetésére: a főváros évi költségvetése 48 millió korona bevételt irányzott elő.) Ebből 95 milliót tervezett lakás- és iskolaépítésre (erről lapunk 1976/3. számában írtunk), 40 milliót a gázszolgáltatás megváltására és új gázgyár építésére, ugyanennyit a villanyszolgáltatás községesítésére és új elektromos erőmű építésére, 8 milliót fürdőépítésre. Érdekességként említem meg, hogy 800 000 koronát szánt színház építésére. A közgyűlés a tervet nagyobb ellenállás nélkül elfogadta. Ennek okai valószínűleg a következők: a) Nem sértette a tőkések érdekeit, hiszen megfelelő ellenértéket kínált a részvényekért. • b) Nem rótt a városra nagyobb terheket, mert a beruházások túlnyomó részét kölcsönből fedezték; és a tervezet a törlesztésen és a kamatokon kívül 4,04% jövedelmezőséget ígért. c) A lakosság szélesebb rétegeit érintő, haladó szellemű terv megszavazásától a közgyűlés és a városatyák népszerűségük növekedését remélték. d) A tervbe vett építkezések, beruházások, községesített vállalatok újabb lehetőséget teremtettek a városatyáknak igazgatósági tagságok, jogtanácsosi állások elnyerésére, továbbá építési megbízatásokra, rokonok, pártfogoltak elhelyezésére. e) Feltehetőleg valamiféle hallgatólagos egyezség született meg, amely szerint a polgármester a támogatás fejében lemond választójogi követeléseiről, és nem bolygatja meg a kijárások, panamák addigi rendszerét sem. A gáz- és villanyszolgáltatás megváltása Elsőként az Állatvásárpénztár Rt-t községesítették. Három fővárosi nagybank ilyen néven alapított 1899-ben vállalatot, hogy a budapesti állatvásárokon biztosítsa a kellő mennyiségű és minőségű állatok felhajtását és értékesítését. Engedélyük tíz évre szólt, de még ennek lejárta előtt, 1907-ben fény derült különféle visszaélésekre. Az igazgató, Sáborszky Ede arra használta fel, megbízását hogy marhakereskedelemmel foglalkozó cégét kiviteli engedélyekhez, kedvező üzletekhez és más előnyükhöz juttassa. Hosszú ideig 35