Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Feuer Mária: Muzsikusok — pódium nélkül

HONISMERET Munkásmegmozdulások a XXII. kerületben (1900-1918) 1918. június 23-án Albertfalva, Budafok és Nagytétény üzemei beszüntették a munkát... Amillennium zajos ünnepségeit csend követte, vihart megelőző baljóslatú csönd. A dualizmus válsága egyre mélyült, s ez éreztette hatását a magyar munkásmozgalomban is. Budafokon és környékén, vagyis a mai XXII. kerületben már a 14. században tért hódított a szőlőművelés. A 19. századra az itteni lakosság fele szőlőtermesztéssel, borkezeléssel, -szállítással, -eladással foglalkozott. A század végén pusztító filoxéra rettenetes természeti csapás volt. Pusztává változtatta a szép szőlőskerteket Budán és az ország más vidékein is. Munkás évtizedek gyümölcse vált semmivé máról holnapra. Ám az élet ment tovább, és a szegények új munkalehetőséget kerestek: tömegével mentek Budafokról és Nagytétényből a főváros ipari üzemeibe, A helybeli gyárak így olcsó munkaerőhöz jutottak. Ebben az időben vált a kerület lakosságának tekintélyes része ipari munkássá. A századfordulón a felnőtt lakosság 40%-a, 1910-ben 60%-a dolgozott az iparban. Vagyis gyorsan fejlődött az ipar, és ugrásszerűen nőtt az ipari munkások száma. A társadalmi fejlődés következő szükségszerű lépcsőfoka: a munkások érdekvédelmi és kulturális szervezeteinek a megalakulása. A gyors ipari fejlődés ehhez már a 19. század végén megadta az alapot kerületünk ben ^j. Jellemző adat: a községben csak olyan kádár vállalhatott munkát, aki szervezett munkás volt. A 20. század elején egymás után alakultak a többi szervezetek is. 1901-ben kezdte meg működését Budafokon a Földmunkások Önképzőköre, 1902-ben az Építőmunkások Budafoki Vasas Csoportja. 1903. szeptember 6-án a Kálvária utca és a Péter-Pál utca sarkán álló Ábel-féle vendéglőben megalakult az Építőmunkások Helyi Szervezete Hochbaum Antal kőműves elnökletével. 1905-ben jött létre a Nagytétényi Fogyasztási Szövetkezet. A munkásság azonban nemcsak önképzőkörök, szövetkezetek útján próbálta megváltoztatni nehéz életfeltételeit, hanem sztrájkokat, bérharcokat is indított. A munkásmozgalom fejlődését bizonyítja, hogy ezek a sztrájkok rendszerint minden szakmára, az egész településre kiterjedtek, általános jellegűvé váltak, és az osztályharcban egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a politikai követelések. Az alábbiakban rövid, nem teljességre törő áttekintést próbálok adni ezekről a megmozdulásokról. 1904. április 19-én csendőrök őrizték Budafokon a pályatestet, a hatalmas vasutassztrájk szinte jeladás volt az egész ország munkásai, így a budafokiak számára is. Az általános és titkos választójogért folytatott harc keretében 1905. szeptember 15-én a főváros környékén levő üzemekből több mint 25 ezer tüntető vonult be a városba. Budafokról és Albertfalváról 1600 dolgozó vett részt a tüntetésen. Igen mozgalmas volt az 1906-os esztendő. 1906. augusztus 29-én délután 3 órakor állt le a munka az UNIÓ Gyufagyár budafoki telepén. 180 dolgozó követelt jobb nyersanyagot és magasabb bért. Asztrájk 18 nap után a munkások részleges győzelmével ért véget: 20 fillérrel emelték a napi béreket, és az egyéb követelések egy részét is teljesítették. Ebben az évben sztrájkoltak a földmunkások is. A forró hangulatú május 1-i felvonulást az építőmunkások szervezték, a tüntetéssel párosult felvonulás után népgyűlést tartottak, melyen Először Nagytétényben alakult meg Tétényi Önsegélyző Egylet néven 1892-ben a takarékgyűjtő szövetkezet. Két évvel később a promontoriak is követték a tétényiek példáját. Az önsegélyező egyletek mai értelemben takarékszövetkezetek voltak. A szövetkezeti tagok a heti befizetés ellenében, ha kölcsönre volt szükségük, biztosíték mellett meghatározott kamatra megkapták a kívánt összeget. Szövetkezeti tag csak az lehetett, aki betöltötte a tizennyolcadik életévét. Heti 20 krajcárt kellett befizetnie a tagnak, mely után 5—6% kamat járt. A kölcsönt 7%-os kamatra vehette föl. Hatheti kimaradás esetén a tag minden jogát elvesztette. Ezek a szövetkezetek öt—tíz évre alakultak, tehát nem hosszú időre. Az alapítási idő lejárta után kifizették a tökét és a kamatot, majd újraalakultak. A szövetkezet ügyeit a közgyűlés által megválasztott igazgatóság intézte. A tétényi szövetkezet első, öttagú igazgatóságából, sajnos, csak négynek a nevét ismerjük: Schwonouer József, König György, Bauer Lipót és Gron János nevét. Az alapító tagok száma 23, viszont 1914-ben már 1200 tagja van a szövetkezetnek. A szocialista eszmék terjesztését leginkább a kádárok segítették, kik közül igen sokan jártak külföldön, Németországban, Belgiumban Franciaországban, Európa bortermő vidékein. Itt nemcsak szakmai tudásukat bővítették, hanem munkásmozgalmi tapasztalatokat is szereztek. A budafoki pincemunkásokkal együtt a helyi munkásszervezetek közül az övék volt a legerősebb: önképzőkörüket már 1894-ben megalapították. A Kádármunkások Szervezete jelentős szerepet játszott az országos mozgalomban is. 34 Az Ábel -féle vendéglő többek között Bokányi Dezső is beszélt. A további gyűlések és sztrájkok szervezéséből különösen Lietsch Ernő és Hellinger Ferenc vette ki a részét. 1906-ban alakult meg a Budafoki Munkásdalkör. A budafoki jegyző 1907. január 14-én kelt levelében, melyet a főszolgabíróhoz írt, mintegy összegezi az előző év eseményeit. Megtudjuk, hogy 1906-ban Budafokon kilenc esetben volt sztrájk. A kőműves- és kádársegédek, a pincemunkások és a napszámosok két ízben sztrájkoltak, de beszüntették a munkát a gyufagyáriak, a pezsgőgyáriak, a sósborszeszgyárban dolgozók és a villamosvasúti munkások is. Öt alka-