Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Frank János: A látvány átalakulása

Hármas ikrek, 86x120 cm, juta, gyapjú, 1973 Utazás l„ 150x250x110 cm, juta, kender, gyapjú, hímzett-varrott, 1978 Életrajz, 220x180 és 220x150 cm, juta, len, kender, hímzett-varrott, szálkihúzott, 1977 A LÁTVÁNY / Több mint tíz éve, hogy megújult a magyar textilművészet. Balázs Irén később jelentkezett. Neves festő volt, amikor váratlanul a fonalhoz nyúlt. Hogy aztán teljes fegyverzetben pattanjon a közönség elé 1973-ban a Dorottya utcai teremben rendezett kiállításán. Interjút készítettem vele akkoriban, faggattam a pálfordulásáról: „Amikor festettem — mondta — a formák megfogalmazásával küszködtem, aztán rájöttem, hogy a textilnél az anyag diktálja — ha nem is a mondanivalót — magát a mű építését. Amikor festettem, pillanatonként kellett döntenem, minden négyzetcentiméteren. A textilben — képletesen is — vannak csomópontok. Ha megtalálom őket, már minden önként adódik. Már csak munkafegyelem kell hozzá', nekem talán még több, mint másnak, mivel sohasem szerettem kézimunkázni.'''' Váratlan erejű szellemi izgalmat keltett ez a tárlat; ez a gyűjtemény érettségével, az egyes darabok magabiztos építkezésével, nemkülönben hatalmas anyagával tűnt ki. Egy kerek oeuvre válogatott példányait vonultatta föl a művész akkor. Újszerű, merész hangú munkákat. Balázs Irén — régebbi és újabb — műveinak indítása a folklór, a magyar falu, illetve — hogy úgy nevezzem — egy poszt-pop art. Váratlan és fölényes a megoldásaiban: bennük egyre nagyobb szerepet kap a mondanivaló, de már kezdetben is sokkal-sokkal többet mondott az alapigazságoknál. Falikárpitjaival is, különös — kárpitosvattával keményre tömött —, 24 Balázs Irén textilművész kiállítása a Műcsarnokban