Budapest, 1979. (17. évfolyam)
11. szám november - Dr. Buza Péter: Az erdőn vett korona
Arany János 1879 júliusában írta a következő versét: A SORS HÚMORA Mint folyondár, melynek Támasza kidőle, Roskad le az özvegy — Oly hirtelen özvegy! — A fekete földre. Csak, aki legárvább, A legkisebb árva Mutogat örömmel A szép új ruhára: Fekete ruhára. Voinovich Géza, az Arany-hagyaték mindent tudó sáfára, a kritikai kiadásban ezt fűzte hozzá: „Egy temetésen a költő árva unokájára gondolt" (ÖM. VI. Bp., 1952. 252.). A háttér ismeretét Kenessey Bélának köszönhetjük. O figyelmeztetett arra nemrégiben, hogy dédapja, Kenessey Albert halála után Arany felkereste özvegyét, részvétét kifejezendő. Ez alkalommal „a legkisebb gyermek, a hatéves Kenessey Ida, büszkén mutatta a gyászt jelző fekete bársonyruhát. A gyermek önfeledt öröme az új ruha felett, s a gyász közti ellentét hatására a költő verset írt A sors humora címmel, melynek eredeti kéziratát kegyelettel őrzöm" (Magyar Nemzet, XXXV. 1979. 184. szám). Kenessey Albert 51 éves korában, 1879. július 15-én halt meg. Pápán iskolatársa volt Petőfinek, Jókainak és Orlay Petrich Somának, aki lefestette öt is, feleségét is. Részt vett a szabadságharcban. Hajózási szakember volt, a Magyar Tudományos Akadémia 1871-ben tagjául választotta. Kapcsolatban állt Arany Jánossal is. A költő a Szépirodalmi Figyelőben regisztrálta Hajózási műszótárát, amelyben igyekezett „a magyar hajós népnél divatozó neveket alkalmazni" (ÖM. XII. 58, 181. sz.). Közölte E. A. Poe-nak A Mael-özönbe sodratás c. írását az ő fordításában, a jegyzetben kiemelve: „melyet derék hajóskapitány hazánkfia, Kenessey Albert olaszból fordított leginkább oly céllal, hogy némely tengerészeti műszavainak terjedését ez által is eszközölje" (uo. 287, 20. sz.). Megemlékezett akadémiai előadásairól (uo. 479, 498.). 1872-ben megküldötte tagsági oklevelét (ÖM. XIV. 724-)Kenessey Béla engedte át közlésre a mellékelt fotókat: A sors humora kéziratát — amelyet Szél Piroska, Arany unokája másolt le — és a Toldi szerelme Kenessey Albertnénak dedikált példányát. Tulajdonában van még a Piroska kezéről vett, rézbe öntött lenyomat. Ezt Zala György mintázta meg a halálos ágyon fekvő leányról (Rolla Margit: Arany estéje. Bp., 1944. 165.). A becses irodalmi emlékekről jó tudnia a magyar olvasóközönségnek. Scheiber Sándor EGY SZÁZÉVES ARANY-VERS