Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Dr. Buza Péter: Az erdőn vett korona

Lamoral von Thum und Taxis, az európai postaszolgálat megalapítója a szentesített törvények fitymálásáról is szó van ebben az esetben — hiszem, hogy a hazafias magyar sajtó közli ezen röpiratból azokat a részeket, melyek alkalmasak arra, hogy e szemérmetlen zsebrák céget a törvényes megtorlás útjára kényszerítsék.'''' E rövid — de meg kell adni, lényegretörő szöveg csak a címlapot tölti ki. A fiizetecske 1906-ban jelent meg az ígéretes című „Panama tanulmányok" sorozat részeként. Néhány mondat a sok százból: „A magyar faipar terén szerzett érdemeiért kapta a család a báróságot? Hogy valaki a Magyar Államvasutaknak sok fát ad el az még talán nem okvetlenül érdem, s az sem, hogy ezen milliókat keres . . . Régóta beszélik már, hogy a bárói rang úgy kél, mint börzén a szilvaiz!" Még ugyanebben az évben újabb könyv jelent meg a Groedel testvérek „viselt" dolgairól. „A Groedelék erőszakos, lelketlen monopolizáló törekvése megölője itt a vidéken az erdők kedvező értékesítésének, s a faipar fellendülésének. S nem hogy a hazai ipar céljait szolgálnák — ez volt indoka báróvá tételüknek! —, hanem saját önző céljaik miatt ennek legveszedelmesebb ellenségei. .. Mérlegeik szerint alig érik el az évi 6—800c korona tiszta jövedelmet, s nem fizetnek annyi adót, mint egy kisvárosi szatócs!" — Nem ismertem ezeket a könyveket. Azt, hogy a családunknak nem volt barátja a sajtó, azt persze tudom. Ennek is van oka. Az én apám kemény ember volt. Sokan nem szerették. — Különösen, mert ténykedése sértette azoknak az érdekeit, akik a régi arisztokráciához tartoztak. Ott volt Mikes gróf.. ő akarta rátenni a kezét az erdőkre. Nagy hatalmú erdélyi arisztokrata, ő fütyült, az újságírók meg táncoltak. Emlékszem, valami Singer nevűre. Az többször járt itt a pesti házunkban. Pénzt kért, hogy ne „kényszerüljön" írni rólunk. Apám mindig kidobta. Tudta, hogy aki hagyja magát zsarolni, annak nincs megállása többé. No, és ügyes ember volt, bízott magában. Én azt hiszem, apám, Groedel Armin, üzleti határozottsága teremtette rreg a családi vagyon alapjait. Nem volt éppen kis vagyon. Lengyelországban, Romániában és Magyarországon voltak erdeink. Lehetett összesen kétszáz-háromszázezer hold ... Groedel Irén — akit e régi dolgokról faggattam — 1905 óta lakik a Lendvay utcában. Abban az utcában lakik most is - persze az egykorinál lényegesen szerényebb körülmények között —, ahol a Groedel család „támaszpontja" volt a századforduló utáni években, azon házak egyikében, amelyekbe a család vagyonának jelentős részét fektette. Groedel Ármin már 1899-ben birtokolta a 18. és 20. számú házat. 1904-ben már a 26-os számút is. Testvére, Groedel Bernát 1905-ben költözött a Lendvay utca 28. sz. alatti s történetünkben főszereplővé avanzsált városi palotába. Még szinte nedves volt a vakolat, friss illatúak, érintetlenek a termek és a szobák. Hiszen éppen csak hogy elkészült, amikor építtetője, Brüll Henrik Géza gazdag iparos és kereskedő — eladni kényszerült. Groedel Bernát a feleségével, Stern Margittal és tízéves lányával, Dórával költözik be a jó ízléssel tervezett épületbe. Az építési engedély — 1900-ban kelt — nyaralónak nevezi a jókora házat. Aki manapság körbepillant a Hősök terén, minden bizonnyal felfigyel erre az arányos építésű villára. Az egykori Aréna (mai Dózsa György) út és a kis, árnyékos Lendvay utca sarkán áll, a tér majd minden pontjáról jól látható. A tervező Kármán Aladár és Ullmann Gyula. Kettejük közül Kármán az ismertebb, az évtizedekig együtt dolgozó építész duó vezetője. 1871-ben született Budapesten, s itt is halt meg 1939-ben. Münchenben tanulta a mesterséget, s tanulóévei után nem sokkal bérházak tervezésére specializálta magát, ő tervezte az Akadémia utca 19—21. szám alatti eklektikus stílusú bérházóriást, és a még monumentálisabb Károlyi Mihály utcai, az Egyetemi Könyvtárral szemben terpeszkedő szecessziós bérházcsoportot. Ez a két stílusjegy ötvöződik a Lendvay utcai palota karakterében is. - Azt mondanám —• kezdi a rögtönzött stílustörténeti fejtegetést Darkó Jenő, az Iparművé-* szeti Múzeum tudományos munkatársa —, hogy a késői historizmust gyenge szecesszióval keveri, így áll össze ez a sajátos koktél. S a hatás, amelynek nyoma érződik a kivitelezés részletein, határozottan franciás. A tervező már elszakadt az eklektikától, a historizáló modortól, s lépett egyet a szecesszió felé, de még nem eleget. A tágas hallba lépünk. Igen, itt már erősebb a keveredés, a stílusok között a neogótika is megjelenik. Főleg az emeleti folyosót határoló faragott korlát képviseli ezt a modort. A faburkolat és a faragott ajtók — tölgyről vagy valamilyen hasonló „sűrű" fáról van szó szecessziós motívumoktól tarkák. S az ajtók szépen csiszolt üveglap betétjei is. A hallból nyílik az ebédlő. Ma az épületet birtokló Állami Egyházügyi Hivatal tanácskozóterme. Újabb stílus, de már nem olyan szép kivitelben. Neoreneszánsz jegyek keveredve a szecesszióval. Lám, itt még az eredeti szövetkárpit borítja a falat. Nagyon szép. Valószínűleg francia műhelyben készült. A kandalló zöld márványa viszont minden bizonnyal olasz eredetű. A déli Alpesekben bányásszák ezt az értékes és ma már ritkán használt anyagot. Groedelék élték a világvárossá nőtt Pest nagypolgárainak szokásos életét, minden említésre méltó esemény nélkül. 1934-ben meghalt a családfő, közben leánya, az 1885-ben született Theodora kétszer is férjhez ment. Először az európai hírű főrangú család sarjához, Thurn und Taxis Emilhez („nagyon csinos fiú volt, huszár! Mindig huszárruhában parádézott... de egy könnyelmű, semmirekelő és semmire se jó fráter ... a pénzéért vette el az unokanővéremet.. .") majd néhány évig tartó házasságát felbontva, Korbuly Lajoshoz, egy aradi földbirtokos fiához. Groedel Dóra költséges szenvedélynek hódolt. Szenvedélyéhez jó ízlés és elmélyült tárgyismeret is járult. Másként aligha hozhatta volna össze egy negyed század alatt Európa-szerte számon tartott játékgyűjteményét. „A Lendvay utcai palotában, amely telve van szebbnél szebb régiségekkel, remek képekkel, festményekkel, egy különösen bájos gyűjtemény is van, hovatovább zárt egészet alkotva, s ez Groedel Dóra bárónő gyermekjáték gyűjteménye ... A babaszobákon a szakértő szeme azonnal észreveszi, hogy milyen nagy fáradsággal és szorgalommal állította össze a gazdájuk. Először csak az üres szoba volt meg, más esetben csak a bútorok. Egyenként került melléjük egy-egy kályha, lámpácska, odaillő miniatűr szőnyeg . . . Aztán a bútorok különféle nemei. Szekreterek, almáriumok, íróasztalok. Babakonyhák porcelánnal, ónedénnyel berendezve. Egész kis kúriák, több emeletesek, keresztmetszetben bemutatva. De hadd mondja el pár soros írásban ő maga> hogy milyen érzések között tart ki a legpoétikusabb gyűjtés területén: Nincsen irótehetségem és nem is írtam soha. Csak Szilárd Vilmos úr kért meg, hogy gyűjteményemről egy pár szót írjak. A régiséggyűjtést 15 éves koromban kezdtem. Ebben sok része volt anyámnak is. Ő oltotta belém a szeretetet, és még ma is hozzájárul a gyűjtemény tökéletesítéséhez az ő figyelmes szeme. Nagyon nehéz gyűjtés ez, mert ritkán, sok fáradsággal, utazással lehet ezekhez a tárgyakhoz jutni. . . Gyűjteményemet, amíg élek és viszonyaim engedik, fejleszteni akarom. Halálom után egy múzeum kapja. Hogy melyik országba vándorolnak, nem tudom. De erről talán ne beszéljünk. Mert nincs szomorúbb dolog egy gyűjtő számára, mint ha eszébe jut, hogy szenvedélye tárgyai szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Méghozzá az ilyen piciny, ártatlan jószágok ..." (Részletek a Műgyűjtő 1929-ben megjelent cikkéből.) — Ne írja meg a nevem, nem tartozik a tárgyhoz. Magam is játékgyűjtő vagyok. Az 1940-es évek végén ismertük meg Groedel Dórát. Akkor még hozzá képest kis gyűjtők voltunk, bár anyám több évtizede szenvedélyesen foglalkozott ezzel a hobbival. Dehát az apám egyszerű mérnökember volt, erre a passzióra nem sok jutott. A műkereskedők azonban ismertek minket. Szilárd Vilmos hozott össze bennünket a bárónővel. Szerény, halk sza\ú asszony volt. Akkor már a Vaci utca 44-ben lakott egy kis udvari lakásban, férjével, Korbuly Lajossal. A szobák zsúfolva értékes tárgyakkal. Pedig 19