Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Dr. Buza Péter: Az erdőn vett korona

A galéria A hall kagylófülkéje addigra igen sok elkallódott a gyűjteményből. A háború alatt valaki „őrizte" a javát, aztán „elfelejtette" visszaadni. Vettünk is tőle néhány darabot. Nehezen vált meg tőlük, de rákénysze­rült. Csak a hozzá nem értók hi­szik, hogy ez valami haszonta­lan és értelmetlen gyűjtési szen­vedély. A bababútorok és fel­szerelési tárgyak egy része úgy­nevezett céhremeknek készült, az „igazi" bútorok kicsinyített másaként. A kor ízléséről és technikájáról igen sokat lehet megtudni tanulmányozásuk ré­vén. Sajnos, közgyűjteményeink későn kezdtek el foglalkozni a témával. Közben a világon min­denütt ugrásszerűen nőtt ezek­nek a tárgyaknak az értéke, és egyre nehezebb hozzájuk jutni. Ki is használják a nepperek, hogy nálunk „hivatalosan" még ma sem veszik komolyan a játé­kot mint műkincset. Ha valaki kivisz az országból egy több száz vagy esetleg több ezer márkát érő porcelán babát, a ha­táron szalutál a vámos. Pedig ez is nemzeti kincs, és nem győzőm hangsúlyozni, nem egyszerűen kúriózum, sokkal több annál, a XVIII. és XIX. század ipará­nak és ízlésének tükre. Hű tükre. A Groedel-gyűjtemény tehát szétszóródott a „szélrózsa min­den irányába". Magángyűjtemé­nyekben őriznek néhány tucatot belőle, az Iparművészeti Múze­umba került egy Mária Terézia­korabeli ötvösmunka, aranyozott hintó. Valamikor ez is a Groedel­gyűjtemény darabja volt, képe és leírása szerepel a cikkben, amely­ből idéztünk. Ha valamiért fennmaradt a Groedel név — és erről tanús­kodnak külföldi műgyűjtő szak­lapok friss keletű cikkei — az Dórának és szenvedélyének kö­szönhető. Első férjének, Thum-Taxis Emilnek családi nevét vi­szont valamennyi lexikon őrzi. A hercegi család ősei Milánó urai voltak valamikor a XIII. és XIV. század fordulóján. Már 1451-ben megszervezték első, or­szágok közötti postai futárszolgá­latukat, és II. Lamoral szemé­lyében 1624-ben „örök időkre" elnyerték a főpostamesteri ran­got a Német-Római Birodalom­ban. Az évszázadokban mérhető „örök idők" postai privilégiuma rangot, vagyont és hatalmat je­lentett a családnak, és kultúr­históriai halhatatlanságot, hiszen a korszerű nemzetközi posta­szolgálat megteremtése fűződik nevükhöz. Az egykori ebédlő A zöld mirványkandalló

Next

/
Oldalképek
Tartalom