Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Az Operaház. Részlet. Csigó László felvétele

BUDAPEST XVII. ÉVF. 2. SZ. 1979 FEBRUAR ÁRA: 15 Ft A szerkesztő bizottság elnöke: FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Főszerkesztő-helyettes: VARGHA BALÁZS A szerkesztőség elme: 101-4 Budapest I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat VII., Lenin krt.9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 78.3043 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hfrlap Iroda Budapest V„ József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Index: 25 151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik minden hónap elején. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 45,— Ft, fél évre 90,— Ft, egy évre 180,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig I., Országház u. 20. Olvasószolgálat: VIII., Népszínház u. 24'. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: JÁVOR OTTÓ Olvasószerkesztő: SEBŐK MAGDA Képszerkesztő: SÍVÓ MÁRIA Tördelőszerkesztő: BUZÁSSY LÁSZLÓ Szerkesztőségi titkár :WEISZIMRÉNÉ A lap íves mélynyomással készül ATARTALOMBÓL: Pongrdcz Kálmán: Egy vasmunkás életútja 6 Theodor Beregi: Budapest védelmében io Tamás Ervin: Várpalota 12 Antal Anikó: A „rettegett" KÖJÁL 16 Silló-Seidl György: Gyermekkorom Óbudája 18 Vargha Balázs: Császár István holtpontjai II 22 Vadas József-Petrás István: Az első modern magyar festő: Ferenezv Károly 24 FÓRU M Pápay Judit: 17 százalékuk törzsgárdatag 28 Dr. Bitza Péter: Hermina út 35 34 Zolnay László: Beszélő címerek 36 l)r. Ságvári Agnes: Helsinki 40 A címlapon: Az Operaház. Részlet. Csigó László felvétele A hátsó borítón: Ferenczy Károly: Noémi kibontott hajjal. Schiller Alfréd felvétele Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTŐI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bízottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár főigazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi-és városfejlesztési miniszterhelyettes;Dr. TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke HEIM ERNÓ Belvárosi adósságok Ahatvanas évek elején mint a Fővárosi Tanács Városrendezési Osztályának akkori vezetője naponta négy-öt levelet találtam postámban, melyeknek nagy részét ma is őrzöm. Már csak azért is, mert általuk Budapest lakói szinte társaimmá váltak felelősségteljes munkámban. Javaslataik és ritkán dicsérő, többnyire elmarasztaló megnyilatkozásaik még akkor is segítségemre voltak, ha néha talán kissé naivaknak tűntek is. Annyit legtöbbször elértek, hogy alternatív lehetőségek esetében újabb megfontolásra késztettek. Kritikai kijelentéseik olvastán el-elgondolkoztam, vajon kinek van igaza ? Nekik vagy nekünk ? Mikor például a városfejlesztés egyre inkább a közérdeklődés előterébe került, a levélírók is mind agresszívebben vetették fel a kérdést: megengedhető-e egyáltalán vagy éppen elsőrendű követelmény-e, hogy a Belvárost kiemelt területként kezeljük? A levelek egy része, nem egyszer politikai éllel, dühödten támadta legszerényebb tervünket is, mellyel szerintük a földutas, közművekkel alig ellátott, düledező há/akkal éktelenkedő, elmaradott peremkerületek rovására kívánjuk minden jóval elhalmozni az amúgy is sokszorosan fejlettebb „citv"-t. Más levelek kioktattak bennünket, hogy a fővárosnak ezt a legjelentősebb városépítési értékét mostohán kezeljük, és tétlenül nézzük, hogv Duna-partjának, utcáinak, tereinek leromlott állapota rohamosan tovább pusztul. E leveleket újra olvasva, ma is úgy érzem, ennek is, annak is igaza volt akkor. A helyes középutat, az optimális kompromisszumot bizony nem volt könnyű annak idején sem megtalálni. Nehéz volt az egyre türelmetlenebb hangú levelekre megnyugtató, önmagunkat is kielégítő választ adni. Igen! Húsz évvel ezelőtt! De azóta csaknem két évtized telt el. És ez alatt sok minden történt. Budapest soha nem látott arányban és irányba fejlődött, lett úrrá a heterogén adottságokon, vált kétmilliós szocialista nagyvárossá. Eltűnt vagy szemünk láttára tűnik el a düledező, földszintes beépítésű Óbuda, Újpest, Kőbánya, Kispest, Erzsébet, Csepel és Budafok. A peremterületeken egymás után nőnek ki a földből az 5 —10—15 ezer lakásos lakótelepek. A közműellátás, a közlekedés, a modern iskolák sora, a korszerű áruház-hálózat ma már ezekben is, azokban is magasabb szintű talán, mint az egykori Pest nem egy belsőbb városrészében. Nem érkezett-e el az ideje — tehetjük fel most már nyugodt lelkiismerettel a kérdést —, hogy Budapest Belvárosának ügye valóban mindannyiunk közös ügye-gondja legyen? Immár nem amazok rovására, hanem éppen velük egyetértésben. Ügy hiszem, a választ ma már nagyon könnyű erre a kérdésre megadni. Mert mit is jelent számunkra, valamennyiünk számára a mi Belvárosunk? A kérdést leegyszerűsítve induljunk ki abból az egyébként nem éppen örvendetes tényből, hog}

7 Budapest valójában hazánk egyetlen igazán európai szintű metropolisa. Hiszen vidéki „nagyvárosaink", még jelenlegi 150—200000 fős népességükkel is, csupán a legutóbbi kéthárom évtized alatt hirtelen felnőtt lakosszámú, bármily szép, de a maguk provinciális jellegéből alig kiemelkedő városok. Éppen ezért ezt az újabban világszerte elismert, egyetlen ilyen értékünket mindannyiunknak meg kell becsülnünk, féltve őrzött kincsként kell ápolnunk. Amint azonban Budapest világváros jellege, főváros-szerepe idővel elválaszthatatlanul összeforrott az ország egészének jóhirével, mindennapi életével, ugyanígy annak magva, a Belváros — ha nem mondjuk is ki —, szinte azonosul azzal a fogalommal, mely Budapest néven él tudatunkban. Mert igaz ugyan, hogy ennek a városnak csodálatos varázsa számtalan komponensből tevődik össze: fekvése, táji adottságai, a Duna, a hidak, a Vár és a Sziget, vagy akár világos városszerkezete és magának a metropolisnak sajátos hangulata, nyüzsgő élete, mind olyan szerves alkotóelemei annak, melyekből végül is ez az egyedülállóan szép és nagyszerű kompozíció összeáll. De kétségtelen, hogy mindezek valóságát és a nagy-együttes páratlan összhangját elsősorban itt, a város szívében érezzük át a legbensőségesebben, és a Belváros 1