Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Dr. Szűcs István: Gyermeknek való város?

A sok negatívummal szemben kedvező, hogy a gyermekek itt nagyvárosi környezetben élnek, rengeteg pozitív pszichikai hatás is éri őket, s a városi intézmények teljes választékát helyben megtalálják. Mindent összevetve, ezek a városrészek egyre kevésbé alkalmasak gyermekes családok lakóhelyéül. Budapest peremkerületeinek családi házaiban mintegy 600 ezren laknak. Hasonlóan a központi fekvésű városrészekhez itt is elöregedési tendencia figyelhető meg. A kisgyermekes családok részaránya 10—12 százalék, a családoknak csak a 10—15 százalékában élnek általános iskolás korú gyermekek. A városrészek lakásállománya közepes vagy rossz minőségű. A lakásoknak átlagosan 50 százaléka csekély értékű, 1 — 3 lakásos lakóépületben van, szoba-konyhás, komfort nélküli. A telekosztás általában szűkös, ezért e városrészek belső megújítására (a lakóházak bővítésére, korszerűsítésére), alig lehet számítani. A helyenként rendkívül rossz lakásállomány lakóértékét némileg növeli a saját kertes, szabadon álló beépítés, mely tavasztól-őszig kitágítja a lakást. E városrészek intézményellátási színvonala sokkal alacsonyabb, mint a város más részeié. A közművesítés hiányos, a belső lakóutak jelentős része nincs kiépítve. A lakóhelyi környezet hasonlít a kisvárosokéhoz és a helyenként elég nagy távolság a városközponttól elkülönült életet eredményez. A gyermekek számára e városrészek előnye a saját kert, a szabad levegő, a nyugodt környezet. Itt viszont a gyermekek nem részesülnek városi élményben, a többnyire primitív környezet pszichikai hatása kedvezőtlen. A gyermekek táisadalmi kapcsolatai rendkívül lokális jellegűek, néhány szomszédos ház lakóira korlátozódnak. Az utóbbi 10—20 évben szaporodnak a lakótelepek, egyre nagyobbak éjiülnek. Jelenleg minden hatodik budapesti, mintegy 350 ezer ember lakik lakótelepen. A lakótelepeken az életkor lényegesen alacsonyabb a budapesti átlagnál, s a gyermekek száma aránylag magas. 0—5 éves gyermekek a családoknak negyedében, 6—13 éves korúak 20—25 százalékában vannak. A lakótelepek létesítésének célja a városi lakásállomány növelésén kívül az, hogy — az előbb ismertetett városrészek problémáit kiküszöbölve — egészséges, nyugodt és korszerű lakókörnye-16 zetet hozzon létre. A felépült lakótelepek e célok jelentős részét megvalósítják: — a lakásállomány színvonala magasabb a fővárosi átlagnál; — a lakóhelyi környezet, az épületekhez közvetlenül csatlakozó zöldterületek lehetővé teszik, hogy a gyermekek veszélymentesen tartózkodjanak a szabadban. A gyermekintézmények megközelítése forgalmas utak keresztezése nélkül lehetséges. A környezetvédelmi körülmények — néhány egyedi esettől eltekintve — megfelelőek; — a lakótelepeken általában megvannak az alapfokú intézmények, bár a gyermekek átlagon jóval felüli arányszáma miatt az épületek helyenként szűkösek, különösen a lakók beköltözését követő 4—5 évben. A gyermekek környezetük szuburbánus jellege miatt nem részesülnek városélményben. A sok egyforma lakóépület és a lényegében monoton környezet pszichikai hatása is kedvezőtlen. A gyermekes fiatal családok folyamatos beköltöztetése gyakorta évekig tartó provizórikus helyzetet eredményez. Az utóbbi években uralkodóvá, sőt, kizárólagossá vált tízemeletes lakóházak a kisgyermekes családoknak nem előnyösek, de általában sem minősíthetők humánus léptékűeknek. összefoglalva: a lakótelepek a hagyományosan nőtt városrészekben kialakult problémák nagy részét megoldották ugyan, de újfajta problémák sorozatát vetették fel. A társasházas városrészekben 200 ezer ember lakik. A népesség összetételére jellemző az átlagéletkor alacsonyabb szintje, a gyermekes családok igen magas aránya. Az itteni lakásállomány képviseli a legmagasabb lakóértéket Budapest többi városrészeihez viszonyítva. A gyermekek itt rendszeresen tartózkodhatnak friss levegőn. A kisebb házaknak kevesebb a lakója, emiatt kedvezőbbek a társadalmi csoportképződés szempontjából is. A gyermekek többnyire a házon belül megtalálják társaságukat. Csaknem kivétel nélkül egészséges, nem szennyezett környezetben nőnek fel. A társasházas területek leginkább a budai hegyvidéken helyezkednek el. Az alapfokú intézményellátás — részben ezért — hiányos, középfokú oktatási intézmények egyáltalán nincsenek. A gyermekintézmények szűkössége nyomasztó. sebb 4—16 lakásos) kollektív házakkal, szabadon álló beépítéssel. A központi fekvésű, belső, tömör városrészekben Budapesten 700 ezer ember lakik. Az ezzel kapcsolatos problémák túlnyomórészt a pesti oldalon, a mintegy 500 ezer ember lakóhelyéül szolgáló területeken jelentkeznek. E városrészekben a lakosság életkora lényegesen magasabb a budapesti átlagnál, és az elöregedési folyamat még folytatódik. Ebből következik, hogy a gyermekek száma kevés, a családoknak csak mintegy 10—15 százalékában van 0—5 éves és nagyjából ugyanennyiben általános iskolás korú gyermek. Állandóan romlik e városrészek társadalmi összetétele. Nemcsak a fiatal, hanem a magasabb jövedelmű családok is igyekeznek innen elköltözni. A lakóhelyi igények vizsgálata azt mutatja, hogy nagyobb távlatban minden második család szívesen elköltözne innen, viszont szinte senki nincs a város más területein, aki ide akarna költözni. A lakásállomány egyikTele tágas, több szobás, magas komfortfokozatú és önmagában megfelelne nagyobb igényű családoknak is. A lakások másik fele rendkívül alacsony színvonalú, szoba-konyhás, komfort nélküli, zárt udvarra néző, ma már lakás céljaira alig alkalmas. Gyermekes családok számára ez utóbbi lakások — a mai megítélés szerint — elfogadhatatlanok. E városrészek beépítése rendkívül sűrű, a hektáronkénti laksűrűség 4—500 fő, de előfordul, hogy megközelíti az ezret. Ebből következik, hogy zöldterület alig van, az egy lakosra jutó szabad terület 2—4 négyzetméter. A település-szociológiai vizsgálatok szerint itt csak minden második kisgyermek jut hétköznaponként is szabad levegőre, parkokba, játszótérre, a többi a négy fal között tölti életének nagy részét. A forgalom megnövekedése és a részben még meglevő korszerűtlen fűtés, a lakóterületbe beékelődött ipari üzemek és raktárak rontják a környezet minőségét, főként a levegőszennyeződés és zajártalom jelentős. A gyermekeket a közlekedés is veszélyezteti; a gyermekintézményeket csak forgalmas utak keresztezésével lehet megközelíteni. E városrészek óvodáinak, általános iskoláinak stb. szabad területei sokkal kisebbek annál, mint amit a norma előír; nincs sem sportpályájuk, sem zöldterületük. Mire jó a poroló? Játék a lakótelepen és a villa kertjében