Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Dr. Szűcs István: Gyermeknek való város?

A gyermekek számára ez a társadalmi és műszaki miliő rendkívül kedvező, talán minden más városrésznél jobb. Esetleg a lakóhelyi környezet bizonyos fokú elzártsága okoz hátrányt. Mit tehetünk értük? Nemrég készült el az 1976— 1990. időszakra szóló országos lakásfejlesztési program, melynek kidolgozása kapcsán a lakásépítés fej lesztésének társadalompolitikai céljait is mérlegre tettük. A program abból indul ki, hogy a lakásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a társadalom legkisebb csoportja, a család zavartalanul teljesíthesse funkcióit. A gyermekek társadalmi magatartásának formálása, a magatartásminták átadása, a társadalmi felelősség kibontakoztatása, az intézmények mellett elsősorban a család feladata. Olyan lakásokat, lakóhelyi környezetet kell tehát létesíteni, melyek segítik e célok megvalósítását, megteremtik az előfeltételét annak, hogy a gyermekek a társadalom integrált részeként egyre jobb körülmények között élhessenek. Ezáltal segítik a társadalom egészséges fejlődését, utánpótlását, az új integráció felkészítését a közösségi gondolkodásra és magatartásra. Hogyan válhatnak az egyes városrésztípusok a család és ezzel párhuzamosan a gyermek számára is alkalmasabb lakóhellyé? A központi fekvésű, tömör beépítésű városrészek rehabilitációjának lényege, hogy a történelmileg kialakult városrészek valamennyi értékét igyekszünk megőrizni, de ugyanakkor olyan korszerűsítést hajtunk végre, amely a jelenlegi problémákat megoldja. Ennek kapcsán gondoskodni kell a lakásállomány egészének korszerűsítéséről úgy, hogy ne maradjon komfort nélküli lakás, az egyszobás lakások aránya olyan mértékre csökkenjen, amelyet az egytagú háztartások száma indokol, a lakások benapozása, átszellőzése megoldódjék. A zöldterületeket a lehetőséghez képest úgy kell növelni, hogy az egy főre jutó szabad területek legalább 7—10 négyzetmétert érjenek el. Ugyanakkor a lakóterületeken levő zajos, a környezetet szennyező gyárakat, műhelyeket, raktárakat ki kell telepíteni. A környezeti ártalmak jelentős mérséklése érdekében megoldásra vár megfelelő forgalmi rendszer kialakítása, a lakások fűtésének korszerűsitése. A családi házas városrészek legrosszabb lakásállománnyal rendelkező, szűk telekosztású részeinek teljes rekonstrukciója szükséges, melynek során új városszerkezet és teljesen új lakás-, illetve lakóépület-állomány, „új lakótelep" létesül. Az építendő új városrészek lényegében a „lakótelepek" kategóriájába tartoznak, melyeknek problémáiról a következőkben szólunk. A megmaradó családi házas városrészeknél arra kell törekedni, hogy a fejlődést a lakások bővítésével és korszerűsítésével, kisebb, társasházas jellegű lakóterületek beiktatásával, az alap- és középfokú intézményellátás fokozatos kiépítésével, helyi, városias központok létesítésével segítsük. Az új lakótelepek tervezésénél fokozatosan arra kell törekedni, hogy lakásállományuk kellőképpen differenciált legyen: egyedülállók, 1—2 és több gyermekes, kétgenerációs háztartások elhelyezésére alkalmas lakásokkal. A lakótelepek beépítési magasságának csökkentése elkerülhetetlen. Arra kell törekedni, hogy a gyermekes családok lehetőleg alacsony lakóépületekbe költözhessenek. Ezért a lakótelepekhez csatlakozhatnak társasházas jellegű, esetleg korszerű családi házas beépítésű részek is. A zöldterületi rendszer kialakításánál a legfontosabb szempont, hogy a gyermekek minden korosztálya megtalálja a számára megfelelő játszóteret, szabad területet, s egyúttal a felnőtt lakosságnak is legyen lehetősége pihenésre, kikapcsolódásra, sportolásra. A lakótelepek teljes körű, alapfokú ellátása mellett — főleg nagyobb egységeknél — a középfokú intézményellátást is minél sokoldalúbban ki kell fejleszteni. Megfelelő programok alapján a közösségi együttélést, illetve a gyermekek szabadidői-felhasználását segítő, ezt társadalmi szempontból jó irányba befolyásoló intézmények létesüljenek mind szélesebb körben. A társasházas területeknél „csak" a teljes körű alapfokú ellátás vár megoldásra. Összegezve: a városépítés jelenét és jövőjét a minőségi periódusra való áttérés jellemzi. Magyarországra is ez a jellemző. A gazdasági erőket fokozatosan át lehet csoportosítani az eddigi, inkább mennyiségi típusú feladatok megoldásáról a minőségi típusúak irányába. Ennek megfelelően a tudományos kutatástól a tervezésig, a megvalósításig sok mindent meg kell változtatni. A gyermekek helyzetének további javítása nem választható el az egésztől, a városépítés folyamatától, hiszen mindezeket csak vüttesen lehet megoldani. 17