Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Palasovszky Ödön: A Ménesi úttól a Mártírok útjáig

Róna Magda Ayrus leánya cínxű áldozati játékomban Jelenet Balázs Béla és Kozma József A halász és a hold ezüstje cimű árnyjátékából. A halász Róna Magda, a halászné Molnár Klári usz-mitosznak egy költői változata. Meséjét Madzsar Alice írta. A munkásfolklórt is megtermékenyítő koreográfiát Róna Magda készítette. Prométheuszt is ő játszotta. Madzsar Alice fő koreográfiai műve a Bilincsek című, hét részből álló, forradalmi hatású mozgásdráma volt, Kozma zenéjével. 1930—31-ben adtuk elő a Belvárosi Színházban és a Fővárosi Operettszínházban. Eszmemenete a következő: maga által emelt gátak között, bálványok bűvkörében, konvenciók foglyaként küzd, morzsolódik az ember. Egymásért és egymás ellen küzd a szerelem béklyóiban. Vigasztalan robot a sorsa. De az ember széttöri bilincseit. A befejező rész azt a gondolatot példázza, hogy el kell jönnie az időnek, mikor a bilincsek önként vállalt kötelékek lesznek, amikor emberi kapcsokká válnak. A főbb szerepeket Róna Magdával, Köveshdzi Ágnessel, Csányi Lászlóval négyen játszottuk. Nagy költemény volt A szabadság tánckölteménye. Lelkesítő az akkori ellenállásban. Az előadás egyik sajátossága volt, hogy a sokfejű bálványt, a kérlelhetetlen iramú gépet, a vak és süket falakat mind emberi alakok testesítették meg. Díszlet nem volt, csak fekete függöny. Mindent az emberi test fejezett ki. (Ezt az újítást nevezték aztán „emberkulisszának".) A Bilincsek új fejezetét nyitotta meg a mozdulatművészetnek. A sajtó egyöntetűen nagy elismeréssel írt róla. Főleg a baloldali orgánumok magasztalták költői alapeszméjét és újszerű művészi eszközeit, melyek a balett kötöttségein bátran túlléptek. A Bilincsek és a további mozgásdrámák a pantomim új fogalmazásai voltak. Azt lehet mondani, hogy a „gerjesztés" volt a sajátjuk. Feladatuk nemcsak a gyönyörködtetés. Nem is csak tanítani akarták a nézőt. Mélyre ástak. Mélyről felszakadó érzelmeket, emlékeket, gondolatokat forrósítottak át, melyek forróságukat, töltésüket továbbadták, besugározták az egész embert. Későbbi összdrámáinkat „lényegretörő" kórus-drámáinkat is hasonló törekvések jellemezték. Persze a szatíra és a komédia is fontos volt számunkra. A társadalmi szatíra és a naiv mesemondás jegyében rendeztem Andersennéz. A Király új ruhájáról szóló meséje nyomán készült Srác és Vagabund Hipokríciában című, rádióhangokkal kísért pantomimünket, ahol egy nagyképű, hazug és uniformizált birodalom királyát és udvarát tréfálja meg a két szabólegény, aki vígan szövi a semmit. Srác és Vagabund szerepét Róna Magda és én játszottuk, a „meztelen" királyt Csányi László alakította. Itt is, mint a Bilincsekben, emberek ábrázolták a tárgyakat. Ezúttal a burleszk szellemében. Táncosok testesítették meg a házakat, a palota kapubálványát, a kariatidákat, ők alakították az állatokat. De ebben a játékban és az Európában díszletjelzéseket is használtunk. Itt alkalmaztam azt a (látom újabban is használatos) játékos, rendezői ötletet, hogy a szereplők „egy helyben szaladtak", a házsorok pedig mögöttük szépen „kisétáltak" a színről, és a palota eléjük jött, mintegy „beúszott", Kozma zenéjére. Ezzel a játékkal a tánckomédia új útjaira törekedtünk. Parlandó-kórusokkal kísért, drámai hangú pantomim volt a Babiloni vásár, Madzsar Alice és Róna Magda mozgalmas játéka, Szelényi István zenéjével, szintén 1931-ben az Új Színházban, ahol akkoriban a hét több napján játszottunk. A Babiloni vásár modern változata volt az „aranyborjú" körüli táncnak. Indulatosan támadott is érte valamennyiünket a jobboldali sajtó. Annál inkább mellénk állt a baloldal. Totális játékká formáltam Kaiser mitológiai tárgyú szatirikus vígjátékát, az Európát, mert ez a darab egyenest kínálkozott erre. Agenort, a finomkodó, fennkölt uralkodót Baló játszotta, a légies Európa királykisasszonyt Róna Magda, Zeuszt Csányi, a bősz bikát Tiszay Andor és Csányi alakította, jómagam Hermészt. Ez a darab is élénk vitát keltett, vagy inkább élénk visszhangot. Köztudomású volt, hogy ezekben a játékokban a munkásszínjátszók és munkástornászok is részt vesznek. A Műhely 1933-ban be akarta mutatni Korszerű szvit című háborúellenes pantomimünket a Belvárosi Színházban. A darab koreográfiáját Madzsar Alice és Róna Magda írta, zenéjét Szelényi István szerezte. A színpadot Kepes Éva tervezte. Ez a hatalmas formátumú dráma há-A betiltott előadás plakátja rom részből állt: Sorsok keresztútja, Félelem, Energiák tánca. Az első rész kaleidoszkópszerű képekben idézte az akkori élet nyüzsgő tarkaságát, majd hajszoltságát és a gyűlölködés zűrzavarát, mely mögött felüti fejét a Rombolás. A második rész a félelem drámája volt. A bizalom hiánya, a gyanúval megmérgezett élet, az agresszió, a megfélemlítés: a tömegek félelme, rettegése. Mindezt betetőzik a háborús pusztulásnak drámai víziói. A játék a vágy és a félelem kettősségét hangsúlyozta. A harmadik részben az „indító fantázia" táncai nyomán „lélegző", „áramló" és 8